„Kritikai pszichológiát!” – ezzel a címmel jelent meg egy vitaindító 2015-ben az Imágó folyóiratban. Az írás újraközlésével az Új Egyenlőség célja az volt, hogy közérthető szakmai beszélgetést kezdeményezzünk a kritikai pszichológiáról, a pszichológia kritikájáról. Kritikai pszichológia sorozatunk közlése után a stúdióba invitáltuk Máriási Dóra pszichológust, a vitairat egyik szerzőjét, Kovai Melinda szociológust, valamint Gergely Sára pszichológus-szociológust, a vita résztvevőit. A szakembereket Éber Márk Áron, az Új Egyenlőség szerkesztője kérdezte.

 

• A kritikai pszichológia elsősorban sajátos nézőpontot jelöl. Amíg a pszichológia hagyományosan az egyénre fókuszál, a kritikai pszichológia a pszichés jelenségek okai között társas és társadalmi tényezőket is számba vesz. A pszichológiai gyakorlat kritikáját is a kritikai pszichológia tárgykörébe tartozónak szokás tekinteni.

• Kérdés, hogy mit tud kezdeni a pszichológia, pláne a pszichológiai gyakorlat a társadalmi problémákkal és tényezőkkel, hiszen a legtöbb személyes, lelki probléma részben társadalmi okokra vezethető vissza. Például, ha valaki a munkahelyén rengeteg feszültséget él át, mert nagy a rá nehezedő nyomás és sok a vele szemben megfogalmazódó elvárás, aminek ő nem tud megfelelni, akkor a stresszt hiba volna kizárólag belső, lelki problémáknak tulajdonítani. Ha a munkahelyi viszonyok alapvetően nem méltányosak, vagy ha mondjuk alapvetően teljesíthetetlen az a feladatmennyiség, amellyel az egyénnek meg kell birkóznia, akkor e lelki problémák mögött valós társadalmi problémák is meghúzódnak és a helyzet nem kizárólag stresszkezelési problémaként értelmezendő.

• Hasonló példa lehet a kritikai pszichológia tárgykörére az egyéni siker témaköre is. Számtalanszor halljuk, hogy „a siker fejben dől el” és „az egyéni döntéseinken” alapul. Ez a megközelítés ugyanakkor nem vesz figyelembe olyan komplex társadalmi tényezőket, amelyek ténylegesen nagyban befolyásolják az egyén sikerességét. Ilyen például az iskolarendszer egyenlőtlensége vagy a szülők társadalmi státusza, amelyek nem pusztán a fejünkben vannak, így az abból fakadó hátrányok sem kezelhetők pusztán helyes egyéni döntésekkel. A hatalomnak való alávetettségből, elnyomásból, hátrányokból fakadó nehézségek könnyen túlterhelhetik az egyéneket. Ha „a siker fejben dől el”, akkor kizárólag önmagukat hibáztathatják nehézségeikért és kudarcaikért? A kritikai pszichológia szerint nem.

• Kevesebbet foglalkozunk azzal, hogy ki jut be ma a pszichológusképzésbe és ez milyen hatással van a pszichológiai kezelést igénybe vevőkre. Magyarországon a pszichoterápia leginkább magánpraxisban működik, javarészt középosztályi kliensekkel. A pszichoterápia diskurzusa maga sem igazán reflektál e terápiában megjelenő társadalmi különbségekre. Előfordulhat, hogy a páciens azért sem érzi magát egyenrangúnak a pszichológussal, mert a szakemberek többnyire a társadalom magasabb rétegeiből kerülnek ki, ami pedig befolyásolhatja a kezelés jellegét is. Ezt tovább nehezíti, hogy szakmán belül is alacsonyabb azon szakemberek megbecsültsége, akik szegényebb körökből kikerülő páciensekkel foglalkoznak, mint azoké, akik felső-középosztálybeliekkel.

• Felmerül a kérdés – ha már kritikai pszichológia –, hogy vajon dolga-e a pszichológusnak, hogy társadalmi problémákkal is foglalkozzon? Továbbá, hogy kinek az érdeke, hogy egy megfelelő kezelés eljusson a társadalom minden rétegéhez? Elméletileg az egész társadalom érdeke ez lenne, a jelenlegi politikai és szakpolitikai intézkedések azonban nem ezt segítik elő. Az oktatási rendszer például borzasztóan kontraszelektív és még tovább is mélyíti a társadalom meglévő különbségeit. E folyamatba beleillik az is, hogy mind a pszichológiai képzés, mind a pszichológiai szakismeret nehezebben hozzáférhetővé válik.

• Hogyan fér meg egymás mellett szakmaiság és ideológia? Meddig terjed a szaktudás, honnan nevezhető „sarlatánnak” egy „szakember”? Milyen küzdelmek érzékelhetők ma a pszichológiai szakemberek, iskolák és irányzatok között a tekintetben, hogy elhatárolják a „szakembereket” a „sarlatánoktól”, a „tudományt” az „ezoterikus” vagy „spirituális” tanoktól? A beszélgetés során – egyéb kérdések mellett – ezekről is szó esik.

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOMTámogatom

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.