A képzőművészeti intézményrendszer lépcsőzetessége 2010 után jelentősen sérült, amely így a pályakezdőknek sem belépési pontokat, sem reális pályaképet nem tud kínálni. Mit tehet e helyzetben a fiatal művészeket szakmailag integrálni kívánó Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE)?

Magyar Fanni –
Őze Eszter

Az Orbán-kormány Nemzeti Együttműködés Rendszerében tudatos kultúrpolitika működik, nem tudatlan, vagy ostoba, ahogyan akár még remélhetnénk is. Része a rendszernek, hogy a terület problémalistája, az intézményrendszer hiányosságai évek óta állandóak. Nincs önálló kulturális minisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) alá sorolták a Kultúráért Felelős Államtitkárságot, mely jól jelzi a mindent centralizáló és ez által szigorúbb felügyeletet gyakorló politikai szándékot.

A magyar kultúrpolitika és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület

A személyi elitcsere mellett komoly intézményi átrendeződés 2011-ben tetőződött, amikor a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) köztestületté vált, és az Alaptörvényben rögzített feladata lett a magyar kultúrpolitika kialakítása. A centralizálást szem előtt tartó kormányzati politika következtében a vizuális kultúrára fordított köz- és állami pénzek aránytalan (újra)elosztásával párhuzamosan több esetben a múzeumi hálózat intézményi önállósága is megingott. A szakmai alapú döntéshozatal mechanizmusainak leépítésével a kompetenciahiány is jellemzővé vált a kortárs magyar képzőművészet intézményrendszerében.

Az elmúlt tíz évben a múzeumi terekből fokozatosan kiszorultak a képzőművészeti mező releváns szereplői,[1] növelve ezzel a szakadékot a hazai és nemzetközi szakma és az intézmények között. Az intézményrendszer centralizálása nemcsak a hatalmi viszonyok miatt problémás, hanem azért is, mert ez által gyakorlatilag megszüntették lépcsőzetességét. Az egyetemen végző fiatal alkotók számára nemhogy továbblépési lehetőség nem kínálkozik, de kiállítótér, vagy ösztöndíjprogram is alig van.

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület ezt az integrációt igyekszik fenntartani. Történetén és arculatváltásain keresztül a rendszerváltás óta nyomon követhetjük a magyar kultúrpolitika irányvonalait.[2]

Fiatal Képzőművészet Stúdiója Egyesület története és helyzete

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) olyan, mint egy kamasz polip, rengeteg karral és nagyon dinamikusan változó személyiségképpel. Az egyesület két kiállítóteret[3] és egy közösségi teret tart fent, műtermeket ad ki, archívummal és gyűjteménnyel is rendelkezik, eközben pedig érdekérvényesítő feladatot is ellát. Tulajdonképpen a fiatal képzőművészek érdekképviseleti szerveként működik,[4] miközben a pályakezdő és fiatal művészeknek segít integrálódni a képzőművészeti mezőbe. Küldetésének, misszójának hangsúlyai és tevékenységi fókuszai mindazonáltal folyamatosan változnak, ami nem is csoda: maga a művészeti mező is átalakulóban van.

Az FKSE a magyar képzőművészeti mezőt lassan több mint hatvan éve aktívan alakító intézmény. Az államszocialista apparátus 1958-ban létrehozott tagozataként a Fiatalok Stúdiója szociális támogatások és szakmai lehetőségek biztosításával igyekezett hozzájárulni a pályakezdéshez.[5] A művészeti újratermelés szempontjából az elmúlt évtizedekben is pótolhatatlan szerepet betöltő,

több száz fős tagságú és nagy múltú egyesületet az egyre csökkenő és mind kiszámíthatatlanabbá váló anyagi források mellett tagjai önkéntes munkájának köszönheti a fennmaradását.[6]

Ahhoz, hogy az egyesület szerepét, feladatát és jelenbeli helyzetét bemutathassuk, először is két kérdést kell röviden megvizsgálnunk. Az első: hogyan érintették e mezőt és az FKSE intézményét a 2010 óta tartó kultúrpolitikai változások? A második: hogyan változott az FKSE szerepe, pozíciója és feladata az elmúlt években?

