Galgóczi Béla, a brüsszeli Európai Szakszervezeti Kutatóintézet munkatársa friss tanulmányában bemutatja, hogy a kelet-európai bérek növekedésének rengeteg tere van még, és szükség is van azok emelésére!

A válsággal a keleti bérek felzárkózása a nyugatiakhoz még arányaiban is visszájára fordult. (A különbség abszolút szintje soha nem volt csökkenőben.)

Míg 2008-ban a magyar nominálbér-színvonal a német 32 százaléka volt, addig 2015-re ez 25 százalékra mérséklődött. Azaz majd harmadról negyedre! A cseh bérek ugyanezen időszak alatt 35 százalékról 31 százalékra, a lengyelek 33 százalékról 29 százalékra estek vissza.

A legutolsó eset azért különösen drámai, mert ezt az időszakot ábrázolta a nemzetközi sajtó a lengyel gazdaság „kiugró sikertörténetének”! (Valójában semmi különös nem történt Lengyelországban. Az eredetileg neoliberális programmal kampányoló Tusk elnök keynesiánus anticiklikus gazdaságpolitikát csinált hitelből, évente a GDP7-9 százalékával emelve a lengyel államadósságot. Ennyit ruházott be a lengyel állam a gazdaságba évente új adósság kibocsájtásából. Ez egyébként teljesen helyénvaló gazdaságpolitika – csak éppenséggel az eurozóna effektíve tiltja tagjainak.)

Galgóczi Béla, a brüsszeli Európai Szakszervezeti Kutatóintézet vezető közgazdász kutatója új tanulmányában kifejezetten amellett érvel, hogy a kelet-közép európai országoknak szüksége van béremelésekre! Bemutatja, hogy a válság óta szinte mindenhol gyorsabban nőtt a termelékenység, mint a bérek:

realber
A termelékenység mindenhol gyorsabban nőtt, mint a bérek (Forrás: Galgóczi)

Az alacsony bérek egyik oka, hogy a tőke és a szakszervezetek küzdelmében a hozzáadott értéke elosztásában (profitra és bérekre) a gyenge keleti szakszervezetek érdekérvényesítő képessége rosszabb, mint a nyugatiaké. Ezt jól mutatja, hogy

a megtermelt hozzáadott értékből (nemzetgazdasági szinten ez a GDP) a bérek aránya nyugaton drámaian magasabb, mint keleten.

bergrafi
A GDP bérhányadosának alakulása Németországban (euro12) és Közép- és Kelet-Európában (Forrás: Galgóczi)

Mindez azt mutatja Galgóczi szerint, hogy ezek az országok még a saját termelékenységi potenciáljuknál is kevesebb bért fizetnek ki az alkalmazottaknak.

A versenyképesség kulcs indikátora az úgynevezett reál effektív árfolyam. Amennyiben ez nő, az a versenyképesség romlását jelzi a neoklasszikus közgazdaságtan szerint. 2000 és 2010 között Csehország reál effektív árfolyama 54,2 százalékkal nőtt, Szlovákiáé 41,5 százalékkal, Magyarországé 13százalékkal.

Ezeknek az országoknak a főáramú neoklasszikus közgazdaságtan szerint katasztrofálissá kellett volna válnia a külkereskedelmi pozíciójának – ehhez képest pozitív volt a kereskedelmi mérlegük, nőtt a piaci részesedésük…

Azok az országok, ahol IMF programok működtek (Magyarország, Románia, Lettország), ennek ellenére feltételül kapták a bércsökkentést („visszafogást”), valamint a bértárgyalási rendszerek gyengítését. A többiek pedig önként tartották mindezt be, annak ellenére, hogy a gazdasági fundamentumok ezt nem tették szükségessé.

Galgóczi szerint árulkodó, hogy az EU és az IMF kizárólag lefelé történő bérkorrekciót kér számon, felfelé korrekciót soha!

Annak ellenére nem teszi ezt, hogy a magasabb béreknek egyértelműen szerepe van a helyi gazdaság keresletének növelésében, ezáltal a magasabb foglalkoztatás megteremtésében, illetve a termelékenység emelésében.

Galgóczi egy másik mutatóval is illusztrálja, hogy mennyire nagy a baj a bérek terén. Ez azt mutatja meg, hogy 100 euró bérköltségből hány eurót termel meg az adott gazdaság:

lobourproductivity

(Forrás: Galgóczi)

Míg a német gazdaság 100 euró bérköltségből 132 eurót termel meg, a magyar egyenesen 212 eurót! Hasonlóan jól szerepelnek a többi visegrádiak is!

Galgóczi megidézi Shapiro és a Nobel díjas Stiglitz közös elméletét, akik elutasítják a neoklasszikus bérelméletet, mely szerint a bérek túl gyors emelése kiárazza a munkaerőt. Ők megfordítva az okozatiságot, ennek a helyébe a „hatékonysági bérek” tézisét fogalmazzák meg, mely szerint a munkaadónak megéri magasabb béreket fizetni, mert ez hozza létre a magasabb termelékenységet.

galgoczi
Galgóczi Béla

Végezetül Galgóczi elemzi az Európai Bizottság versenyképességi javaslatait is Magyarországnak. 2016-os jelentésében az EB azt írja, hogy „a reálfelértékelődés hosszú távú trendjét megtörve a válság éveiben Magyarország ár és bér versenyképessége végre jelentősen javult”. Míg ez az állítás empirikusan igaz, normatíve semmi más, mint az alacsony bérezésű modell fenntartására irányuló kísérlet. A jelentés azt is megemlíti, hogy az ország nem bér jellegű versenyképessége nem javult. Ez azonban nem meglepetés: az alacsony bérekkel történő versengés nem javítja a nem bér jellegű versenyképességet. A jelentés Szlovákiát és Csehországot hozza pozitív példaként, amely gazdaságok export árai azonban 57 százalékkal, illetve 50 százalékkal voltak magasabbak 2015-ben, mint 2000-ben. Ezek az országok eközben jelentősen növelték az exportjukat és piaci részesedésüket.

Ugyan miért javasolja az Európai Bizottság a magyaroknak a bérek csökkentését és a reál effektív leértékelődést, ha a szlovákok és a csehek e nélkül is sikeresek voltak az exportjukban? Röviden fogalmazva: a bérszínvonal és az export versenyképesség közötti kapcsolat nem létezik!

Galgóczi Béla tanulmányáról a Friedrich Ebert Alapítvány 2017. június 19-én délután 2 órakor nyilvános vitát szervez a Kossuth Klubban. Hozzászólnak Kis Ambrus és Pogátsa Zoltán kutatók, az Új Egyenlőség szerkesztői, valamint az összes hazai szakszervezet elnöke.

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások