Latin-Amerika baloldalának történelme, kultúrája és öröksége nagyon sokszínű: könnyen kirajzolódik a különbség a mérsékelt (többek között Brazília, Argentína, Chile, Uruguay) és a radikális baloldali (pl. Kuba, Venezuela, Bolívia) víziók és gyakorlatok között. Lenti Attila politológus azonban az Új Egyenlőség podcastjában rámutatott, hogy vannak olyan közös történelmi élmények a 20. századból, amelyek beépültek a latin-amerikai baloldali mozgalmak kollektív memóriájába.

Ilyen elem a hidegháború alatti elnyomás és üldöztetés, amely rettegésben tartotta és nem konvencionális eszközök alkalmazására késztette a baloldali politikai erőket. Hasonlóan fontos elem a szocialista blokk összeomlása, amelyben eleinte a neoliberális dogma végső győzelmét és az USA hegemón térnyerését vélték felfedezni. Ez az időszak hozta el azonban a változást és a siker reményét: kifejlődtek olyan, már modernnek tekinthető mozgalmak, amelyek a 2000-es évek elejére elhozták a baloldali fordulatot a latin-amerikai társadalmak neoliberalizmussal szembeni általános elégedetlensége okán.

Ebben az időszakban a baloldali kormányok képesek voltak kihasználni a „commodity-boomot”, és népszerű szociális intézkedéseket tudtak bevezetni. Ezt viszont egy nyersanyagár zuhanás követte, amely a „gyarmati” gazdasági struktúraváltás hiányában fenntarthatatlanná tette a rendszert. Mindez előbb recesszióhoz, valamint a 2010-es években az állami kiadások csökkentésében és a privatizáció növelésében érdekelt washingtoni neoliberális konszenzust magával hozó új jobboldali hullámhoz vezetett.

Lenti Attila három olyan átfogó ügyet emelt ki, amelyeket a jövő baloldali latin-amerikai kormányainak mindenképpen végre kell hajtania annak érdekében, hogy a történelmi hibákat meghaladva megakadályozhassák egy újabb jobboldali hullám eljövetelét. Először is, a nyersanyagok intenzív kitermelésén alapuló gazdasági modellt fel kell váltani egy fenntartható, tudás- és kutatás alapú gazdasági rendszer alternatívájával. Továbbá, a részvételi demokrácia elmélyítésével, a marginalizált csoportok hatékonyabb bevonásával, és a tömegbázissal kialakított közeli viszony megtartásával lehet a hatalmat hosszabb távon konszolidálni. Végezetül pedig, a mérhetetlen vagyoni koncentráció és egyenlőtlenségek csökkentését sem szabad megspórolnia egy baloldali kormánynak.

Címfotó: Guille Álvarez – Unsplash

A projekt az Európai Parlament pénzügyi támogatásával valósul meg. Az Európai Parlament semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a program szerkesztői, terjesztői és a megkérdezett személyek felelősek.

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.