A magyar művészeti intézményrendszer az ország geopolitikai gazdaságtani pozíciója miatt a centrumból nézve majdnem periféria, a perifériából nézve majdnem centrum. A perifériás pozícióba történő lecsúszás elkerülése érdekében a centrum pozícióban lévők érdeklődése és támogatásának megszerzése lényegében stratégiai feladat.[7] Ennek egyik eszközeként a félperifériás államok igyekeznek átvenni a mindenki számára alkalmazható lehetőségként bemutatott, ám elsősorban a centrum pozícióban lévő államok működésére kialakított nyugat-európai és észak-amerikai kulturális modelleket.[8]

Így a félperifériás országok közé tartozó volt államszocialista keleti tömb országaiban az 1989-es változás demokratizálódást, privatizációt és áttérést jelentett a piacgazdaságra, ennek megfelelően 1989 után pedig a kultúra finanszírozási rendszere is jelentősen átalakult. Az FKSE esetében ez elsősorban azt jelentette, hogy formailag egyesületté alakult, ám a korábbi szakszervezeti működést mintául vevő érdekképviseleti szervezetként lassú átalakulásba kezdett.[9] Emellett működésében pedig megjelentek a pályázati fenntartású, projekt alapú, a résztvevőktől menedzseri hozzáállást elváró működési modellek is.

Az intézményrendszer átalakulása 2010 után

A rendszerváltást követő két évtizedben a kulturális, így a kortárs képzőművészeti intézményrendszer is átrendeződött. 2010 után ugyanakkor nem kizárólag intézményi átalakításokat hajtottak végre, hanem az ideológiatermelés stratégiái is megváltoztak.[10] A kormánypártok a művészeti mező sajátos játékszabályainak figyelmen kívül hagyásával saját politikai-ideológiai irányelveiket érvényesítik – ez az a legfőbb szempont, ami az intézményi átalakításokat irányítja.

Emellett a 2010-ben kormányra került FIDESZ–KDNP-koalíció részéről nem fogalmazódott meg kultúrpolitikai program, azóta pedig az egykori kulturális minisztériumot Kultúráért Felelős Államtitkársággá lényegében leminősítve a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (EMMI) alá sorolták. Ahogyan cikkünk elején már jeleztük,

e folyamatban nem annyira a koordináció zavarát, vagy tudatlanságot, hanem épp ellenkezőleg: tudatos központosítást, és a meglévő intézmények „átvételét”, a NER-be történő beolvasztását (azaz „inkorporációját”), vagy kivéreztetését követő politikai irányultságot látunk.

A kultúra kérdéseiben tátongó űrt a néhány éve köztestületté nyilvánított Magyar Művészeti Akadémia (MMA), a politikai akarat hatalmi megnyilvánulásaként a Műcsarnok átvételével töltötte be (2011). Az MMA fokozatos anyagi térnyerése mára szinte súlytalanná tette a vizuális művészetekre fordított közpénzek korábban többé-kevésbé szakmai alapon való újraelosztását koordináló Nemzeti Kulturális Alapot (NKA).

A képzőművészetre fordított állami pénzek javarésze fölött rendelkező MMA érdemi kutatási program híján az elmúlt néhány év során a megmaradt kevés ösztöndíj-lehetőség szervezeti bekebelezésével, vagy az azok mintájára indított saját programmal igyekszik megnyerni magának a szakma legitim szereplőit. A kultúrpolitikai változások következtében tehát a magyar művészeti mező jelentős változásokon ment keresztül közelmúltban. Míg az intézményrendszer átalakítása miatt a kortárs múzeumi csúcsintézmények hiányosan látják el a kánonképzés szükségszerű feladatát, addig a kereskedelmi szektor egyre több, jellemzően intézményes nonprofit feladatot vállal magára.

A mező további tényezőit alkotó, minimális költségvetésből gazdálkodó közepes méretű nonprofit kiállítóterek láthatósága gyenge, a centralizált kultúrafinanszírozás következtében a független kezdeményezések pedig szinte teljesen ellehetetlenülnek.

Mindennek következtében jelentősen sérült az intézményrendszer lépcsőzetessége, amely ilyen módon a pályakezdők számára sem belépési pontokat, sem reális pályaképet nem tud felmutatni.

Felvállalt és megőrzött feladatok

E helyzetben az FKSE és az ahhoz hasonló kulturális nonprofit szervezetek olyan feladatokat kényszerülnek magukra vállalni, amelyekről az állami kultúrpolitika nem vesz tudomást. Ide sorolható többek között az intézményrendszer lépcsőzetességének fenntartása. Ennek eszköze mind a közösségépítés, mind a megjelenési lehetőség biztosítása a pályakezdők és fiatalok számára. Az FKSE célja, hogy segítse tagjaink pályakezdését, munkáját a kulturális és művészeti életben, és támogassa a szakmai kapcsolatok létrejöttét és tapasztalatszerzést.

Ennek egyik elsődleges eszköze a kiállítási lehetőség biztosítása, a Stúdió Galériában, melyet minden tagsággal rendelkező művész és kurátor igénybe vehet a kiállítási pályázatokra jelentkezve. Az FKSE-hez köthető a Herczeg Klára-díj, mellyel az egyesület egy 35 év alatti (junior fokozat) és egy a feletti (senior fokozat) tagját díjazza, a generációk közötti párbeszéd elősegítése jegyében. A nemzetközi képzőművészeti élet szereplői és a fiatal hazai alkotók közötti együttműködést residency programokkal igyekszik biztosítani a stúdió (pl. Meetfactory, Prága – FKSE, Nova Cvernovka, Pozsony–FKSE Residency, Visegrad Artist Residency Programs).

