Magyarországon nem jó megöregedni. A probléma rengeteg embert érint az elöregedett társadalmunkban, mégsem beszélünk róla őszintén. Ezt próbáltuk megtörni az Új Egyenlőség stúdiójában, ahol Tisza Kata íróval, öregedéskutatóval beszélgetett Pogátsa Zoltán főszerkesztő.
Abszurd-e, hogy tömegeket érintő problémákat „egyéninek” tekintsünk? A problémákat hordozó egyén középpontba állításával a pszichológia betöltheti-e társadalmi küldetését? Feladata-e a pszichológusnak az elnyomott csoport tagjaiban az elnyomásuk forrásának tudatosítása? Mit tegyen a pszichológus a társadalomért? Vitaindító.
Egy éve ezen a napon halt meg Mark Fisher, az utóbbi két évtized egyik legmeghatározóbb kultúrkritikusa. Életműve elsősorban azért figyelemreméltó, mert írásaiból nemcsak a kétezres évek popkultúrájának átfogó elmélete rajzolódik ki, de napjaink kapitalizmusának megértéséhez is sok fontos adalékkal szolgál.
A krónikus nárcizmus miatt – tovagyűrűző hatásai révén – az érintett szélesebb környezete is szenved. Emiatt nagyon fontos megérteni a nárcizmus mibenlétét, kialakulását, felismerhetőségét, a környezetre és társadalomra gyakorolt hatását, illetve kezelhetőségét. Az Új Egyenlőség stúdiójában Bánki György pszichiátert Fáber Ágoston faggatta mindezekről.
Milyen arányban felelős a társadalmi környezet az egyén sikereiért és kudarcaiért? Hogyan befolyásolja a neoliberális ideológia az egyén életlehetőségeit és a társadalmi szolidaritást? Stúdióbeszélgetés Fáber Ágoston és Csányi Gergely szociológusokkal.
Hogyan formálja a lelkeket a hatalom? Mivé kíván nevelni bennünket az a társas-társadalmi világ, amelyben megszületünk és felnövekszünk? A dél-koreai származású német filozófus, Byung-Chul Han, remek könyvében e kérdésekre kínál válaszokat. Munkájának műfaja az esszé, kötete is esszék füzére, gondolatai mégis koherens egésszé kapcsolódnak össze.
„Csak rajtad áll! Ha igazán akarod, ha mindent megteszel érte, akkor meg tudod csinálni!” – hallani sokszor. Igaz ez? Tényleg minden csak az egyénen áll? Ha mégsem sikerül, azért csak ő a hibás? Csak magát okolhatja? És ha így van, hogy jön létre az, akit okolhat, vagyis, akit úgy hív, „én”?
Bánki György könyve azoknak nyújthat segítséget, akik családi, baráti vagy munkahelyi kapcsolataikban narcisztikus emberekkel kénytelenek együttműködni vagy hozzájuk érzelmileg kötődnek. Nehéz feladatra vállalkozik, aki ilyen emberrel kapcsolja össze az életét. A kötet értelmező bemutatásában ennek sok oka közül is ismertetünk néhányat.
A Kritikai Pszichológia Műhely két alapító tagjának írása bemutatja a Magyar Pszichológiai Társaság Etikai Kódexének társadalmi felelősségvállalásról és a közjó iránti elkötelezettségről szóló alapelvét. Hiányolják azonban a konkrét és részletes útmutatást, hogy miképpen kellene ezt szakmájuk képviselőinek a gyakorlatba ültetniük.
Somai Miklós recenzióját olvasva Gordon Neufeuld pszichiáter és Máté Gábor orvos közös kötetéről (A család ereje: ragaszkodj a gyermekeidhez) értetlenül álltunk az előtt, hogy a bemutatott könyv tartalmának ismertetése közben miként maradhattak el a kötetben foglaltakkal szembeni kritikai megjegyzések.