Recenzió Pavlina Tcherneva: The Case for a Job Guarantee (Az állásgarancia-program mellett) című könyvéről (Polity Press 2020)

Pavlina R. Tcherneva  bolgár származású amerikai közgazdász, a Bard College közgazdasági programjának vezetője, tudományos munkatárs a Levy Economics Institute-ban, illetve szakértő az Institute for New Economic Thinkingnél. A könyve rövid, de erőteljes. Központi témája egy univerzális állami munkagarancia-program.

Pogátsa Zoltán

Tcherneva mindenekelőtt a főáramú neoklasszikus közgazdaságtan munkanélküliséggel kapcsolatos nézeteit dekonstruálja. A mainstream „természetes munkanélküliségről” beszél, illetve „gyorsuló inflációt nem okozó mértékű munkanélküliségről” (Non-Accelerating Inflation Rate of Unemployment, rövidítve NAIRU). Ezeket a  fogalmakat a  neoliberális monetarista közgazdász, Milton Friedman fejlesztette ki. Sajnos azonban nincs túl sok értelmük. Először is, nincs konkrét módszertan a természetes munkanélküliségi ráta pontos mértékének megtalálására. Ez a szám inkább mítikus, mint tudományos. A közgazdászok, illetve a jegybankok sem a munkanélküliség és az infláció közötti kapcsolat jellegét, sem pedig annak ok-okozati összefüggéseit nem voltak képesek mindmáig egyértelműen meghatározni. Nem vigasz, hogy Jerome Powell FED elnök eskü alatt ismerte el, hogy a munkanélküliség és az infláció korábban vélelmezett viszonya összeomlott. Saját bevallása szerint a Fednek nincs megbízható inflációs elmélete sem.

Ugyanakkor a munkanélküliség társadalmi szempontból ismert módon rendkívül káros jelenség.

Ahogy nem létezik optimális szintű hajléktalanság vagy írástudatlanság, úgy nem létezik optimális munkanélküliségi szint sem. 

Csak a teljes foglalkoztatás lehet értelmes cél. Tcherneva idézi a Nobel-díjas közgazdász William Vickreyt , aki szerint a munkanélküliség minimum vandalizmus”, mely elfogadhatatlan módon teszi tönkre egyének, családok és közösségek életét. Mégis olyannyira megszoktuk, hogy a hétköznapokban hajlamosak vagyunk elfogadni a munkanélküliség létét.

Számos pszichológiai és szociológiai kutatás bizonyította, hogy a munkanélküliség, a rosszul fizetett munka, az instabil és kiszámíthatatlan foglalkoztatás, illetve a kényszerű részmunkaidős állások társadalmi hatása döbbenetesen negatív. Tcherneva szerint a munkanélküliség és a bizonytalan foglalkoztatás hasonlatos a betegségekhez: potenciálisan krónikus és halált okozó. A hatásokat nemcsak maguk a munkanélküliek tapasztalják, hanem hozzátartozóik és a tágabb közösség is.

Elterjedt nézet, hogy bárki, aki szeretne, talál munkát. A gyakorlatban azonban nincs elég munkahely. Még kevesebb a jó munkahely. Megdöbbentő hallani azt a libertárius érvet, mely szerint ha azt gondolod, hogy megaláznak és kizsákmányolnak a munkahelyeden, akkor keress jobb munkát. Ezek szerint valaki másnak mégis el kellene ezeket a munkákat végeznie?

A cégek nem szívesen vesznek fel munkanélkülieket, különösen régóta, hosszú távon munkanélkülieket. Inkább azokat veszik át, akik már ma is dolgoznak valahol, és van szakmai tapasztalatuk. A munkanélküliek számára ez maga a 22-es csapdája. A nem, etnikum, kor és munkapiaci státusz alapján történő megkülönböztetések jól dokumentáltak. A Tcherneva által idézett adatok szerint az Egyesült Államokban az otthon maradó szülők fele akkora eséllyel kapnak visszahívást állásinterjú után, mint a munkanélküliek, és csak harmadakkora valószínűséggel, mint az alkalmazásban álló szülők. A büntetlen előéletű afro-amerikai álláskeresők kisebb eséllyel kapnak állásajánlatot, mint a büntetett előéletű fehérek. Intézményes rasszizmusnak hívják az ilyesmit. A fogyatékkal élők és a nyugdíjkorhatár előtt állók szisztematikusan kizáródnak a foglalkoztatási lehetőségekből. Ők az utolsók, akiknek a foglalkoztatási rátája ismét eléri a válság előtti szintet egy-egy gazdasági megrázkódtatás után. Tcherneva adatai az Egyesült Államokból származnak, de egészen hasonló tendenciákat figyelnek meg a kutatók Magyarországon is.

Tcherneva szerint az univerzális állásgarancia-program munkát biztosíthat azoknak is, akik legelső állásukat szeretnék megtalálni, vagy akik nem rendelkeznek elegendő foglalkoztatási múlttal ahhoz, hogy a magánszektorban felvegyék őket. 

