• A balliberális jelzőnek az állampárttal szemben volt csak értelme, hiszen az a szabadságot korlátozta. Ám az MSZP túlságosan hitt abban, hogy a szabadság önmagában elhozza a társadalmi igazságosságot, emancipációt.
  • Külön kell választani a gazdasági (neo)liberalizmust az emberi jogi liberalizmustól. A liberálisok újraelosztás ellenesek, a szociáldemokraták igénylik azt.
  • A Fidesz az államközpontú ideológiájával rátelepszik a gazdaságra, ám ez nem baloldali vonás, történelmileg a jobboldal is rendszeresen használta az erős/nagy államot.
  • A Horn-kormány rossz viszonyban volt a szakszervezetekkel, amelyek a nyugati világban a szociáldemokraták bázisát adják. Nemhogy a szakszervezetek, de a kormány tagjai és az MSZP elnöksége sem tudott előre például a Bokros-csomagról. A Horn-kormány jelentősen rontotta a szakszervezetek pozícióit, amikor a Postabank bújtatott támogatására használta fel őket, amiből később botrány lett. Ez aláásta a szakszervezetek által működtetett nyugdíj- és TB-alapok megítélését.
  • A jövedelmi helyzethez kötött családtámogatás, tandíj annyit nem spórol meg az államnak, mint amennyire rontja a jóléti állam univerzalitását.
  • A magyar gazdaság nem Medgyessy Péter alatt csúszott félre. A gyakran okolt béremelésekre szükség volt, és nem ezek tették partvonalra a költségvetést, de jó lett volna meritokratikus szerkezeti átalakításokhoz kötni azokat. Ám Medgyessy alatt még a gazdasági növekedés is magas volt.
  • Az MSZP részt vett a Fidesszel együtt abban a káros folyamatban is, amelyben az önkormányzatok eredetileg megfelelő adószedési jogát folyamatosan a központi kormányzathoz vonta. Ezzel gyakorlatilag ellehetetlenült az érdemi önkormányzatiság Magyarországon.
  • Az államháztartás drámai destabilizációja 2005-től, már Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt indul el. Innentől jöttek létre máig ismeretlen okokból brutális mértékű költségvetési hiányok, és gyakorlatilag lenullázódott a gazdasági növekedés, amely Medgyessy alatt még magas volt.
  • A Gyurcsány-kormány hatalmas államháztartási hiányai miatt a nemzetközi gazdasági válság Magyarországot mélyebben érintette. A magyar államadósság 2002 és 2010 között a GDP 52%-áról 80%-ra ugrott fel.
  • Az Economist című brit gazdasági lap a Gyurcsány kormány korszakát „a rendszerváltás utáni Kelet-Európa legrosszabb kormányzásának” nevezte.
  • Az ez idő tájt végrehajtott infrastrukturális beruházások „a korrupció melegágyai” voltak.
  • A GDP arányos oktatási kiadásokat a szocialista-liberális koalíció 6%-ról folyamatosan 5%-ra csökkentette kormányzása alatt. A szociálpolitika ebben az időszakban is alulról felfelé oszt vissza (Ferge Zsuzsa ezt nevezi „perverz újraelosztás”-nak), nem pedig felülről lefelé, ahogy várnánk. Azaz a szocialista kormányzás elhanyagolta a humán tőke fejlesztését.
  • Az MSZP ebben az időben megpróbálta bevezetni a „családi minimáljövedelmet”, ám ezt – főleg a szocialista polgármesterek – megfúrták, mert féltek, hogy nem lesz jó fogadtatása a dolgozó szegények, elsősorban az inaktívnak látott romák támogatásának.
  • Már 2010-ben, azaz a szocialista kormányzás végén is 3,7 millió ember élt a létminimum alatt, ami drámaian magas szint. (Azóta ez 4,1 millióra nőtt.)
  • A szocialisták nem találták meg a valódi, érdemi jóléti állam finanszírozását (vagyonadó, offshore, gazdasági korrupció).
  • A Bokros-csomag és az Oszkó-Bajnai-féle stabilizálás miatt a választók nagy része úgy érzékelte, hogy ha a szocialisták és a liberálisok kormányoznak, annak megszorító csomag a vége.
  • A Bajnai-féle megszorító csomagból Lendvai Ildikónak a 13. havi nyugdíj fájt a legjobban, szerinte ezt meg lehetett volna úszni.
  • Magyarország máig „következmények nélküli ország”. Ez már a kelet-európai térségben is egyedülálló. Ennek létrejöttében a szocialista-liberális koalíciók közös 12 éve is hibás. A nagykorrupció üldözése a pártfinanszírozás miatt maradt el.
  • Míg a Fidesz szimbolikus közösségteremtő ereje (jelképek, napok, dalok, személyiségek) rendkívül erős, addig a szocialisták gyakorlatilag minimális politikai szimbólumrendszert sem voltak képesek létrehozni.
  • A Fidesz hatalmon maradásának első számú oka, hogy a baloldali és liberális pártok elveszítettek több mint egymillió választót a rossz kormányzásukkal, a nem baloldali gazdaság és társadalompolitikájukkal. A politikai váltógazdaság visszaállításához tehát elsősorban arra van szükség, hogy az ellenzéki pártok találjanak ismét magukra tartalmilag és emberállományban, és legyen valódi baloldali mondanivalójuk a szocialistáknak.
  • Ha nem is tetszik, de a mai világban vezérszemélyiségekre is szükség van. Ilyen sajnos a baloldalnak sokáig nem volt.
Címfotó: Népszava

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.