A 2018. április 8-án tartott országgyűlési választás után a magyar baloldal még mélyebb válságba került, mint korábban. A választási eredmény és tanulságai feldolgozásának időszakában sok minden megkérdőjeleződik: az ellenzéki pártok politikai stratégiáitól kezdve, a szervezetépítési erőfeszítéseken át, a politikai vezetők rátermettségéig. Az új parlamenti ciklus elején a legfontosabb talán az, hogy tények és adatok alapján szülessenek meg azok a következtetések, amelyekre alapozva az ellenzék felépítheti a következő évek stratégiáját.

Bíró-Nagy András

A Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung közös felmérése ehhez a folyamathoz járul hozzá azzal, hogy a szociáldemokrata értékrend főbb pilléreinek társadalmi elfogadottságát mutatja be. Ebben az írásban e kutatás főbb eredményeit és tanulságait foglalom össze.

Nemcsak annak fontos tudatában lenni, hogy mely baloldali értékeknek és közpolitikai javaslatoknak mély a beágyazottsága a magyar társadalomban, és melyek számítanak megosztóbb témáknak, hanem annak is, hogy mennyire hitelesek ezek képviseletében a magyar politikai pártok. Ennek megfelelően a szociáldemokrácia néhány kulcselemének támogatottsága mellett azt is vizsgáltuk, hogy az egyes ügyekben a különböző politikai formációkat a társadalom mekkora szelete tartja a leghitelesebb politikai erőnek. Az utóbbi szempont középpontba helyezése azért is fontos, mert láthatóvá teszi, hogy a pártrendszerben a Fidesztől balra elhelyezkedő pártok mely társadalmi csoportokban számítanak hitelesnek, és egyben kijelöli azt is, hogy kiket, mely rétegeket kellene meggyőznie a baloldalnak arról, hogy a szociáldemokrata értékeket valóban ő képviseli a legjobban.

Az elemzés megalapozásához 2018. március 28. és április 5. között közvélemény-kutatást végeztünk, melyben a Závecz Research volt a partnerünk. A személyes megkérdezéssel készült felmérés során elért 1000 fő életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint az ország felnőtt népességét reprezentálta. A vizsgált kérdések összeállításánál az Új Egyenlőség társadalomelméleti magazin „A Szociális Demokrácia Programja” c. dokumentumának leghangsúlyosabb elemeit tekintettük kiindulópontnak. E program az egyes pártok választási stratégiájától függetlenül, elvi alapon foglalta össze azokat a fő irányokat, amelyek Magyarországot esélyteremtő újraelosztás útján egy igazságosabb országgá tennék. A tanulmányunkban tárgyalt témák ily módon egyaránt kiterjednek az egyenlőtlenségek, az adórendszer, a munka világa, a lakhatás, a megélhetés, az alapvető közszolgáltatások, a nemek közötti egyenlőség, a környezetvédelem és a társadalmi mobilitás kérdéseire. Fő célunk az volt, hogy elemzésünkkel hozzájáruljunk a választói attitűdök tényalapú megismeréséhez, és ezáltal a 2018−2022-es parlamenti ciklusban folytatható politika újratervezéséhez.

 Szociáldemokrata értékek támogatottsága a magyar társadalomban

A kutatásban vizsgált értékek és közpolitikai javaslatok alapján kijelenthető, hogy alapvetően nem a szociáldemokrata irányultságú programelemek hazai támogatottságával van probléma, hanem az elviekben ezeket képviselő, a magyar pártrendszer baloldalán helyet foglaló pártok hitelességével. Míg elemzésünkben a szociáldemokrata álláspontok rendre a társadalom többségét tudhatták maguk mögött, addig egyetlen ügy sem akadt, amelyben a baloldali és liberális pártokat (MSZP-P, LMP, DK, Momentum) összesen 37%-nál többen tartották volna a leghitelesebb politikai erőknek.

