Nagyon kényelmes volna abba a tudatba ringatni magunkat, hogy a szegénység csökken, és ha a gazdasági növekedés ilyen ütemben halad, hamarosan meg is szűnik. Kérdés azonban, hogy ez igaz-e? Vajon a nemzetközi fejlesztések valóban hozzájárulnak a szegénység csökkentéséhez? Vajon meg tudják fordítani a helyi és világszinten egyaránt igazságtalan elosztás egyenlőtlenségnövelő hatásait?

kocze-angela
Kóczé Angéla

Hogyan és milyen szempontok alapján határozzuk meg a szegénységet? Kinek a szempontjából és milyen érdekek alapján? – ezek azok a szegénységgel kapcsolatos kérdések, amelyeket érdemes közelebbről is megvizsgálnunk. Az ENSZ 2015-ös Millenniumi Fejlesztési Célkitűzései (Millennium Development Goals, MDG) szerint mára már sokkal nyugodtabbak lehetünk, mivel elértük azt, hogy a mélyszegénységben élő emberek száma több mint felével csökkent: 1990 és 2015 között 1,9 milliárdról 836 millióra szorult vissza. De vajon hihetünk-e ezeknek az adatoknak? Az alábbiakban a Jason Hickel, a London School of Economics kutatója által is megfogalmazott kritikákat tárgyalom. Hickel cáfolja azt a fejlett országok bűntudatát csökkentő értelmezést, amely szerint a világ egyre fejlettebb és élhetőbb lett, és azt is, hogy mindezt a szabad piacnak és a nemzetközi fejlesztési segélyeknek köszönhetjük.

Nagyon kényelmes abban a tudatban ringatni magunkat, hogy a szegénység csökken, és ha a gazdasági növekedés ilyen ütemben halad, akkor hamarosan fel is számoljuk. Mindez csupán illúzió és önbecsapás. A szegénység nem szűnik meg, csak strukturális és minőségi változáson megy át. Többen amellett érvelnek, hogy egy igazságosabb, globális és országokon belüli elosztás sokkal jobban csökkentené a szegénységet, mint a különböző nemzetközi fejlesztések és jótékonysági akciók.

Szegénység felszámolása és csökkentése

2000 szeptemberében 189 ENSZ-tagállam kötelezte el magát amellett, hogy 2015-ig véget vet a súlyos szegénységnek és az éhínségnek. A Millenniumi Fejlesztési Célok  egyik legfontosabb célja az volt, hogy a felére csökkentsék az éhínségtől szenvedők, a napi egy dollárnál kevesebből élők arányát. E nemes politikai kötelezettségvállalásnak több előzménye is volt, például az 1996-os Világ Élelmezési Csúcstalálkozó (WFS) Rómában, ahol számon kérték a világ kormányainak 1974-es vállalását. Ebben leszögezik, hogy minden embernek elidegeníthetetlen joga van a megfelelő testi és szellemi fejlődésre, továbbá joguk van szabadnak lenni az éhezéstől és az alutápláltságtól. A római WFS felhívta a figyelmet, hogy a vállalások ellenére is növekszik az alultáplált emberek száma és a mezőgazdasági termelés sem tudja már kielégíteni a növekvő világnépesség igényeit. Való igaz, az emberi jogokon alapuló vállalások továbbra sem teljesültek, hiszen a normatív jogok gyakorlásához nem elég pusztán a politikai szándék. A célok megvalósulásához meg kell teremteni a szükséges anyagi feltételeket is. Ahhoz a jövedelemelosztás és a piaci szabályozás új, igazságosabb intézményrendszerét kell kialakítani.

Ahelyett azonban, hogy a világ kormányai egy igazságosabb globális elosztási rendszert megcélzó reformot javasoltak volna, a 2000-es Millenniumi Fejlesztési Célok lényegében követték az előző, normatív emberi jogokon alapuló fejlesztési célokat.

Annyiban változtattak csak, hogy a 2002-es kampányban és a 2005-ös Jeffrey Sachs által vezetett tanácsadói testület akciótervében a legfontosabb üzenet már nem „a szegénység gyökeres felszámolása” volt, hanem egy sokkal kevésbé radikális követelés: „a szegénység csökkentése”. Thomas Pogge, a Yale egyetem professzora könyvében ezért erősen kritizálta a Millenniumi Fejlesztési Célok menet közbeni változásait. Ezek szerinte annak tudhatók be, hogy a célokat és a hozzájuk kapcsolódó módszertani műveleteket úgy változtatták meg, hogy az mindig megfeleljen a fent említett „bűntudatcsökkentő narratívának”. Pogge szerint az első hajszálnyi változtatás a „Római Deklaráció”-nál figyelhető meg. Ebben a világ kormányai azt vállalják, hogy 2015-ig a felére csökkentig az alultáplált emberek számát. Ehhez képest a „Millenniumi Deklaráció”-ban már az olvasható, hogy 2015-ig a felére csökkentik azok arányát, akiknek a napi jövedelme kevesebb, mint egy dollár, továbbá azok arányának csökkentését is vállalják, akik nem férnek hozzá minőségi ivóvízhez, vagy nem engedhetik meg maguknak a minőségi ivóvíz fogyasztását. Azzal, hogy az abszolút számot arányszámra cserélték, mindez sokkal könnyebben teljesíthetővé vált. Thomas Pogge számítása szerint a világnépesség növekedésének figyelembevételével együtt a Római Deklaráció 50 százalékos, a Millenniumi Célok viszont már csak 40 százalékos csökkentést ígért.

