A Társaság a Szabadságjogokért munkatársai fűznek gondolatokat ahhoz a vitához, amelyet Mikecz Dániel indított el az Új Egyenlőség oldalain. Mint mondják, a vitacikkek ugyan egy szűk körben, de valódi, téttel bíró kérdésre keresik a választ. A közös gondolkodás pedig nagyon hiányzik ma a magyar társadalomból.
Mikecz Dániel bár nem egyértelműen az NGO-kat okolja, mégis ezeket középpontba állítva beszél a baloldal kudarcáról és neoliberalizálódásáról egy MSZP-SZDSZ kormányokat átélt országban, amit nyolc éve egy agresszívan civilellenes kurzus vezet. Közben a „moralizálás” és a „jóemberség” politikája ellen szólal fel, amit cinikusnak és károsnak tartok.
Sárosi Péter alapos és részletes választ adott Mikecz Dániel „NGO-izálódás és életmód-politika: neoliberalizmus a baloldalon” című cikkére. Sárosi jószándékú kritikája Mikecz véleménye szerint segít tisztázni az írásában felvetett gondolatokat. Hogy mennyiben, azt fejti ki a viszontválaszban.
A nem kormányzati szervezetek (NGO-k) valóban gyakran torz politikai szerepbe kényszerülnek Magyarországon és világszerte, de a baloldal jelenlegi bénultságáért, víziótlanságáért nem tehetők felelőssé.
Minek is nevezzük azokat az évtizedeket, amelyek idején a pártállam épült? A szovjet rendszer – amelynek mindketten az aktív ellenzékéhez tartoztak – természetéről és történelmi szerepéről vitatkozott Szelényi Iván és Tamás Gáspár Miklós az Új Egyenlőség műhely szervezésében.