A baloldali ellenzék számára ezért a következő évek egyik legfontosabb stratégiai feladata az, hogy az egyébként népszerű szociáldemokrata témákat magukhoz is tudják kötni, és meggyőzzék a választókat arról, hogy ezeket az ügyeket ők képviselik a legjobban.

Az adatok azt mutatják, mindez nem fog menni anélkül, hogy a baloldali pártok olyan választókat is meggyőzzenek, akik 2018-ban a Fideszre vagy a Jobbikra szavaztak, sőt ezeket a pártokat tartják a baloldali értékek hiteles képviselőinek is. Egy olyan politikai környezetben, amelyben az idegenellenesség, a nacionalizmus és a külföldi szereplőkről felállított összeesküvés-elméletek nagy mozgósító erővel bírnak, a gazdasági és társadalompolitikai kérdéseket érintő baloldali hitelesség visszaszerzése önmagában még közel sem garancia a jövőbeli kormányváltásra. Az azonban bizonyosan kijelenthető, hogy amennyiben még a saját identitásuk szempontjából a legfontosabb kérdésekben sem sikerül visszanyerni a baloldali pártoknak a hitelességüket, akkor a Fidesz kormányzásával szembeni versenyképes alternatíva állításának esélye sem látszik.

A szociáldemokrata politika magyarországi jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy a magyar választók körében egyértelmű többségben vannak azok, akik szerint az állam feladata a társadalmon belüli egyenlőtlenségek csökkentése: a megkérdezettek 81%-a értett egyet ezzel az állítással.

Minden párt szavazói többségükben azon a véleményen vannak, hogy az államnak feladata az egyenlőtlenségek csökkentése. Ezzel még a fideszesek háromnegyede is egyetért. Elsősorban azok gondolják az egyenlőtlenségek csökkentését az állam kötelességének, akik a társadalmon belül a legjobb vagy a legrosszabb helyzetben vannak: átlagon felüli a támogatottsága a kérdésnek a felsőfokú végzettséggel rendelkező, nagyvárosi értelmiségi rétegben, valamint az idősebb és szakképzés nélküli társadalmi csoportokban. Ezzel szemben a fiatal, középfokú végzettséggel rendelkezőket tekinthetjük annak a rétegnek, akik körében a legkisebb az egyenlőtlenségek csökkentésének támogatottsága (igaz, körükben is többséget élvez).

Jelentős az elutasítottsága az Orbán-kormány egykulcsos személyi jövedelemadó politikájának: a választók háromnegyede támogatja a progresszív adórendszert (a fideszesek 70%-a is), és mindössze alig minden ötödik magyar gondolja helyesnek azt, hogy mindenki ugyanakkora adókulccsal adózzon, függetlenül attól, hogy mennyit keres. Régiókénti bontásban jelentős különbségek láthatók: a tehetősebb Nyugat-Dunántúlon (60%) az átlagosnál kevésbé népszerű a többkulcsos adózás, míg az egyik legszegényebb régióban, Észak-Alföldön (92%) szinte mindenki egyetért azzal, hogy aki többet keres, az többet is tegyen be a közösbe.

Egyértelműen magas a támogatottsága a magyar társadalomban a jelentős mértékű vagyonokra kivetett adónak: a megkérdezettek 87%-a gondolta úgy, hogy adót kellene kivetni az óriásvagyonokra. Néhány kisebb eltérést leszámítva a magyar társadalomban nemre, korra, végzettségre és lakhelyre való tekintet nélkül döntő többségben vannak azok, akik adót vetnének ki a hatalmas vagyonokkal rendelkezőkre.

