Az Orbán-kormány tíz évének mérlegéről, a kormányzás gyenge pontjairól és a koronaválság politikai veszélyeiről beszélgetett Szűcs Zoltán Gábor politológussal Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője.

Szűcs Zoltán Gábor politológus szerint nemzetközi szempontból a demokráciából autokráciába való átmenet tekinthető az utóbbi évtized legfigyelemreméltóbb hazai trendjének. Az elmúlt évtizedben meglévő külső és belső lehetőségekre és kihívásokra adott kormányzati válaszokból fokozatosan jött létre az a politikai rendszer, amiben élünk. Már a 2010 utáni első ciklusra is jellemző volt az egészpályás letámadás, a demokrácia keretén belüli szisztematikus, a Fidesznek kedvező torzítások, és a nagyobb gazdasági mozgástér megteremtésének igénye. Igazi szabadesésbe azonban 2014 és 2019 között került az ország, ezt az időszakot lehet a felgyorsuló autokratizálódás éveiként jellemezni. 2019-2020 további új szakaszt nyitott a hazai politikában: az önkormányzati választás nyomán megerősödött ellenzék, és egy eddig nem látott mélységű válság állítja komoly új kihívások elé az Orbán-kormányt.

A Fidesz népszerűsége mögött álló tényezők közül ki kell emelni az erőforrás fölényt és a nyilvánosság eltorzítását az aktuális saját érdekei szerint (ennek eszköze a folyamatosan növekvő propaganda költségvetés). Fontos azonban a Fidesz-szavazók összetartása szempontjából a gazdasági siker alapú legitimitás is: a fideszesek szerint a gazdaság helyzete és saját anyagi helyzetük is egyértelműen jobb, mint tíz éve. Érdemes azt is kiemelni, hogy a saját tábor igényeinek teljes lefedése mellett vannak olyan ügyeik (pl. rezsicsökkentés, családtámogatás), amelyek az ellenzéki szavazói csoportokat is meg tudják szólítani.

A magyar társadalom jól azonosítja ugyanakkor a súlyos problémákat, közpolitikai kudarcokat. Ennek következtében a koronavírus-válságnak sebezhető alapokról indult neki a kormány: az egészségügy lesújtó társadalmi megítélése mellett a közoktatás helyzetéről alkotott vélemények is nagyon negatívak. A kormány gyenge pontjait állítja a figyelem középpontjába az elhúzódó és mély válság, ami ráadásul komolyan fenyegetheti az Orbán-kormány gazdasági legitimációját.

Szűcs Zoltán Gábor értékelése szerint a koronavírus által okozott válság mértéke váratlanul érte a kormányt és rosszul is reagált rá. Kiütköztek a problémaérzékelés korlátai: későn reagálnak, későn ismerik fel, hogy cselekedni kell. Az is jól látszik, hogy a gazdasági válságot fontosabbnak tartják, és jobban is félnek tőle, mint a válság egészségügyi dimenziójától. Az eddig ismertetett gazdasági értékelések ugyanakkor elégtelennek tűnnek a különböző szereplők szerint, ezek erős megszorításokat tartalmaznak, ráadásul beismeréssel ér fel az is, hogy a bejelentett intézkedéseket néhány naponta foltozgatni kell. Sok a fideszes válságkezelésben a hatalomtechnikai elem is, melyet politikai kommunikációs húzások, hirtelen váltások, sok improvizáció egészít ki. Látványosan megpróbálja a kormány a közvéleményt lekövetni, amire a legjobb példa az iskolabezárás ügye, mely megmutatta, hogy lehet egy nap alatt a teljes tagadásból a tényleges bezárásig eljutni.

A tovább szűkülő mozgástér mellett az ellenzéki pártoknak érdemes azzal számolni, hogy a kormányzás hosszú időre megmarad az átmeneti, kapkodó állapotában. Pusztán kommunikációs eszközökkel aligha tudja a Fidesz kézben tartani a válságot, folyamatos lépéshátrányban lesz a valódi történésekkel szemben. Az ellenzék esélye ebben a helyzetben, ha a társadalom valós igényeivel foglalkozva képes alternatívát nyújtani a kormány válságkezelő intézkedéseivel szemben. Mint az „Orbán 10” kutatásból kiderült, ilyenek a munkavállalók kiszolgáltatottsága, az egészségügy és az oktatás állapota vagy a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek. Ha az ellenzék ezekben a kérdésekben komoly javaslatokat tud letenni az asztalra és kitartóan kommunikál, akkor lehet ennek a válságnak az is a következménye, hogy az ellenzék szavahihetőbb lesz a kormánynál azokban a kérdésekben, amelyeket az emberek amúgy is fontosnak tartanak.

Címfotó: Népszava

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOMTámogatom

Kapcsolódó írások

  • Mit hoz az ősz a magyar belpolitikában?
    Az Új Egyenlőség podcast legújabb adásában Bíró-Nagy András, Kiss Ambrus és Lakner Zoltán szerkesztők beszélgettek arról, hogy mi várható a magyar belpolitikába...
  • A magyar demokratikus ellenzék 1968 és 1988 között
    Most 25 éves, immár klasszikusnak számító könyve kapcsán Csizmadia Ervin politológussal beszélgetett Pogátsa Zoltán a liberális ellenzék történetéről a rendszer...
  • A koronavírus és a munkavállalók félelmei
    Az Új Egyenlőség podcastjának legújabb adásában Kiss Ambrus szerkesztő beszélgetett Kondor Zsuzsa szociológussal arról a kutatásról, amely a járvány okozta vált...
  • Mi vár a Momentumra 2022-ig?
    A Momentum helyzetéről a ciklus félidejénél, illetve a párt előtt álló feladatokról és lehetőségekről beszélgetett Orosz Annával, a Momentum új alelnökével Bíró...

Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.