A program fókuszai lehetnek a gondoskodás, a környezeti állapot megőrzése és visszaállítása, illetve az átmenet a zöld gazdaság irányába.

A nem dolgozók számára olyan alapvető fontosságú szolgáltatásokat biztosíthat, mint az ételkihordás, a társaság, az idősek gondozása, a gyógyszerkiváltás és számtalan egyéb olyan szolgáltatás, melyek jelentősen javíthatják a rászorulók életét.

Finanszírozható mindez?

A program pénzügyi alapja az úgynevezett monetáris finanszírozás. Ez a Modern Monetáris Elméletnek, rövidítve MMT-nek (Modern Monetary Theory) nevezett közgazdasági iskolára támaszkodik. Az MMT azt tanítja, hogy a monetárisan önrendelkező állam, amely saját valutát bocsát ki, pénzügyileg nincs korlátozva a kiadásai szempontjából.  Csak a kínálati reálkapacitások – anyagi vagy emberi – jelenthetnek korlátot. A Központi Bank mindig képes a kormány kiadásait kamatmentesen megfinanszírozni, amennyiben azokat a társadalom demokratikus döntés útján szükségesnek vagy hasznosnak ítéli. A széles körben elterjedt nézet ellenére nem szükségesek az adók az állami kiadások finanszírozásához. Ennek az alapvető ténynek a megértése pedig eltávolítja az egyik legfontosabb kifogást, amely általában blokkolja a szociális célú kezdeményezéseket, ám paradox módon sosem a háborúk finanszírozását vagy a nagyvállalati szektor kimentését. Ez a kifogás a „na de miből kívánod finanszírozni?”.

Amíg képesek vagyunk új munkahelyek és az azokhoz szükséges kapacitások megszervezésére a megnövelt pénzügyi kereslet kielégítésére, addig infláció sem lesz. A Modern Monetáris Elmélet megértéséhez jó kezdetet jelenthet Stephanie Kelton könyve, a The Deficit Myth, melyet itt foglaltunk össze.

A közvetlenül állami költés a munkahelyteremtésre hatékonyabb felhasználása a kormányzati forrásoknak, mint a vállalatok támogatása és a munkanélküli segély. 

A cégek ugyanis vagy létrehoznak új munkahelyeket, vagy nem. A közelmúltbeli válságok megmutatták, hogy a munkahelyteremtés nélküli gazdasági kilábalás gyakori. Közvetlenül a munkahelyteremtésre fordítva az állami pénzeket hatékonyabb azokat elkölteni.

Hogyan működik az állásgarancia program?

A program önkéntes és befogadó. Mindenki munkaképes korú polgár számára nyitott, aki dolgozni kíván, függetlenül a munkapiaci státusztól, etnikumtól, nemtől vagy kortól. Nem a közmunkaprogramok elnyomó logikájára épül, és nem váltja ki az alapvető kormányzati szolgáltatásokat. Nem jótékonyság, és nem is támogatás. A dolgozók munkáját megfizetik,  mégpedig tisztességes bérekkel, társadalombiztosítással. Nem olyan intézmény, mint a „munkaalapú társadalom” (workfare regime) fenyegetése, amely megszünteti a közmunkás státuszát, ha az nem jelenik meg a munkahelyén. Rendes fizetést és foglalkoztatotti státuszt ad, amelyet a munkavállaló a ledolgozott napok arányában kap.

Az állásgarancia csökkenti ugyanakkor a jóléti kiadásokat, hiszen azok nagy részére nincs már szükség, ha folyamatos jövedelmet és önérzetet adó munkát munkát biztosítunk a korábban segélyezetteknek. A program állandóan rendelkezésre áll, hogy automatikus gazdasági stabilizátorként szolgáljon a gazdaság egésze számára, illetve kezelje a ciklikus és strukturális munkanélküliséget. Az alapbér rögzítve van, egyfajta bérpadló kialakítása céljából, amely a piaci bér szempontjából is bérminimumot képez.

Tcherneva elképzelése szerint a program központi finanszírozású, ám decentralizáltan valósul meg. Az önkormányzati fenntartású munkaügyi központok, illetve nonprofit társadalmi vállalkozásokat és szövetkezeteket irányítják, melyek felmérik a helyi igényeket, megtervezik a projekteket, és megszervezik azok betöltését. 

Mindenki számára világos, hogy sürgetően elvégzendó feladatokban nincs hiány, csak ezekhez passzoló munkahelyekben. 

Az állásgarancia-program feloldja ezt az ellentmondást.

A fiatalok számára fenntartott projektek kivételével az állásgarancia-program nem a magánszektorban teremt munkahelyeket. Itt érdemes hangsúlyozni, hogy a 25 év alattiak számára az Európai Unió tagállamai, így Magyarország is már ma Ifjúsági Munkagarancia Programot működtet. Garantálja nekik, hogy kivétel nélkül mindegyikük vagy dolgozhasson, vagy tanulhasson.