A magyarok több mint háromnegyede (77%) gondolja úgy, hogy az államnak a hazai KKV-szektor támogatására kell fektetnie a hangsúlyt, és alig minden ötödik választó véli úgy, hogy a kormánynak a multinacionális cégeket kell helyzetbe hozni. A DK szavazói között a legmagasabb a támogatottsága a multinacionális cégek preferálásának, valamint az átlagnál magasabb a Momentum és a Jobbik szavazói körében. A Jobbik politikája határozottan a kis- és középvállalkozások támogatását hirdeti, úgy látszik, ez nem minden esetben találkozik a szavazóik akaratával. A kommunikációjában határozottan multi-szkeptikus, ám gazdaságpolitikáját tekintve kifejezetten multibarát Fidesz-KDNP szavazói körében négy százalékponttal magasabb a KKV-szektor preferálása, mint az átlag, és nem látunk náluk kiemelkedő ellenérzést a multik irányába. A leginkább multi-szkeptikusnak az LMP szavazói tekinthetőek.

Erősen megosztott ugyanakkor a magyar társadalom a munkanélküli segély hosszát illetően: a megkérdezettek 54%-a vélte úgy, hogy nem elég a jelenlegi 3 hónapos időszak, és több időt kell biztosítani az álláskeresőknek az elhelyezkedésre, 39% szerint viszont nincs szükség módosítani a jelenlegi szabályozáson. A DK-szavazók és a bizonytalanok gondolják a leginkább úgy, hogy meg kellene hosszabbítani a munkakeresési járadék időtartamát. Nem meglepő módon a leginkább a kormánypárti szavazók tartanák meg a munkanélküli segély feltételeit: a fideszesek közel fele szerint nem kell meghosszabbítani a folyósítás időtartamát. Érdekes módon két ellenzéki párt, a gazdaságilag baloldali LMP és a határozottan liberális Momentum szavazói akarják a legkevésbé meghosszabbítani a jelenlegi segély hosszát. Fontos összefüggés, hogy minél kevésbé érintett egy régió a munkanélküliséget tekintve, annál inkább támogatja a munkanélküli segély időtartamának meghosszabbítását. Az ország legtehetősebb részein, tehát a Nyugat-Dunántúlon és Közép-Magyarországon (65-65%) gondolják a leginkább úgy, hogy meg kéne hosszabbítani a segély időtartamát, míg a legelmaradottabb (és egyben magas munkanélküliséggel küzdő) régiókban, Észak-Magyarországon (44%) és az Észak-Alföldön (38%) akarják ezt a legkevésbé.

A munkanélküli segély létminimumnak megfelelő összegre való emelésének javaslata a segély folyósítának meghosszabbításánál jóval erősebb többséget élvez: a megkérdezettek 73%-a véli úgy, hogy 90 ezer forintnak megfelelő támogatás megilletné azokat a munkanélkülieket, akik aktívan munkát keresnek. A munkanélküliek iránti szolidaritás mértékét itt is elsősorban a földrajzi elhelyezkedés és a településtípus határozza meg: a segély megemelésének is a fejlettebb régiókban magasabb a támogatottsága, elsősorban a fővárosban népszerű a létminimumnak megfelelő álláskeresési járadék ötlete, míg a falvakban élők (főként Kelet-Magyarországon) kevésbé támogatják a javaslatot.

A megélhetéshez szükséges minimum állami juttatás elve mögött is társadalmi többség áll. A választók kétharmada ért vele egyet (67%), ezzel szemben a magyarok 27%-a szerint mindenkinek a saját feladata előteremteni a megélhetéséhez szükséges forrásokat. A létminimum biztosítását a leginkább a Jobbik szimpatizánsai (82%) tekintik állami feladatnak, de átlagon felüli még a javaslat támogatottsága az MSZP szavazói körében (77%) is. A legkevésbé a bizonytalanok, a Fidesz-KDNP, az LMP, valamint a Momentum szavazói között népszerű a gondolat. A három legszegényebb régió lakói tartják a legkevésbé állami feladatnak a létminimumhoz való jog biztosítását: a Dél-Dunántúlon élők 63%-a, az Észak-Magyarországon élők 60%-a, míg az Észak-Alföldön élők mindössze 54%-a tartja állami feladatnak a megélhetéshez szükséges minimum biztosítását.

