Scheiring könyve rendkívül fontos hozzájárulás a kudarcos magyar rendszerváltás feldolgozásához. A versenyállam, a felhalmozóállam, az autoriter kapitalizmus és számos más jelenség ábrázolása alapvetően szükséges ahhoz, hogy megértsük, mi is történt velünk.
Sebők Miklós új könyve, a Paradigmák fogságában, nagyon sokat segít annak, aki meg akarja érteni a rendszerváltás utáni Magyarország történetét. Sőt, tágabban, igen jó esettanulmány arra, hogy hogyan képesek elitcsoportok a maguk érdekében sikerrel befolyásolni a választókat.
A személyi állományában folytatólagos névleges baloldal el kívánta távolítani magát saját múltjától, ezért átengedte a világértelmezés terepét a liberálisoknak. Ezzel évtizedekre helyben hagyta a baloldal fogalmának azonosítását az elnyomó szovjet rendszerrel, másrészt az azt követő neoliberális gazdaság és társadalomfilozófiával.
A piaci fundamentalisták pontosan tudják, hogy olyan kapitalizmust mentegetnek, melyben saját elveikkel szemben már alig van verseny. A létező kapitalizmust monopóliumok és oligopóliumok által megvásárolt állam jellemzi. A piaci fundamentalisták ezért nem őszinték, és valójában osztályprivilégiumaikat védelmezik.
Demokratizálni akarjuk a politikát. Demokratizálni akarjuk a családot, az iskolát, a mindennapi társadalmi érintkezéseket. Miért nem akarjuk akkor demokratizálni a gazdaságot is?
A kapitalizmus legkövetkezetesebb, legrendszerűbb kritikusa Marx volt. Mégis, ahogy az 1929-es nagy gazdasági világválság után, úgy 2009 után sem a baloldali világértelmezések és politikai áramlatok nyertek teret, hanem a radikális jobboldal. Miért van ez így?
A magyar közönség előtt egyelőre kevéssé ismert Fábry Ádám, aki az argentínai Cordobai Egyetemen tanít. Nemrégiben azonban friss könyvel állt elő, amely újszerű értelmezést ad a magyar rendszerváltásról.
Az amerikai válság a „fertőző hatás” miatt Európára is továbbterjedt. Szintén kipukkantak az ingatlanár buborékok Írországtól Spanyolországon át Görögországig, amelyeket a rosszul megalkotott eurózóna okozta. Az eurozóna nem optimális valutaövezet, azaz igazából nem is szabadott volna ebben a formában létrehozni.
Alig tíz éve bontakozott ki a gazdaságtörténet egyik legnagyobb összeomlása. A közgazdászok a 2008-ban kezdődő globális pénzügyi és gazdasági válságot − a tudományos publikációkban már meghonosodó elnevezéssel − Nagy Recessziónak hívják.
Ha a marxiánusoknak igazuk van, akkor a kapitalizmus nem egyszerűen csak válságról válságra bukdácsol, hanem önmaga felszámolása felé tart. A profitabilitás ugyanis eltűnőben van. Profit nélkül pedig nincs vállalkozó, nincsenek beruházások.