„Semmit rólunk nélkülünk” címmel jelent meg Mikecz Dániel új könyve, amiben átfogóan elemezte Magyarország utóbbi tíz évének civil életét, politikai mozgalmait, tüntetéseit. A szerzővel Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője beszélgetett.

Egyre több olyan könyv jelent meg az utóbbi években Magyarországon, melyek az Orbán-rezsimet elemezték – elsősorban politikaelméleti és politikai gazdaságtani szempontból. Mikecz Dániel, a Republikon Intézet vezető elemzője és a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa más szempontból vizsgálta az elmúlt időszak hazai közéletét. Mikecz könyvének célja azt bemutatni, hogy milyen hagyományai vannak a politikai részvételnek Magyarországon, és hogyan alakultak át a tüntetések, politikai mozgalmak az Orbán-rezsim tíz éve alatt.

Mikecz Dániel kiemelte, hogy az ellenzéki tömbön belül sokáig meghatározó volt a civilek és pártok közötti konfliktus. Ennek az egyik eredője a rendszerváltásig visszanyúló „civil ethosz”, ami morálisan felsőbbrendűnek tekinti a közjó elérését célzó, nem intézményesített aktivizmust a hatalom elérését célzó hagyományos politikával szemben. Ennek jó példája volt a netadós tüntetés, a civil szerveződés ebben az esetben is az ellenzéki politikai pártokkal való elégedetlenségből merített. A pártok és civilek közötti konfliktus azonban 2018 után enyhült: ekkor lett általános az a felismerés, hogy nem tüntetésekkel, hanem csak intézményesített csatornákon keresztül lehet megbuktatni a rendszert. Az Orbán-rezsimnek nem csak érdeke fenntartani a civilek és a pártok közötti az ellentétet, és általában véve a magyar társadalom politika- és intézmény-ellenességét, de maga a Fidesz is inkább mozgalmi politikát folytatott. Ennek példáját jelentik a könyvben is elemzett kormánypárti békemenetek, nemzeti konzultációk.

Míg a civil aktivitás és a tüntetéseken való részvétel szintje kifejezetten alacsony Magyarországon regionális összehasonlításban, addig a választásokon való részvétel kifejezetten magas. Akik mégis aktívak a választások között, például tüntetésekre járnak, azok általában magasabb iskolai végzettségűek. Meglepő módon ez egyaránt igaz az ellenzéki tüntetőkre és a kormánypárti békemenetek résztvevőire. A beszélgetésben bemutatott tüntetés-kutatás alapján a fiatalok a legkevésbé aktívak. Az iskolai sztrájkként induló klímatüntetések, és az egyetemisták mozgósítására építő „Free SZFE” tüntetések jelentenek csak kivételt az utóbbi évekből. Vagyis továbbra is a rendszerváltás alatt felnőtt korosztályok jelentik a tüntetések gerincét.

A Fidesz amellett, hogy a saját táborát folyamatosan mozgósítja, a Kádár-korszakhoz hasonló demobilizáló stratégiát folytat: a kollektív cselekvés, például a tüntetéseken való részvétel helyett az egyéni érdekérvényesítésre ösztönzi az embereket. Ez a fajta „társadalmi alku” Mikecz szerint megmutatkozik az Orbán-rezsim családtámogatási politikájában, de hagyományosan abban is, ahogyan a magyarok az egészségügyben és oktatási rendszeren belül is az egyéni megoldásokat keresik a közös érdekérvényesítés helyett.

A könyvben külön fejezet foglalkozik a koronavírus járvány alatti önkénteskedéssel. Általában a magasabb státuszú emberek nem csak politikailag aktívabbak, de jellemzőbb rájuk az önkénteskedés is. Ezzel szemben a világjárvány alatt a jótékony célú maszkvarrás jellemzőbb volt vidéken élőkre, a nőkre és az alacsonyabb iskolai végzettségűekre. Mikecz szerint ennek az egyik tanulsága, hogy érdemes újragondolni, mit is gondolunk a civil cselekvésről. Vagyis ha a formális szervezetek mellett a családi, baráti társaságon belüli tevékenységekre is odafigyelnénk, akkor kiderülhetne, hogy valójában nem feltétlenül annyira idegen a magyaroktól a kollektív cselekvés, csak informális hálózatokban valósul meg egymás segítése.

A vizsgált mozgalmak, tüntetések közül Mikecz Dániel a „Maradjanak a fák a Római-parton” mozgalmat emelte ki. A kutató szerint ez azért jó példa, mert az általános kormányellenes tömegtüntetésekkel szemben az óbudai kezdeményezésnek világos és elérhető célkitűzései voltak. A fideszes önkormányzatot végül nem közvetlen nyomásgyakorlással, hanem a szavazóik meggyőzésével tudta befolyásolni a mozgalom.

A jobboldali mozgalmak, például a nemzeti rockbandák koncertjei helyett a liberális értékekhez és a baloldalhoz köthető tüntetések kerültek az előtérbe az utóbbi tíz évben. Mikecz szerint ennek az lehet a magyarázata, hogy Magyarországon a jobb- és baloldali kormányok hatalomra kerülése mindig az ellentétes oldal mozgalmainak adott lendületet. Ezen felül a Fidesz mozgalmi kormányzása úgy tűnik, kielégíti a radikális jobboldal politikai önkifejezésének igényeit is. Kormányváltás esetén azonban lehetne arra számítani, hogy újra aktív lesz a jobboldal a politika nem formális színterein is. A kutató a járvány miatt idén nem számít jelentősebb társadalmi mozgásokra, de 2022-ben a választások után egy újabb tüntetési hullám indulhat bármilyen választási eredmény esetén.

Címfotó: Pavel Bogolepov – Népszava

A projekt az Európai Parlament pénzügyi támogatásával valósul meg. Az Európai Parlament semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a program szerkesztői, terjesztői és a megkérdezett személyek felelősek.

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.