Ami a munka világát illeti, a megkérdezettek 61%-a megerősítené a sztrájkjogot a munka törvénykönyvében, míg minden negyedik válaszadó (25%) szerint a sztrájkjog további erősítése csak nehezítené a vállalatok eredményes működését. A sztrájkhoz való jog inkább az urbánus területek lakóit érintő kérdés: a budapestiek háromnegyede (76%) erősítené a munkavállalók jogait a téren, míg a falvakban élők között ez az arány csak 52%. A magyarok több mint fele (59%) kiterjesztené a személyi jövedelemadó 1%-os felajánlásának kedvezményezetti körét a szakszervezetekre is, míg negyedük úgy vélekedik, hogy erre nincs szükség, és a szakszervezetek tartsák el magukat a tagdíjakból és az állami támogatásokból. Határozottan más a megítélése ennek a kérdésnek is a kormánypártok és az ellenzéki szavazók körében, bár a többség minden párt táborában lehetővé tenné az SZJA 1%-ának felajánlását a szakszervezeteknek is. A Fidesz-KDNP támogatóinak mindössze 52%-a ért ezzel egyet. Ezzel szemben az LMP szimpatizánsok kétharmada, a DK-sok, a momentumosok, valamint a jobbikosok háromnegyede engedélyezné, hogy a dolgozók érdekvédelmi szervezetei is kedvezményezettjei lehessenek a szabályozásnak. Összeségében azt figyelhetjük meg, hogy habár többségben vannak a felvetés támogatói, a magas válaszmegtagadás miatt vélhetően sokan nincsenek azzal tisztában, hogy ez a saját érdeküknek megfelelő döntés lenne. Jó példa erre a hagyományosan ipari régióban, Észak-Magyarországon a felvetés igen alacsony (45%) támogatottsága, ahol ugyanakkor kiugróan magas arányban (31%) nem tudtak válaszolni erre a kérdésre.

Egyértelmű, határozott többségben van hazánkban az a felvetés, hogy az államnak meg kell szüntetnie a nemek közötti bérszakadékot: a válaszadók 86%-a szerint a nők és a férfiak egyenlő munkáért egyenlő bért kell, hogy kapjanak. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elve minden párt táborában elsöprő támogatottsággal bír. A legkevésbé az LMP és a Fidesz szavazói értenek egyet az alapelvvel, de még körükben is 80% feletti e törekvés támogatottsága. Az MSZP szavazói körében a legnépszerűbb a javaslat, szinte a teljes szavazóbázisuk egyetért a javaslattal (95%), de ugyanezt látjuk a Momentum, valamint a Jobbik szavazóinál is.

Mint az már a 2008-as népszavazás alkalmával is kiderült, elsöprő erővel utasítja el a magyar társadalom a fizetős egészségügyet: tíz megkérdezettből kilenc gondolja úgy, hogy az egészségügynek térítésmentesnek kell lennie, és mindössze a megkérdezettek 7%-a gondolja úgy, hogy fizetni kellene a jó színvonalú egészségügyért. Alig látunk eltérést a kérdés megítélésben a különböző pártok szavazói között, az ingyenes egyészségüggyel gyakorlatilag mindenki egyetért. Egyedül a DK szavazói támogatják kisebb arányban (84%) a térítésmentes egészségügy elvét – ez vélhetően összefüggésben van azzal, hogy a második Gyurcsány-kormány vezette be korábban a vizitdíjat.

