Szemben azzal, amit hirdet, a neoliberalizmus nem intenzívebb versenyhez vezet, hanem az állam foglyul ejtéséhez a nagyvállalati szektor által. Nehéz helyzetbe hozza az alsó osztályokat, akik vagy nem szavazókká, vagy az etno-tradicionalista jobboldal szavazóivá válnak.
A neoliberalizmus ideológia és politikai mozgalom, amelynek célja az esélyteremtő állami újraelosztás lebontása a beavatkozás nélküli piac állítólagos magasabb hatékonyságára hivatkozva. A jóléti állami piacgazdaságokat felváltva a hetvenes évektől fogva meghatározza a kapitalizmust, bár a 2008-as válság következtében támogatottsága erősen megroppant. A neoliberalizmus a felső társadalmi osztályoknak kedvez az alsóbb osztályok rovására.
Az északi modell befektetést jelent a társadalom humán tőkéjébe, amelyre szegény országokban csak az állam képes. Ez a modell a kelet-európai régióban is sokkal működőképesebb lenne, mint az alacsony bérekre építő neoliberális, amelyet három évtizede működtetünk.
Negyedszázaddal ezelőtt a szovjet rendszer többek kötött azért bukott meg, mert nem honorálta megfelelően a kreativitást és az erőfeszítést. A rendszerváltás egyik nagy állítása volt, hogy piacgazdaságban erre való a profit. Negyedszázad elteltével, a vagyonok globális koncentrációjának korában már nem mindenki biztos benne, hogy a profit valóban az erőfeszítést honorálja.
Nozick szerint az adottságaink mi magunk vagyunk, azok pontosan a lényegünket adják. El kell fogadjuk, hogy az élet igazságtalan, és aki kedvezőbb adottságokat örököl, az megérdemli a magasabb életszínvonalat…Ezen a ponton mindenki döntse tehát el: érez-e empátiát azok iránt, akik szerencsétlen sorsba születtek?
Nyolc év megszorítási hullámai után a görög gazdaság továbbra is süllyedőben van. Lehetne-e, lehetett volna-e olyan gazdasági programot megvalósítani, amely Görögországot gazdasági értelemben rendbe teszi, és nem a további zuhanás irányába hajtja. Egyértelműen igen: ilyen volt a 2015 elején megválasztott mérsékelt balos Sziriza párt programja, amelyet azonban az Európai Unió nem engedett megvalósítani.
A hazai kormánypárt és annak 2010 előtt regnáló ellenfelei szinte semmiben nem értenek egyet, ám mindkét tábor előszeretettel nevezi a magyarokat „Kádár birka népének” akkor, amikor az éppen számára kedvezőtlenül szavaz népszavazásokon, parlamenti választásokon.
Évek óta foglalkoztat a gondolat, milyen lesz majd, ha Hankiss nem lesz már. Fogunk-e majd tudni úgy írni róla, hogy az pontosan kifejezze, miért volt ő „a” Hankiss. De nem lehetett ezt végiggondolni addig, amíg élt, hiszen addig tulajdonképpen neki akartam mondani valamit. Róla csak akkor lehet írni, ha már nem lehet többet vitatkozni vele, nem lehet akarni meggyőzni semmiről.
A világhírűvé vált könyvet – amelynek tartalmát már bemutattunk –, számos kritika érte, jobbról is, balról is. Ezeket foglaljuk össze ezúttal. Például miért baj a növekvő egyenlőtlenség, ha közben a globális kapitalizmus kiemeli a világ legszegényebbjeit az abszolút nyomorból, s csökken az extrém szegénységben élők száma.
Már-már ősi vita zajlik arról, hogy melyik adórendszer az igazságosabb: az egykulcsos vagy a progresszív? Érvek mindkét oldalon vannak. A több sávos adóztatás mellett talán az a legfontosabb megfontolás, hogy a megtakarítható jövedelmek nagyobb mértékű elvonása révén igazságosabb társadalmat eredményez.