A koronavírus-járvány miatt az Orbán-rendszer rendkívüli jogrendet vezetett be. Ugyanakkor bebizonyosodott az is, hogy nem kevés vitával és összeütközéssel jár, amikor a magyar társadalom immáron egy évtizede folyamatosan a politika által gyártott kivételes állapotban van és beköszönt egy valódi válsághelyzet.
A demokratizálás történeti szempontú megközelítése egyre fontosabb része a minőségi nemzetközi demokráciakutatásnak. Míg Magyarországon a politológiai szemhatár sokszor nem terjed tovább a megelőző pár évnél (olykor pár napnál), addig nyugati demokráciakutatók újra felfedezik a kelet-közép-európai történelmet.
Jó volna, ha a politológiától Magyarországon egyre több olvasó ne csak azt várná, hogy elemezze a közvélemény-kutatási és koalícióalakítási alternatívákat, hanem azt is, hogy élesen megvilágítson hosszú trendeket és megmagyarázza azt, amit röviden külső-belső nexusnak nevezhetünk.
„Semmilyen politikai változást nem lehet a jelenből megérteni, s pláne hibás megközelítés olyan leegyszerűsítő – bár elterjedt – sablonokat használni, mint például „Orbán Viktor elárulta a rendszerváltást” vagy a „Fidesz rasszista vagy fasiszta vagy náci”. Csizmadia Ervin politológus új könyvéről beszélt az Új Egyenlőség stúdiójában.
Az Orbán-kormány által alkalmazott permanens kivételes állapot a társadalom demokratikus immunrendszerét károsította, és csírájában fojt el minden társadalmi önvédelmi mechanizmust. Az Orbán-rendszer egyre inkább elszakad a jogtól, saját gyártású válságokat menedzsel, s közben a legnagyobb mértékben uralkodni akar az életünkön.