Az FKSE programjai között fontos szerepe van azon eseményeknek, melyek nemcsak nyilvánosságot, és szakmai lehetőséget jelentenek, hanem az egyesület 60 éves múltjához és szervezeti életéhez szorosan kapcsolódnak. Ilyen program a performatív művészeti gyakorlatokon alapuló, 1991 óta évente egyszer megrendezett Gallery by Night című programsorozat. A kezdetben 10 napig, most egy hétig minden éjszaka nyitva tartó Stúdió Galéria tereiben naponta más-más kortárs képzőművész és művészeti csoport arra az egy alkalomra tervezett munkájával találkozhat a közönség. A tagságot egy tárlatba leginkább integrálni képes éves kiállítások rendezésének gyakorlata az 1960-as évekhez nyúlik vissza, amikor a részvétel komoly láthatóságot is biztosított.

Az elmúlt években az egyesület megújította ezt a hagyományt: megtartva a tagok minél szélesebb körű reprezentációjának szándékát, aktuális művészeti és társadalmi kérdéseket tematizálnak a kiállítások. E mellet kiállításainak fontos témája lett az egyesület és tagjainak saját öndefiníciós vizsgálata. A Legtöbb (2014) és a Képzőművész vajon mi? (2016) című kiállítások azt a kérdést járták körül, hogy mit tehet a kortárs művészeti mező, ha a kanonizált terek a szakmai döntéseket figyelmen kívül hagyó kormány általi kisajátítása és a támogatások csökkentése következtében kiszorul az addig ismert művészeti mező valós tereiből.

Milyen helyeken jelenhet meg a kortárs képzőművészet, és ez hogyan változtatja meg a művészi tevékenység megítélését?

A Stúdió ‘18 Szalon (2018) az egyesület rendszerváltás utáni, már az egyesületi formához köthető periódusát vizsgálta,[11] központba állítva rendszerváltás óta erősödő anyagi, strukturális és öndefiníciós válságát. Ugyanebbe a sorba illeszthető a Stúdió Galériában a 2020-as éves kiállítás, a MMXX // ARCHÍVUM // IDŐKAPSZULA, amely arra tesz kísérletet, hogy megvizsgálja, lehet-e az FKSE nézőpontjából, vagy akár szubjektíven reflektálni a 2010 óta tartó változásokra.

2010 után az egyesületi programok között fokozottan megjelentek a közbeszédet aktívan alakítani kívánó események és állásfoglalások. Az egyesület állásfoglalásokban határolódott el az intézményrendszer szakmai döntéseket figyelmen kívül hagyó átalakításaitól (pl. Magyar Művészeti Akadémia köztestületté emelése 2012; Ludwig Múzeum igazgatóváltása, Nemzeti Alap átalakítása, 2012; 2016).[12] Az állásfoglalások, és a tagságot 2012–2014 között többször érintő művészeti aktivizmushoz kapcsolódó események az elmúlt pár évben kimerültek, a kultúrpolitikai szereplők érdektelensége miatt hatástalannak bizonyultak.

Ugyanakkor kultúrpolitikai és társadalmi kérdések szervezeten belüli és nyilvános megvitatása továbbra is az egyesület egyik kiemelt tevékenysége. Ennek részeként indult el 2016-ban a vitafórum pl. Közegellenállás, majd Erőtérben című programok, amelyek a képzőművészeti mezőben megjelenő közéleti kérdéseket állítanak középpontba, szélesebb szakmai közönség bevonásával.

Az elmúlt években az egyesület életében mind a társadalmi kérdések megvitatásának, mind a közösségépítésnek fontos eszköze a közös kritika gondolkozás megszervezése.

2016 óta mind a kerületi művészetpedagógiai foglalkozását újította meg az FKSE, mind a saját tagsága számára hozott létre oktatáshoz kapcsolódó programokat. Például Olvasókörök a Munkáról és kiégésről (2020), a Bauhaus politikusságáról a Modernitás útjai címmel (2019), vagy az antropocén korszak kritikájáról az Xtro realm (2017–2018); vagy a kapitalizmus és a klímaváltozás kapcsolatáról a Fordulat folyóirat szervezésében (2019); videóklubok a 2000-es évek társadalmi-politikai problémáit tematizáló alkotásokból (Prizma Filmklub, Stúdió Video Klub); egyes műtárgyakat középpontba állító szellemi műhely – hét műtárgya.

