Az Új Egyenlőség podcast adásában Kiss Ambrus és Éber Márk szerkesztők beszélgettek a magyar társadalom belső helyzetéről. Az adás apropója az Éber Márk Áron által írt és a Napvilág Kiadónál nemrég megjelent, A csepp című könyv volt.

Mit jelent egy alkalmazott számára a szabadság a mai Magyarországon? Jellemzően hetente kettő, éves szinten pedig huszonvalahány további szabadnapot. Szabadságot arra, hogy megválassza: munkabérért cserébe egy hazai vállalkozás vagy egy külföldi tulajdonú vállalat számára termeljen-e profitot, esetleg a magyar államnak dolgozzon inkább. Szabadságot arra, hogy elhagyja Magyarországot, és másutt termeljen profitot egy másik vállalkozás számára, esetleg egy másik államnak dolgozzon. Szabadságot arra, hogy jövedelmét szabadidejében szabadon költse el.”

Ez az idézet a könyvből jól meghatározza pozíciónkat munkavállalóként, és leírja a minket körülvevő világot. A kérdés valójában az, hogy az elvi szabadságunkkal mire juthatunk. Ebből a megközelítésből mondja azt a szerző, hogy anyagi kiszolgáltatottságunk egyben meghatározza társadalmi lehetőségeinket, érdekérvényesítő eszközeinket. Ezek az eszközök azonban inkább azoknak állnak a rendelkezésükre, akik anyagi pozíció szempontjából jobb helyzetben vannak.

A beszélgetés során éppen azt a dilemmát feszegettük, hogy „az alsó-alávetett munkásosztályok megszerveződésének és valóságos osztályokká formálódásának egyik feltétele, hogy legalább időlegesen kiléphessenek szűkös életkörülményeik, biztonság- és erőforrás-hiányos élethelyzetük, létbizonytalanságuk, sérülékeny munkaviszonyuk, szorongató kilátásaik, magyarán prekár életfeltételeik közül. Nem képzelhető el tehát kollektív, szervezett erő és népi ellenállás, ha nem állnak rendelkezésre az élet újratermelésének szolidaritást teremtő anyagi és szellemi feltételei, valamint a hasonló osztályhelyzetűek megszerveződését lehetővé tevő körülmények.”

Tehát az anyagilag nehezebb helyzetben lévők akkor képesek kollektív erővé válni, ha jobb lesz a helyzetük. Vajon feloldható-e ez az ellentmondás?

A beszélgetés kitér arra is , hogy lehet-e osztályokról beszélni a magyar közéletben. Vannak-e egyáltalán osztálytudatok, illetve milyen szerepe lehet a rendszer dilemmáiban azoknak a réseknek, amelyek révén feltörhető a félperifériális szerkezet?

A hallgatók figyelmébe ajánljuk a könyv kapcsán az Új Egyenlőség oldalán megjelent recenziót is.

A címképhez felhasználtuk Felix Mittermeier (Pexels) felvételét

Kapcsolódó írások

  • A magyar társadalom osztályszerkezete a félperiférián
    Hogyan képzeljük el a magyar társadalom osztályszerkezetét? Terhes babapiskótaként? Piramisként vagy körteként? Az összetett és elvont jelenségek megértését meg...
  • Csepp alakú a magyar társadalom, nem babapiskóta!
    A mai magyar társadalom minden valószínűség szerint két legégetőbb kérdése, hogy jobb társadalmat csináltunk-e a rendszerváltás után, illetve hogy hogyan jutott...
  • A 100 leggazdagabb magyar
    Mit olvashatunk ki az ország társadalmi-gazdasági fejlődéséről a 100 leggazdagabb magyart bemutató kiadványból? Szakonyi Péter újságírót, a 19. éve megjelenő li...
  • Alapjövedelem és koronavírus
    Egy évvel ezelőtt még kevesen gondolták, hogy az alapjövedelem ideájának felerősödését egy járványügyi helyzet hozza el. A koronavírus-pandémia azonban éppen ez...

Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.