A cikk szerzői: Auman Ákos Zoltán, Bíró Renátó, Molnár Tamás, Roza Károly Flávió, Ótott-Kovács Gábor és Szőnyi Dávid

 E cikket egyetemi kollégiumban, szakkollégiumban, albérletben és budapesti ingatlannal rendelkező diákok írták figyelemfelkeltésképpen, hiszen a társadalmi szolidaritás jegyében sohasem szabad elfeledkeznünk arról a több tízezer egyetemistáról, akik évről évre kiszorulnak a budapesti felsőoktatási intézmények kollégiumaiból.

Születéskori lehetőségeink rendkívüli módon befolyásolják teljes életutunkat, így a teljes egyenlőség vértjén rögtön felbukkan az első rés. A társadalmunkban jelen lévő strukturális egyenlőtlenségekre szolidaritással próbálunk válaszolni, ezáltal – felületesen – kezelve életünk egyenlőtlenségeit. Megannyi probléma van jelen a világban, mely esetén az érintett, károsult csoporttal szemben reflexszerű szolidaritást érzünk; írásunk célja, hogy felhívjuk a figyelmet a diákok lakhatási válságára.

Tulajdonképpen mi is a probléma?

Sokan azt gondolhatnák, hogy a diákok lakhatási gondjai nem minősülnek társadalmi problémának, hiszen alig pár tízezren jelentkeznek évente egyetemre, közülük is sokan bekerülnek kollégiumba, vagy esetleg el sem kell hagyniuk a családi fészket. Ráadásul a jelentkezők – és ezáltal a felvételt nyertek – száma is minimum stagnál, de inkább csökken. A helyzet azonban az, hogy országosan körülbelül 54 ezer kollégiumi férőhely van (az egyházi és a magánkollégiumokkal együtt), miközben az egyetemi hallgatóknak a száma csaknem 300 ezer fő, s nekik is csupán 41 százalékuk lakik a szüleiknél.

Forrás: KSH.hu, saját szerkesztés

Napjainkban több mint 100 ezer olyan diák van, aki kénytelen más módon megoldani lakhatásukat – ezek melyek közül a leggyakoribb az albérlet.

Az albérlet- és lakásárak az utóbbi években azonban az egekbe szöktek: 2008 óta a budapesti lakóingatlanok négyzetméterének átlagos reálára a kétszeresére emelkedett, a KSH adatai szerint pedig 2015 és 2018 között az átlagos lakbér 40 százalékkal nőtt.

A közvetlenül érintett diákokon keresztül a probléma kiterjed még a hallgatók családjára is, akiknek havonta óriási kiadást jelent gyermekük lakhatásának megoldása, ezáltal rengeteg pénz kerül ki a gazdaság többi szektorából, például a szolgáltatóiparból, vendéglátásból. Mindemellett érdemes még kitérni a megfelelő lakhatási körülmények megteremtéséből adódó nehézségek továbbtanulásra gyakorolt elrettentő hatására. Amennyiben sok tanuló a bizonytalan lehetőségek miatt nem az általa preferált intézménybe felvételizik, akkor elképzelhető, hogy a lakhatási válság tovagyűrűző hatással lesz az egész felsőoktatásra, majd a jövőbeli munkaerőpiacra is.

Az egyetemre felvett tanuló első nehéz döntése az, hogy albérletet vagy kollégiumot válasszon abban az esetben, ha családja nem rendelkezik budapesti ingatlannal. Természetesen számos család (és háztartás) anyagi körülményei lehetővé teszik, hogy pénztárcájuk komolyabb megterhelése nélkül is tudjanak albérletet biztosítani gyermeküknek. Ezzel szemben sok olyan családok (és háztartások) állnak, amelynek anyagi helyzete olyannyira rossz, hogy a kollégiumi jelentkezéshez szükséges pontszámot, szociális helyzetre hivatkozva, könnyen elérik. E két szelső érték között helyezkednek el azok, akik szintén érintettjei a lakhatási válságnak, de nem kaphatnak kollégiumi férőhelyet.

Egy 2021 júliusi felmérés szerint Budapesten átlagosan 145.000 forintba kerül egy albérlet, és ez egyrészt a koronavírusnak, másrészt pedig külső kerületekben található olcsóbb albérleteknek köszönhető. Ha egy diák a belvárosban, azaz a legtöbb egyetemhez közel keresne magának albérletet, akkor átlagosan 150 és 190 ezer forint közötti összeget kell félretennie magának e célra. Ugyanebben az időszakban a nettó átlagkereset 288.408 forint volt (a mediánkereset ennél jóval alacsonyabb), aminek 50,28 százalékát teszi ki az előbb említett átlagos albérletár.

