A Bibó István Társaság, a Pax Romana és a Protestáns Magyar Szabadegyetem emlékezett Bibó Istvánra, a 20-ik század második felének legnagyobb hatású politikai gondolkodójára, 2018. november 4-én az Országház melletti Bibó emlékműnél. Az Új Egyenlőség koszorúját elhelyezte Gábor Péter alapító és Pogátsa Zoltán főszerkesztő, aki beszédet is mondott.
A 2010 utáni Fidesz-korszaknak gyakorlatilag az összes gazdasági mutatója jobb, mint az azt megelőző Gyurcsány-időszaké, aminek az oka részben az, hogy katasztrofális volt a bázis, az összehasonlítási alap. Ezek a rövidtávon kedvező számok azonban fenntarthatatlanok.
Szeptemberi FES-Új Egyenlőség közbeszélgetésünk (szeptember 25., délelőtt 10 óra, Aranytíz) témája az lesz, hogy a dél-európai gazdaságok bedöntik-e Európát. Az következő rövid elemzés a legfontosabb tényeket vázolja fel, amelyek hatással lehetnek az eseményekre.
A 2018-as svéd választásokon a tét alapvetően a rendkívül sikeres svéd modell fennmaradása. Eddig a piaci liberalizmus támadta, most pedig az első számú veszély a menekülthullám miatti bezárkózás.
Thomas Piketty francia közgazdász egyik minap megjelent blogbejegyzése a „kelet-európai” EU tagállamoknak juttatott uniós támogatásokat vetette össze az ezekből az országokból kiáramló profittal. Az írás azonnal felkorbácsolta a magyar közvitákat is, méghozzá a szokásos törésvonal mentén.
Reális elképzelés-e a bérunió? Fennmaradhat-e Kelet-Európában az alacsony bérekre épülő modell? Mind a kettőre nemleges a válasz. Akkor viszont hogy lesz?
Nyugat-Európában elterjedt a kritikai társadalomelméleti vitákban az „osztály” fogalma. Magyarországon a szovjet rendszer örökségeképpen sokáig ezt a kifejezést kínosnak találtuk, csak az utóbbi években döbbentünk rá, hogy szükség van rá.
Venezuela katasztrofális gazdasági és társadalmi összeomlása óta a magukat közgazdasági ortodoxiának gondoló libertariánusok triumfálnak. “Lám, lám, ide vezet a baloldali gazdaságpolitika!” – írják kárörvendően. Valójában azonban szó sincs arról, hogy Venezuela összeomlásával a demokratikus baloldal ideáljai vagy ideái szenvedtek volna vereséget.
A két szerző nem egyszerűen csak gazdaságtörténetet írt, hanem saját politikai gazdaságtani elméletük is van, melyet A tőke mint hatalom című könyvükben részletesebben ki is fejtenek. Ezt az elméletet az Izraelről szóló kötetben is összefoglalják, mivel alapvető elemzési keretet ad munkájuknak.
Az Egyesült Államok egyik fő mítosza, hogy „bárkiből lehet elnök”, azaz nagy a társadalmi mobilitás lehetősége. Ugyanezt a szinte mindenki számára vonzó, erkölcsi axiómáinkra ható ígéretet hasznosítja a neoliberalizmus mint demagógan populista ideológia.