Több mint kétszer annyian vannak azok, akik szerint az államnak csak azok számára kellene támogatást biztosítania lakásvásárlásra, akik saját erőből nem tudnak lakást venni (64%), mint azok, akik szerint az állam egyformán támogasson minden magyar állampolgárt, az anyagi helyzettől függetlenül (29%). Az átlagosnál valamivel nagyobb arányban (33%) mondták a Fidesz szimpatizánsok, hogy az állam egyformán támogasson minden magyar állampolgárt az anyagi helyzetétől függetlenül, ám még így is jelentős többségben vannak a második oldal képviselői. Ez azért érdekes, mert az Orbán-kormány által bevezetett CSOK elméletileg minden magyar állampolgár számára elérhető, ám a valóságban inkább csak a közép- és a felsőosztály számára nyújt segítséget. Szintén a lakhatás kérdéséhez kapcsolódik, hogy a magyarok több mint kétharmada (69%) ellenzi azt a gyakorlatot, hogy kilakoltassanak olyan családokat, akiknek nincsen hova menniük. Ezzel szemben mindössze minden ötödik (21%) megkérdezett ért egyet azzal, hogy lehet jogos a kilakoltatás akkor is, ha utána a lakók az utcára kerülnek. A kilakoltatásokról alkotott vélemény nagyban összefügg a településtípussal: Budapesten – ahol a legtöbb érintett szociális bérlakás van – jóval az átlag felett, 84% utasítja el a kilakoltatást, ha annak következményeként a családok az utcára kerülnek.

Szinte egyhangúlag támogatják a magyarok a környezetvédelem ügyét, amikor arról kérdezték őket, hogy szerintük ki kellene-e vetni adót a környezetszennyező cégekre. 89% értett egyet az állítással. A zöld politikát képviselő LMP szavazói mellett a Jobbik, az MSZP és a Momentum szimpatizánsok is elsöprő mértékben büntetnék a környezetszennyező cégeket. Minden társadalmi csoportban döntő többségben vannak a környezetszennyező cégeket regulázó vélemények, ám a környezettudatosság még egy fokkal erőteljesebben jellemzi az urbánus és képzett társadalmi csoportokat.

A kutatás során a teljes kérdőívet tekintve egyedül a romák felzárkóztatására irányuló kérdés esetében nem volt többsége a szociáldemokrata álláspontnak: a magyaroknak ugyanis alig több mint az egyharmada gondolja úgy (36%), hogy a romák felzárkóztatását kiemelten kell támogatnia a kormánynak, ezzel szemben a válaszadók több mint fele (56%) szerint nincs szükség erre. Fontos hangsúlyozni, hogy ezen állítás elutasítása önmagában nem jelenti azt, hogy a válaszadónak etnikai alapú problémái lennének a teljes cigánysággal, de azt igen, hogy nem ért egyet az egyik legrosszabb helyzetben lévő társadalmi csoport kiemelt támogatásával. Jelentős eltérés látható a különböző pártok szimpatizánsainak véleménye tekintetében: a legnagyobb arányban a DK-szavazók (53%) támogatnák kiemelten a romák felzárkóztatását (ezzel körükben van egyedül többségben a javaslat), ezen kívül a társadalom egészéhez képest átlagon felüli még az MSZP, a Momentum és az LMP szimpatizánsai körében a javaslat támogatottsága. A “cigánybűnőzésből” korábban politikai tőkét kovácsoló Jobbik szimpatizánsai körében egyértelműen magas az elutasítottsága a romák kiemelt támogatásának. A jobbikosok negyede (24%) ért csak egyet a kérdéssel, míg 72%-uk szerint nem kell kiemelten támogatni a hazai cigányságot. A romák integrációjának kiemelt támogatása úgy tűnik, a következő évtizedekben sem lesz népszerűbb: a fiatalabb korosztályokban sem jobb a roma felzárkóztatás támogatottsága, mint az idősebbek között. Míg a 30 éven aluliaknak csak a 32%-a, addig a 60 felettieknek a 39%-a ért egyet azzal, hogy a romák felzárkóztatását kiemelten kell támogatni.

Baloldali értékek és hitelesség

A hitelesség tekintetében egyik párt sem tudott radikálisan elszakadni saját támogatottságától.

