Miért van ilyen kevés magasan képzett roma? Ezt a kérdést, vagy ennek a különböző változatait, szinte minden rendszerváltás utáni kormány és politikai párt feltette. A kormányok – nagy egyetértésben a kutatókkal és a civil szervezetekkel – rájöttek, hogy a „romák jövőjének záloga az oktatásban rejlik”.
Hihetnénk benne, hogy a szegénység csökken, és ha a gazdasági növekedés ilyen ütemben halad, hamarosan meg is szűnik. Kérdés azonban, hogy ez igaz-e? Vajon a nemzetközi fejlesztések valóban hozzájárulnak a szegénység csökkentéséhez? Vajon meg tudják fordítani a helyi és világszinten egyaránt igazságtalan elosztás egyenlőtlenségnövelő hatásait?