Feltételezve, hogy egy háztartásban mindkét szülő átlagfizetést kap, ez azt jelenti, hogy minden hónapban fizetésük negyedrészét erre kell áldozniuk, amennyiben szeretnék támogatni egyetlen gyereküket a továbbtanulásban.

Ráadásul 2016 és 2021 között háromszor is előfordult, hogy az albérletárak növekedési üteme megközelítette a bruttó átlagbér növekedési ütemét, ebből egyszer meg is haladta azt 3 hónapon keresztül.

Fizikai és szemléletbeli korlátok

A probléma mélyebb megértéséhez át kell tekinteni a főbb, egymástól nem független okokat, tisztázva a probléma körülményeit. A budapesti diákok lakhatási válságát először az egyetemek szemszögéből érdemes megvizsgálni. A felvett hallgatók száma évről évre többszörösen meghaladja a kollégiumi férőhelyek számát, és sokszor a kollégium a vidéki hallgatók összességét sem képes befogadni. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a külföldi hallgatók a kollégiumi férőhelyek feltöltésében előnyben részesülnek. Amennyiben Magyarországon kívánnak továbbtanulni Budapest népszerű választás a körükben. Ennek egyik oka a nemzetközi imázs növelése, amelynek keretében megvalósulnak cserediák-programok, és hosszútávú tendenciának mondható, hogy egyre több külföldi hallgató látogat el hazánk felsőoktatási intézményeibe, azon belül is főként a fővárosba.

Forrás: KSH.hu, saját szerkesztés

A történeti adatok alapján 1990 óta a nappali képzésben tanulók száma többszörösére emelkedett. E tendencia egyaránt érvényes mind a magyar, mind a Magyarországon tanuló külföldi hallgatókra, amellyel egyidőben a kollégiumi férőhelyek száma szinte változatlan maradt. Az elmúlt évtizedekhez képest arányaiban rendre kevesebb magyar hallgató jut kollégiumi férőhelyhez manapság.

A fővárosi egyetemi kollégiumok jelentős része elavult, több évtizede épült ingatlanokban helyezkedik el, a kapacitásuk változatlan, a felújítások és beruházások csak az általános karbantartásra elegendők. A főváros szerkezetéből adódóan az egyetemek közelében nincs elegendő beépítetlen terület, ahová új kollégiumok épülhetnének. A fővárosi lakhatásnak így nemcsak anyagi, de fizikai-városszerkezeti eredetű korlátja is van.

Az egyetemi kollégium után következő lehetőség a magánkollégium, ami árban az albérlet és a kollégium között helyezkedik el, de az albérletekhez hasonlóan a magánkollégiumokat is nagyon hamar feltöltik a hallgatók. A pandémia okozta gazdasági válság erősen érintette a lakáspiacot és sikeresen megtörte a növekvő tendenciát.

Ennek ellenére a lakbérek 2021 eleje óta újra folyamatosan növekszenek.

Forrás: KSH.hu, saját szerkesztés

A 2015-höz viszonyítva a lakbérindexek jelentősen növekedtek a 2020 januári csúcspontig. Ekkor a budapesti index immár 43,1 százalékkal, az aggregált országos index pedig 45,6 százalékkal volt magasabb a bázisévhez viszonyítva. A csúcspontot követően mindkét index csökkent egészen 2021. januárig, majd ezután újra visszatért az emelkedő tendencia.

A hallgatók legnagyobb része azért jelentkezik egyetemre, hogy diplomát, ezáltal nagyobb társadalmi megbecsülést és magasabb munkabért szerezzen. A főváros a többi egyetemi városhoz képest vonzóbb célpont, számos olyan szak is található a budapesti egyetemeken, amely másutt az országban nem érhető el. Budapesten a diákok több és jobb minőségű munkahelyet találhatnak, ami lakhatásuk finanszírozásához szükséges lehet, és ez a tényező fontos szerepet játszik továbbtanulási döntésük meghozatalában. Az alapprobléma a hallgatóság azon részénél csúcsosodik ki, ahol az anyagi helyzet nem engedheti meg az albérleti szerződés megkötését, a kollégiumi férőhelyre viszont csak kis eséllyel pályázik, mert a férőhelyeket a náluk rosszabb anyagi helyzetben lévő diákok töltik fel.