poor3
Foto: Jim Fischer, CC

A bejelentéshez képest még további két alkalommal változtak az Millenniumi Fejlesztés Céljai annak érdekében, hogy minél könnyebben lehessen azokat teljesíteni. Először is, a szegénységi arány csökkentését nem a világ össznépességére, hanem csak a fejlődő országok népességére vonatkoztatták s ezzel elfedték a fejlett országokon belüli egyenlőtlenségeket. Miért fontos ez? Vegyük példának Magyarországot és az Egyesült Államokat! Mindkettőben igen nagyok a társadalmi egyenlőtlenségek, annak ellenére, hogy e két ország még szegénységével együtt is a világ gazdagabbik feléhez tartozik. Branko Milanovic, a globális egyenlőtlenségek egyik legelismertebb kutatója szerint az egyes országokon belüli jövedelmi egyenlőtlenségek szignifikánsan nőttek, viszont globális szinten az országok közötti egyenlőtlenségek valamelyest csökkentek.

Másodszor, megváltoztatták a 2000-ben meghirdetett MDG szegénységcsökkentésre vonatkozó célkitűzés számítási alapját is. A vállalást így nem 2000-től 2015-ig kellett teljesíteni, hanem 1990-től 2015-ig. Jason Hickel és Thomas Pogge is azt állítja, hogy a visszadátumozással kihasználták az 1990-es években elindult kínai gazdasági fellendülést, amelynek keretében több száz millió ember emelkedett ki a mélyszegénységből a Millenniumi Fejlesztési Céloktól teljesen függetlenül.

tablaipl22

Könyvében Pogge részletesen bemutatja, hogy milyen más módszertani beavatkozásokat tettek annak érdekében, hogy a lehető legkönnyebben elérhessék az ENSZ Millenniumi Fejlesztési célokat. Tették mindezt úgy, hogy közben a növekedésen alapuló globális kapitalista rendszer megkérdőjelezhetetlen maradjon, és hogy – ehhez kapcsolódóan – a fejlődő és a fejlett világ közti strukturális függőségi viszony újratermelődjön.

Többen is vitatják az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljai mögött meghúzódó etikát. Jogos a kérdés: hogyan lehet ilyen rugalmassággal kezelni emberi jogi elveken alapuló fejlesztési célokat? Hogyan lehet ilyen könnyen változtatni a számokon annak érdekében, hogy az statisztikailag megfeleljen a célkitűzésnek?

Ez az eljárás kísértetiesen hasonlít „Mátyás király meg az eszes lány” történetéhez, amikor a király azt kéri az eszes lánytól, hogy menjen fel Budára, és vigyen is neki ajándékot, meg ne is. A leány felment a királyhoz és egy szitába tett galambot vitt neki. Amikor a lány a király elé ért, az egyik szitát leemelte a másikról, és a galamb menten elrepült. Vitt is ajándékot meg nem is. Hasonlóképpen csökkent is a szegénység, meg nem is. Az ENSZ Millenniumi Fejlesztése Céljai és az ehhez hasonló nemzetközi fejlesztések nagyon nemes (és költséges) politikai vállalások, azonban a globális kapitalista rendszer foltozásán és némi bűntudat ledolgozásán kívül lényegi strukturális változást nem tudtak elérni.

Mit mérnek a számok?

A szegénységet sokféle szempontból lehet definiálni és sokféleképpen lehet mérni. Havasi Éva, szociológus, statisztikai főtanácsadó, a hazai szegénység mérésével kapcsolatosan arra hívja fel a figyelmet Szegénység, számolva és számolatlanul című kitűnő cikkében, hogy „fontos tudni, az adott számítási mód milyen megfontolásokra épült, milyen ismérvek mentén határozta meg a szegénységet, hogyan készült a számítás”.