A nem munkakezdők esetében a hangsúly a közösségi foglalkoztatáson van, hogy ne versenyezzenek direktben a magánszektor tevékenységével. Foglalkoztatási garanciát csak az állami szféra kínálhat. Nem lehetséges, de nem is kívánatos erre kötelezni a cégeket. A magánvállalatok foglalkoztatási politikája prociklikus, míg az állami állásgarancia anticiklikus. A magánszektor nem feltétlenül olyan munkahelyeket hoz létre, melyek megfelelnek az álláskeresők képességeinek és igényeinek: a munkások tudását igazítják hozzá a privát cégek igényeihez. Az állásgarancia viszont több betöltetlen álláshelyet teremt, mint amekkora az álláskeresők száma, így a foglalkoztatási lehetőségeket az emberek képességeihez igazítja. A munkahely-garancia ezenfelül tanulási, képzési, képesítésmegszerzési és tanulószerződéses gyakorlati lehetőségeket kínál annak érdekében, hogy a résztvevők később továbbléphessenek más fizetett munkaformákba. Érzékeny  a veszélyeztetett fiatalok, a volt fogvatartottak és a fogyatékkal élők sajátos igényeire.

A program ellátja a közösségi feladatok minden formáját, az elhanyagolt közösségi terek helyreállításától a magányos embereknek szükségletein keresztül a közösségi javításokig, illetve a veszélyben lévő természetes környezet megvédéséig. A program enyhíti a hajléktalanság problémáját is, munkahelyet kínálva számukra lakhatás és képzés mellett. Albuquerque-ben már működik egy program, amely éppen ezt teszi, sikerrel.

Túlzottan nagy államhoz vezet-e mindez? 

Tcherneva szerint akkor működik túl nagy állam, ha mindent egybevetve összeadjuk a munkanélküliség összes járulékos költségét a jóléti kiadásoktól a bűnözésen át a bénultságig és a lelki traumákig, azok hatását a társadalmi környezetre stb.

Az állásgarancia-program csökkentené mindezt Tcherneva szerint.

Mi lesz a termelékenységgel? 

Valakinek a  foglalkoztatása biztosan nem kevésbé produktív, mint ha  munkanélküli maradna. Figyelembe véve a munkanélküliség káros hatásait az egyéni és a családi jólétre, bizton állíthatjuk, hogy a munkanélküliek termelékenysége ténylegesen negatív, míg az állásgarancia biztosítja a munkahelyi képzést és oktatást. Azok, akik élvezik az állandó munkahely biztonságát, boldogabbak, megbízhatóbbak és egészében termelékenyebbek a munkahelyükön. Való igaz, hogy a munkahely-garancia egyik fő célja azoknak a vállalkozásoknak befolyásolása, amelyek csak megélhetést nem biztosító bérekkel tudnak vagy kívánnak fennmaradni. Az ilyen munkahelyek államilag garantált közösségi munkahelyekkel történő felcserélése a program tudatos része, nem pedig véletlen következménye. Hasonlatos ez a skandináv közgazdaságtan híres Rehn-Meidner modelljéhez, amely egyre magasabb minimálbéreket vezetett be az olyan alacsony termelékenységű munkahelyek kiszorítása érdekében, melyek létminimum alatti bérekkel kívánták életben tartani a vállalkozásokat.

Népszerű-e az állásgarancia-program?

Több évtizede mérik a kormány által garantált munkahelyek támogatottságát. Az eredmények következetes többségi támogatást mutatnak, 60% felett. Ez a támogatás újabban még magasabb,  a 78%-ot is eléri az Egyesült Államokban. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a program áthidalja az ideológiai szakadékot, és a politikai spektrum egészén rezonál a választóknál. A 2020-as amerikai elnökválasztási kampányban több elnökjelölt is felvállalta az állásgaranciát. A Zöld New Deal tervezetében is szerepelt. A civil társadalomban széles támogatást élvez.

Összehasonlítás a Feltétel Nélküli Alapjövedelemmel

Bár a Feltétel Nélküli Alapjövedelem (FNA) koncepció is nagyon népszerű, vannak szkeptikusok. Ők gyakran azon az alapon ellenzik az FNA-t, hogy annak kedvezményezettjei akár munka nélkül is akkora alapjövedelmet élveznének, mint a munkában állók. Ezt igazságtalannak tekintik. Az állásgarancia gondolatát valószínűleg inkább elfogadnák még ezek a szkeptikusok is, mivel itt az emberek közvetlenül munka-hozzájárulásukért kapnának jövedelmet.

Tcherneva elfogadja azt a jóslatot, mely szerint az automatizálás valóban felváltja az emberi munkahelyeket a közeljövőben. Noha nem említi kifejezetten, de az állásgarancia egyben hasznos módja az olyan gazdaságra való áttérésnek is, ahol a gyártást gépek, a szolgáltatásokat algoritmusok végzik, a munkavállalók pedig szabadon feljebb léphetnek a lelkileg sokkal kielégítőbb embertől-emberig munkákra.

Címfotó: kalhh – Pixabay

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.