A Diákváros lehet az alternatíva?

A jelenleg is zajló lakhatási válságra kézenfekvő megoldás lenne az egyetemi kollégiumok férőhelyeinek bővítése.

E célból fogadta el a kormány 2016-ban a Országos Felsőoktatási Kollégiumfejlesztési Stratégiát, mely 2023-ig több mint 8.000 új férőhely létesítését és megközelítőleg 30.000 férőhely felújítását tartalmazza. Ennek keretében épült fel többek között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nagytétényi Úti Kollégiuma, illetve a Széchenyi István Egyetem Hegedűs Gyula Kollégiuma. E két beruházás összesen 2.800 kollégistának tud lakhatást biztosítani Budapesten.

A forrásokból több kollégiumot is felújítottak az évek során, ami szükséges volt az épületek jelentős részének rossz állapota miatt, ugyanakkor a fő problémát: a férőhelyek szűkösségét mindez nem oldotta meg. Egyre nagyobb szükség lenne új férőhelyekre. A Budapesti Gazdasági Egyetem tavaly például másfélszeres túljelentkezésről számolt be. Budapest problémáját még inkább kiemeli, hogy felmérések szerint vidéken a kollégista hallgatók inkább elégedettebbek lakóhelyükkel, míg a fővárosban sokan panaszkodnak a szobák zsúfoltságára, a saját vizesblokk hiányára és az épületek általánosan rossz állapotára.

Amennyiben a felsőoktatási intézmények – különböző okokra hivatkozva – nem hajlandóak új kollégiumi férőhelyeket biztosítani, úgy az államnak kell fellépnie és orvosolnia a problémát: így született meg a Diákváros ötlete.

Az eredeti 2016-os terv zöldövezetről és 8.500 kollégiumi férőhelyről számolt be, ám a 2019-es tervek szerint a IX. Kerületi Dunaparti-területen egy 12.000 kollégiumi férőhelyet és 5.800 bérlakást biztosító Diákváros épülhet fel. Jobban mondva, épülhetett volna fel, ha a kormány közben nem váltott volna irányt és nem akarná a kínai Fudan Egyetem kampuszának átadni a terület jelentős részét. A legújabb fejlemények alapján végül csak 4.000 kollégiumi hely fog megépülni a Diákváros tervezett helyén, ám a Fővárosi Közgyűlés hivatalosan is a Diákváros teljes koncepcióját, illetve az önkormányzati fejlesztéseket szabta az atlétikai világbajnokság feltételéül.

A Diákváros biztosította 12.000 kollégiumi férőhely nagyon nagyban hozzájárulna a diákok lakhatási válságának enyhítéséhez, talán jelenleg ez a terv tűnik a legjobb lehetőségnek. Habár a teljes diáklakhatási válságot nem számolná fel, jelentős mértékben hűtené az évek óta forró albérletpiacot, mivel számos eddig albérlő egyetemista juthatna férőhelyhez a Diákvárosban. A keresletoldali nyomás csökkenésénnek tovagyűrűző hatása pozitívan hatna a teljes lakhatási válság felszámolására, hiszen a diákokon túl a dolgozók számára is olcsóbbá válna a lakhatás megfizetése.

A Diákváros és a Fudan Egyetem sorsa hatalmas mértékben függ a jövő évi országgyűlési választások kimenetelétől, hiszen amíg az ellenzék a Diákváros megépítése mellett tette le a voksát, addig a jelenlegi kormány a Fudant részesíti előnyben.

Az egyetemisták lakhatási válsága számos tovagyűrűző hatást rejt magában, melynek valódi súlyát fel sem tudjuk becsülni jelen pillanatban. Gazdasági szempontból a diákok, de főként a szülők aggregált keresletre és albérletpiacra gyakorolt hatását fontos kiemelni a szolidaritás szempontja mellett. Ha azonban a jelenlegi tendenciák folytatódnak, akkor egyre több és több nappali képzésben tanuló belföldi hallgató fog az albérletpiacra szorulni a jelentősen olcsóbb kollégiumi férőhelyekkel szemben. Jelen pillanatban nem tűnik úgy, mintha bármi is megtörné a trendet.

E trend megfordításához a felsőoktatási intézmények és a mindenkori kormány közös akaratára van szükség.

Fel kell számolnunk a lakhatási válságot, fel kell számolnunk a diákok lakhatási válságát is!

Címkép: A Diákváros látványterve –  Forrás: Snøhetta

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.