A 2000-es ENSZ Millenniumi Fejlesztési Célok meghatározásánál fontos tanácsadói szerepet töltött be Martin Ravallion, a Világbank akkori közgazdásza. Az ő javaslatára született meg az első nemzetközi szegénységi küszöb (International Poverty Line, IPL) mérőszáma, ami a világ legszegényebb országainak szegénységi küszöbét határozta meg. Számításai szerint 1990-ben ezekben az országokban egy személynek naponta kb. 1 amerikai dollárra volt szüksége ahhoz, hogy alapvető igényeit kielégítse. Ez az IPL azonban elég problémásnak mutatkozott: túlságosan alacsony volt. Miért húzták meg ilyen alacsonyan? A Világbank 2000-es jelentése szerint, amikor az IPL-t 2 amerikai dollárban határozták meg, akkor azt találták, hogy 2,7 milliárd ember ennél kevesebb pénzből él. Ez érthető módon feszültséget okozott, mivel rámutatott arra, hogy a nemzetközi szervezetek által támogatott – a szabadpiaci kapitalizmussal összefonódó – fejlesztések egészen egyszerűen nem csökkentik a szegénységet.

Thomas Pogge az alábbi táblázatban mutatja be, hogyan változik az MDG céljainak megvalósulása annak függvényébe, hogy éppen hol húzzák meg a nemzetközi szegénységi küszöb (IPL) értékét.

tablaipl
Forrás: Where the Line is Drawn: A Rejoinder to Ravallion” in International Poverty Centre One-Pager 69 (October 2008).

A 2000-es jelentés arra kényszerítette a Világbankot, hogy minél lejjebb húzza meg az IPL értékét, mert így annál nagyobb mértékben látszódnak teljesülni a Millenniumi Fejlesztés kitűzött céljai. Politics as Usual: What Lies Behind the Pro-Poor Rhetoric c. könyvében Thomas Pogge bemutatja, hogy a nemzetközi szegénységi küszöb (IPL) és az ehhez kapcsolódó vásárló-erő hogyan határozódott meg a Világbanknál. 2005-ben a bank 1,25 amerikai dollárban határozta meg az IPL-t, ami pontosan egybeesett a vásárló-erővel. Ez azt jelentette, hogy 2005-ben az a személy, akinek a napi átlagfogyasztása kevesebb volt, mint 1,25 amerikai dollár, az szegénynek minősült, míg akinek a napi átlagfogyasztása 1,25 amerikai dollár, vagy annál több volt, az nem minősült szegénynek. Az ilyen alacsony szinten meghatározott szegénységi küszöb jóval alacsonyabb, mintha a valóságnak megfelelő értékeket vették volna figyelembe.

Ha egy kicsit őszintébben akarunk a szegénység ellen küzdeni, akkor nagyon jól tudjuk, hogy 1,25 amerikai dollár (IPL) szinte semmire sem elég. És nemcsak az Egyesült Államokban nem elég semmire sem, de még a fejlődő országokban is igen kevésnek bizonyul ez az összeg.

2005-ben például az Egyesült Államokban 4,5 amerikai dollárban állapították meg azt a szintet, amin valaki a napi minimális szükségleteit még meg tudja vásárolni. Peter Edwards, a Newcastle Egyetem oktatója egy morális szegénységi küszöb meghatározását követeli, ami a valós élet tapasztalatához igazodna. Ez az érték viszont jóval magasabb lenne, egyúttal több ember kerülne a szegények csoportjába, ami automatikusan aláásná a kapitalista szabadpiacon alapuló nemzetközi fejlesztések és segélyezések politikáját és legitimációját.

Igazságosabb gazdasági jövedelemelosztás követelése

Az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Célok 8 megoldandó célt tűzött ki 2000-ben. 2015-ben a következő 15 évre újabb, immár 17 célt tűztek ki Fenntartható Fejlődési Célok néven, amit az előző torzított szegénységi számítások alapján határoztak meg.

poor1

A világszegénység, a globális jövedelmi egyenlőtlenség csökkentésének érdekében nemcsak a szegénység számbavételének számtanát és módszertanát kell megváltoztatni, hanem a globális gazdasági rendszer logikáját és struktúráját is. Olyan igazságos gazdasági jövedelemelosztást kell követelni, ami védelmet és lehetőséget biztosít azoknak, akik kiszolgáltatottak (a lecsúszó középosztálynak, a dolgozó szegényeknek és a prekáriusoknak, a rasszizált kirekesztett csoportoknak, a védtelen nőknek és gyermekeknek). Vagyis azoknak, akik nem élvezik sem a globális elit privilégiumait, sem a nemzeti egység illúziójával hódító helyi kapitalisták és oligarchák kiváltságait.

A nemzetközi fejlesztések és jótékonysági akciók nem eredményeznek valódi strukturális változásokat. Azt csak a rendszer gyökeres átalakulása hozhat. A szegénység nem adottság, hanem az igazságtalan globális és országokon belüli gazdasági elosztás eredménye. A szegénység újratermelése és fokozása csak fennálló igazságtalan rendszert erősíti meg.

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.