A Közép-Európai Egyetem Michael Ignatieff rektor javaslata alapján előadássorozatot indított a Nyílt Társadalom problematikájának újragondolására. A sorozat első előadását Dorothee Bohle tartotta, aki jelenleg a Firenzei Európa Egyetem politikai és társadalomtudományi tanszékének professzora. Emellett társszerzője Greskovits Bélával, a CEU professzorával a Capitalist Diversity on Europe’s Periphery (A kapitalizmus sokfélesége Európa perifériáján) című könyvnek.

Bohle előadásában arra kereste a választ, hogy a demokrácia és a kapitalizmus között feszülő ellentét hogyan hatott a közép-európai régióban megfigyelhető demokratikus visszacsúszásra. Ahogy arra Claus Offe német politológus már annak idején felhívta a figyelmet, ezeknek az országoknak egyszerre kellett létrehoznia a demokráciát és a kapitalizmust. A két projekt összekapcsolódott, köztük azonban ellentét is feszült. Mindkettő kiépítéséhez tömegtámogatásra volt szükség, a kapitalizmus bevezetése azonban olyan társadalmi veszteségekhez vezetett, amelyek ellenállást generáltak, amint a vesztes csoportok élni kezdtek újonnan megkapott demokratikus jogosítványaikkal.

Bohle professzor Wolfgang Streeck német gazdaságszociológus elemzéseire támaszkodva emlékeztetett arra, hogy a neoliberális államban a tőke nyomására az állam nem szedi be a jóléti állam működtetéséhez szükséges adókat. Az állam működését először államadósság kibocsájtásával finanszírozza, majd amikor ez problémássá válik, akkor  a Streeck által „adósságállamnak” nevezett formáció átvált „konszolidációs állammá”. Ez a gyakorlatban folyamatos és brutális megszorításokat jelent, amely szintén a kisembereket sújtja. A költségvetési megszorítások miatt azonban elfogy a kereslet a gazdaságban, amit a neoliberális állam a monetáris politikával próbál meg ellensúlyozni. Ekkor következnek a jegybankok pénznyomtatási programjai, „mennyiségi könnyítései” (quantitative easing).  Ezekkel az egymást követő fázisokkal a neoliberális állam igazából a kapitalizmus válságát igyekszik időben kitolni.

Bohle ehhez még hozzáveszi Colin Crouch brit gazdaságszociológus „privatizált Keynesianizmus” fogalmát is. Ez az ironikus kifejezés arra utal, hogy míg az ötvenes-hatvanas-hetvenes években az állam adókból finanszírozott nagy keresletélénkítő programokat főleg az infrastruktúra építés terén, addig a neoliberális gazdaságban az adók leépítése után a gazdaság kereslet csak a magánadósság elszabadulásával képes szinten maradni. Ezért látjuk a háztartások, a vállalatok és a pénzügyi szektor adósságállományának robbanását világszerte, és például a devizahitelezési krízis esetében idehaza is.

Bohle szerint a külföldi működő tőkére épített gazdaságszerkezet, az adósságállomány külső finanszírozása, a nyugati bankok által dominált pénzügyi rendszer a kelet-európai államokban könnyen lehetővé tette a gazdasági problémák újrakeretezését egy idegenellenes formában. A magán és államadósság külföldi tulajdonlása, az EU és az IMF megszorító feltételrendszere ebben a narratívában nem mint gazdaságfilozófiai ellentét, mint közgazdasági kérdés jelent meg, hanem a kisnemzetek szabadságharca az elnyomó nagyok ellen. A kelet-európai országok a társadalom gazdasági veszteségeit már korábban is az identitáspolitikával, a nemzeti érzés kommunizmus utáni újraéledésével kompenzálták régió szerte.  Orbán, Kaczynski és egyéb jobboldali populista mozgalmak a régióban könnyen építhettek erre, és a neoliberális állam problémáit a választóknak a külső, nagyobb országok elnyomásaként, idegen érdekek érvényesüléseként mutathatták be a választóknak – sikeresen. A „nemzeti érdekre” alapozó kormányra kerülésük után azután ezek a jobboldali populisták igyekeznek a nép érdekartikulációját (népszavazások, civilek, sajtó) korlátozni.

Bohle szerint hozzájárult mindehhez az EU reakciója, amely ezekkel az idegenellenességre építő jobboldali populista kormányokkal nem tudott, nem akart mit kezdeni, míg a demokratikusan megválasztott görög Sziriza kormány baloldali békés forradalmát azonnal elnyomta.

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOMTámogatom

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.