A 2018-as országgyűlési választáson a határokon belül 47%-ot szerzett Fidesz-KDNP-t a kérdéstől függően a választók 40-46%-a, a 19%-os eredményt elért Jobbikot 18-24%, a 12%-os MSZP-P-t 10-12%, a 7%-os LMP-t 10-16%, az 5%-os DK-t 8-11%, a 3%-os Momemtumot pedig 3-4% tartotta a vizsgált értékrendi és közpolitikai kérdésekben a leghitelesebb pártnak.

Az LMP és a DK esetében érdemes megjegyezni, hogy számos szempont szerint is közel kétszer annyian tartják őket a leghitelesebb pártnak, mint amilyen eredményt a választáson elértek. Abszolút értékben a Fidesz-KDNP, de saját méretükhöz képest ezek a pártok szerepeltek a legjobban a hitelességi kérdésben. Az igazi problémát az MSZP számára az jelenti, hogy a 15 vizsgált közpolitikai témából (az egyenlőtlenségek csökkentésétől a progresszív adózáson át az egészségügyig és oktatásig) egyetlen egyben sem tartják többen a leghitelesebb politikai erőnek, mint amilyen arányban az MSZP-re szavaztak a 2018-as választáson.

A pártok baloldali hitelességét tekintve jelentős különbségek figyelhetők meg régiós bontásban, néhány érdekes eredménnyel: az MSZP például Dél-Dunántúlon rendre csak 5-7% körüli hitelességet élvez, ugyanitt a Fidesz-KDNP-be fektetett bizalom viszont kétharmad körüli szinte az összes kérdésben (utóbbi itt hozza a legjobb eredményeit a hitelesség szempontjából). Az LMP kifejezetten erős és sok ügyben a leghitelesebb ellenzéki erő a Nyugat-Dunántúlon (akár 20-25%-ot is kap az osztrák határ menti megyékben). A két alföldi régióban a Jobbik iránti bizalom mértéke gyakran a Fideszénél is magasabb. Az MSZP a Közép-Dunántúlon és Észak-Magyarországon éri el a legjobb eredményeket hitelesség szempontjából, a DK a Budapestet is magában foglaló Közép-Magyarországon élvezi a legmagasabb bizalmat, míg a Momentum a hagyományosan fejlett Nyugat-Dunántúlon.

Az egyes pártok hitelességét vizsgálva szembetűnő a válaszokból a pártpreferencia mindent felülíró ereje.

Annak ellenére, hogy a Fidesz-KDNP számos kérdésben teljesen egyértelműen a szociáldemokrata értékrenddel szembeni politikát folytat, támogatóik még ezekben az ügyekben is a kormánypártokat tartják a leghitelesebb politikai szereplőknek. Nem volt a kutatásban olyan kérdés, amelyben a Fidesz-KDNP-t a választók legalább 40 százaléka ne tartotta volna a leghitelesebb politikai formációnak.

Ez természetesen elsősorban a saját szavazóik mindentől – még pártjuk valódi közpolitikai álláspontjaitól is – független hitének és bizalmának köszönhető: a legtöbb kérdésben a fideszesek 85-90 százaléka a saját pártját nevezte meg a leghitelesebb erőként. Ebben természetesen szerepet játszhatnak a hazai médiaviszonyok, de nyilvánvalóan nem megkerülhető a baloldali politikusok felelőssége sem. Az iskolázottság szorosan összefügg a Fidesz hitelességének alakulásával: minél magasabb a végzettsége valakinek, annál kisebb eséllyel bízik abban, hogy a kormánypártok elérhetővé teszik mindenki számára a megélhetéshez szükséges minimumot, csökkentenék az egyenlőtlenségeket vagy segítenék a szegényebbeket a lakáshoz jutásban. Fontos hangsúlyozni, hogy amíg a fideszes szavazók legalább egy része nem ismeri fel vagy nem tartja elég fontosnak, hogy kedvenc pártja éppen ezen folyamatok ellen dolgozik, addig nagyon nehéz lesz politikai többséget teremteni a baloldal számára Magyarországon.

Címfotó: Brandon Nickerson, CC

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOMTámogatom

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.