Új pártok alapítása bevett dolog, ám a választások után adódik a kérdés: van-e társadalmi bázisa a pártnak, elég-e a reklámfelületek szavatolta médianyilvánosság? A magyarországi szociáldemokrácia példája azt mutatja, hogy a lassú mozgalmi és kulturális építkezés kedvezőtlen politikai környezetben sokat segít.
A német Szociáldemokrata Párt (SPD) a II. világháború utáni legrosszabb eredményét érte el a 2017-es szövetségi választásokon. E cikkben áttekintjük a német szocdemek stratégiai dilemmáit, választási kudarcuk fő okait, a nagykoalíciós csapdahelyzetből fakadó problémákat és a kiútkeresés nehézségeit.
A Közbeszélgetések június 29-i rendezvényén Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció elnöke és Pogátsa Zoltán az Új Egyenlőség főszerkesztője beszélgettek a szociáldemokrata kormányzás ismérveiről. E rövid részletből azonban választ kapunk egy fontos kérdésre: mit gondol Gyurcsány Ferenc a saját miniszterelnöki tevékenységéről?
Venezuela katasztrofális gazdasági és társadalmi összeomlása óta a magukat közgazdasági ortodoxiának gondoló libertariánusok triumfálnak. “Lám, lám, ide vezet a baloldali gazdaságpolitika!” – írják kárörvendően. Valójában azonban szó sincs arról, hogy Venezuela összeomlásával a demokratikus baloldal ideáljai vagy ideái szenvedtek volna vereséget.
Az Új Egyenlőség online társadalomelméleti magazin és a Friedrich Ebert Stiftung hagyományossá vált Közbeszélgetéseinek június 29-i rendezvényén a Demokratikus Koalíció elnöke volt a vendég. Az est elsősorban az volt hivatott tisztázni, hogy Gyurcsány Ferenc politikai nézeteit tekintve szociáldemokrata-e?
Pogátsa Zoltán az Új Egyenlőség főszerkesztője és Tóth István György a Tárki vezérigazgatója vitatkoztak a Rajk László szakkollégiumban a Botka László által meghirdetett „Fizessenek a gazdagok!” politikai szlogenről. A teljes politikai térben hová helyezhető ez el, mi ennek a jelentősége?
A balliberális jelzőnek az állampárttal szemben volt csak értelme, hiszen az a szabadságot korlátozta. Ám az MSZP túlságosan hitte, hogy a szabadság önmagában elhozza a társadalmi igazságosságot, emancipációt. Ám el kell választani a gazdasági (neo)liberalizmust az emberi jogi liberalizmustól. A liberálisok újraelosztás ellenesek, a szociáldemokraták pedig igénylik azt.
A populizmus úgy rengette meg a fennálló világrendet, hogy még abban sincsen egyetértés, pontosan mit is értünk alatta, vagy tényleg szükségszerűen veszélyt jelent-e a progresszív értékekre. A baloldal és progresszív pártok egy része radikálisan szembe helyezkedett vele, másik része beemelte a politikájába. Milyen további reakciókra számíthatunk?
A szerző egy stockholmi konferencia tapasztalatai alapján ad áttekintést az európai szociáldemokráciát foglakoztató aktuális kérdésekről. Így arról, hogy a mai választói törésvonal milyen kihívás a nyugat- és a kelet-európai szocdem pártok számára. A baloldalt hagyományosan domináló pártok mellett számos helyen nagy erővel jelennek meg alternatív baloldali és liberális pártok is.
Hiába volt Rawls magyar hangja, Kis János a párt első számú vezető személyisége több évtizeden keresztül, a piaci fundamentalista közgazdasági elit befolyása alatt a párt három cikluson keresztüli kormányzása semmilyen formában nem felelt meg Rawls társadalmi mobilitással kapcsolatos alapelveinek. Sőt, ezek az alapelvek meg sem jelentek a liberálisok gondolkodásában.