Herczog Mária szociológus szerint (Lásd videónkat!) az 1,8 millió magyar gyerek közül minden harmadik szegénységben él. Magyarország – az Eurostat adatai szerint – Bulgáriával és Romániával van egy szinten, és romlik a helyzet, ami nem egyszerűen csak a családok felelőssége.
Somai Miklós recenzióját olvasva Gordon Neufeuld pszichiáter és Máté Gábor orvos közös kötetéről (A család ereje: ragaszkodj a gyermekeidhez) értetlenül álltunk az előtt, hogy a bemutatott könyv tartalmának ismertetése közben miként maradhattak el a kötetben foglaltakkal szembeni kritikai megjegyzések.
A magyar szakszervezetek lassan, de biztosan teret veszítenek annak ellenére, hogy a munkavállalók érdekvédelmére láthatóan egyre nagyobb szükség volna. Az ismeret- és bizalomhiány, továbbá az akcióképtelenség nyilvánvalóvá teszik, hogy a tendencia megfordításához alapvetően új stratégiák kidolgozására volna szükség.
A hazai kormánypárt és annak 2010 előtt regnáló ellenfelei szinte semmiben nem értenek egyet, ám mindkét tábor előszeretettel nevezi a magyarokat „Kádár birka népének” akkor, amikor az éppen számára kedvezőtlenül szavaz népszavazásokon, parlamenti választásokon.
A magyar társadalom gyerekszeretőnek gondolja magát, ám soha nem beszélte végig, hogy mi a közösség felelőssége a gyerekek lelki és testi egészségben történő felnevelésében. Sosem volt rá elég pénzt, pedig az ország megengedhetné, hogy jól megfinanszírozza a szociális és családvédelmi rendszert, a gyerekes családok támogatását.
Pierre Bourdieu tőkeelméletének központjában az a felismerés áll, hogy a tőke nem csak gazdasági természetű lehet. Segítségével olyan cselekedetek is megragadhatóvá válnak, amelyek gazdasági értelemben pazarlónak vagy irracionálisnak tűnnek. A különböző tőkefajták egymásra átválthatók, az átváltás azonban gyakran költséges, és olykor nehézségekbe ütközik.
A második Orbán-kormány eredményeit elemezve hét év szabadság- és egyéb típusú harc, illetve több száz millió eurónyi uniós pénz elköltése után ideje képet kapnunk róla, hogyan áll a magyar gazdaság és társadalom a legfrissebb számok tükrében 2010-hez képest. Hogyan is néz ki az „elmúlthétév”.
Magyarországon a népesedéspolitikát is érinti a nők társadalmi szerepéről szóló vita, amely gyakran a női princípiumról és a női autonómiáról szóló kultúrharcra szűkül. Az egyének gyerekvállalási döntéseiről és a kívánatos népességnövekedésről, szakpolitikai intézkedéscsomagok vitatása helyett, azonban érdemesebb volna a jóléti állam mozgásterét elemezni a globális gazdasági környezetben.
Évek óta foglalkoztat a gondolat, milyen lesz majd, ha Hankiss nem lesz már. Fogunk-e majd tudni úgy írni róla, hogy az pontosan kifejezze, miért volt ő „a” Hankiss. De nem lehetett ezt végiggondolni addig, amíg élt, hiszen addig tulajdonképpen neki akartam mondani valamit. Róla csak akkor lehet írni, ha már nem lehet többet vitatkozni vele, nem lehet akarni meggyőzni semmiről.
A világhírűvé vált könyvet – amelynek tartalmát már bemutattunk –, számos kritika érte, jobbról is, balról is. Ezeket foglaljuk össze ezúttal. Például miért baj a növekvő egyenlőtlenség, ha közben a globális kapitalizmus kiemeli a világ legszegényebbjeit az abszolút nyomorból, s csökken az extrém szegénységben élők száma.