Pogátsa Zoltán az Új Egyenlőség főszerkesztője és Tóth István György a Tárki vezérigazgatója vitatkoztak a Rajk László szakkollégiumban a Botka László által meghirdetett „Fizessenek a gazdagok!” politikai szlogenről. A teljes politikai térben hová helyezhető ez el, mi ennek a jelentősége?
A balliberális jelzőnek az állampárttal szemben volt csak értelme, hiszen az a szabadságot korlátozta. Ám az MSZP túlságosan hitte, hogy a szabadság önmagában elhozza a társadalmi igazságosságot, emancipációt. Ám el kell választani a gazdasági (neo)liberalizmust az emberi jogi liberalizmustól. A liberálisok újraelosztás ellenesek, a szociáldemokraták pedig igénylik azt.
A populizmus úgy rengette meg a fennálló világrendet, hogy még abban sincsen egyetértés, pontosan mit is értünk alatta, vagy tényleg szükségszerűen veszélyt jelent-e a progresszív értékekre. A baloldal és progresszív pártok egy része radikálisan szembe helyezkedett vele, másik része beemelte a politikájába. Milyen további reakciókra számíthatunk?
A szerző egy stockholmi konferencia tapasztalatai alapján ad áttekintést az európai szociáldemokráciát foglakoztató aktuális kérdésekről. Így arról, hogy a mai választói törésvonal milyen kihívás a nyugat- és a kelet-európai szocdem pártok számára. A baloldalt hagyományosan domináló pártok mellett számos helyen nagy erővel jelennek meg alternatív baloldali és liberális pártok is.
Hiába volt Rawls magyar hangja, Kis János a párt első számú vezető személyisége több évtizeden keresztül, a piaci fundamentalista közgazdasági elit befolyása alatt a párt három cikluson keresztüli kormányzása semmilyen formában nem felelt meg Rawls társadalmi mobilitással kapcsolatos alapelveinek. Sőt, ezek az alapelvek meg sem jelentek a liberálisok gondolkodásában.