Az FKSE arculatát a kilencvenes és a kétezres években tehát kiállítási programok határozták meg. Az elmúlt tíz évben ezt a közösségi szempontokra lényegesen nagyobb hangsúlyt fektető szakmai programsorozat váltotta fel.

A tagokat intenzíven bevonni kívánó közösségiség került előtérbe, amelyben a galéria tere is kevésbé kiállító tér, mint inkább közös szellemi műhellyé vált. A magára önszerveződő alkotói közösségként tekintő egyesületi szemléletváltás a minisztériumi források jelentős csökkenésével is egybe esett.

Az ezt követően rendszeressé vált pénzszerzési kísérletek során megerősödött egyesületi öntudat az érdekképviseleti funkció, tulajdonképpen egyfajta „szakszervezeti” feladatkör előtérbe kerülését eredményezte. Az FKSE ezt az egyre bizonytalanabbá váló anyagi háttérnek köszönhetően továbbra is kiemelt feladatának tekint. A 2010-es évek közepe óta tehát egyre inkább a nézetazonos szakmabeliekből álló közösség együttműködési stratégiájára fókuszáló működés határozza meg az egyesületi dinamikát.

Címfotó: Pixabay

A cikk korábbi változata megjelent:

Chýbajúce stupne: O štátnom (ne)financovaní umenia v Maďarsku a o úlohe združenia Štúdio mladých výtvarných umelcov In KAPITAL #6/2019.

[1] Gagyi Ágnes – Szarvas Márton (2016): Válság, művészet és politikai aktivizmus – ma: A kortárs kulturális mező újrapolitizálódásának társadalmi környezete. Eszmélet, 28 (112): 111–133.

[2] Nagy Kristóf (2018): Szép? Inkább új világ: A rendszerváltás és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója tágabb összefüggésben. tranzitblog.hu, 2018. szeptember 13.

[3] Stúdió Galéria: Rottenbiller utca 35. A Labor Galériát (Képíró utca 6.) 2019 óta az Easttopics bérli.

[4] Szarvas Márton (2018): Kell-e érdekvédelmi szervezet a fiatal képzőművészeknek? Mérce, 2018. március 12.

[5] Az FKSE 1960-as és 1970-es és 1980-as évekbeli történetéről lásd pl.: Zombori Mónika: Stúdió kiállítások a korabeli dokumentumok tükrében 1. rész, 2. rész, 3. rész.

[6] Őze Eszter – Perczel Júlia (2018): Az emberi elme csodálatos műve az önkéntes verejtékes munka. tranzitblog.hu, 2018. március 22.

[7] Blagojević, Marina (2009): Non-„White” Whites, Non-European Europeans and Gendered Non-Citizens: On A Possible Epistemic Strategy from The Semiperiphery of Europe In uő.: Knowledge Production at the Semiperiphery: A Gender Perspective. Belgrád: Institut za kriminološka i sociološka istraživanja, 27–65.

[8] Kovačević, Nataša (2008): Introduction. In uő.: Narrating Post/Communism Colonial discourse and Europe’s borderline civilization. London: Routledge, 1–21.

[9] Nagy Kristóf (2018): Kortárs bizonytalanság: Az FKSE útja a rendszerváltástól a végveszélyig. tranzitblog.hu, 2018. január 31.

[10] Barna Emília – Madár Mária – Nagy Kristóf – Szarvas Márton (2019): Dinamikus hatalom: Kulturális termelés és politika Magyarországon 2010 után. Fordulat, (26): 226–251.

[11] Frazon Zsófia (2018): „A dallam nem változtat a szövegén.” tanzitblog.hu, 2018. október 19.

[12] Lásd részletesebben: Nagy Gergely (2018): Mindentől függetlenül? tranzitblog, 2018. szeptember 19.

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások

  • Mi vár a Momentumra 2022-ig?
    A Momentum helyzetéről a ciklus félidejénél, illetve a párt előtt álló feladatokról és lehetőségekről beszélgetett Orosz Annával, a Momentum új alelnökével Bíró...
  • Kultúrkatonák békéje
    A közművelődési intézmények a legtöbb magyar településen a kulturális fogyasztás és termelés kizárólagos helyei. Vajon  hol van a kulturális dolgozók munkaviszo...
  • A Modern Monetáris Elmélet, az euró és a magyar költségvetés
    Ha megismerjük a Modern Monetáris Elméletet, más megvilágításba kerül a magyar költségvetési politika és az eurozóna-tagság. A jelenleginél nagyobb mozgástér va...
  • Egy demokrácia halála 
    Scheiring könyve rendkívül fontos hozzájárulás a kudarcos magyar rendszerváltás feldolgozásához. A versenyállam, a felhalmozóállam, az autoriter kapitalizmus és...

Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.