A Friedrich-Ebert-Stiftung Budapest és az Új Egyenlőség magazin közös  angol nyelvű beszélgetéssorozatának második eseményét április 16-án tartottuk meg. A sorozat célja annak feltérképezése, hogy milyen mozgástere van Magyarországnak a globális gazdaságban, azon belül Európában, különös tekintettel az Orbán Viktor miniszterelnök által bevezetett gazdasági modellre.
 

A rendezvényen a külföldi működő tőkétől függő kapitalizmus modelljét járták körül a résztvevők. A kapitalizmus nem egységes rendszer. Mind időben, mind földrajzilag változik. Kelet-Közép-Európában 1989 után a kapitalizmus egyedülállóan új, a nyugatitól eltérő formája jött létre: a külföldi működő tőkétől függő kapitalizmus (Foreign Direct Investment Dependent Capitalism). Vajon mennyire sikeres ez a modell Magyarország számára? A tudományos kategória megalkotójával, Andreas Nölke professzorral, a frankfurti Goethe Egyetem tanárával és Gál Zoltánnal, a Pécsi Tudományegyetem professzorával erről beszélgetett Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztője.

Nölke professzor elmondta, hogy a visegrádi négyek országaiban létrejött kapitalizmus lényegesen eltér az angolszász-amerikai liberális, az észak és nyugat-európai jóléti vagy a távol keleti állami kapitalizmus modellektől. Nincs a világon még egy olyan régió, ahol annyira függnek a külföldi tőkétől, mint a mi térségünkben. A professzor szerint a régió és így Magyarország is az elmúlt három évtizedben önmagához képest sokat fejlődött, de ezzel a modellel nem lehet behozni a külföldi tőkét ide exportáló országok fejlettségét és életszínvonalát, mert a magas hozzáadott értékű munkák a tőkét exportáló országokban maradtak, és ez így lesz a jövőben is.

Gál professzor hozzászólásában szintén a külföldi működő tőkétől függő gazdaságok ellentmondásaira hívta fel a figyelmet. Ezek a gazdaságok alacsony hozzáadott értéket állítanak elő, nem tudják elérni, hogy a hazai beszállítói arány növekedjen, nincs átszivárgó pozitív hatásuk a multinacionális cégek működésének a hazai kutatás-fejlesztések növekedésére, az exportképes hazai kis- és középvállalatok számának gyarapodására. A professzor szerint a függő kapitalista országoknak a fejlődést jellemző minden gazdasági mutatója elmarad a feltörekvő piacok államilag irányított kapitalista országaitól. A valódi probléma az, hogy a térség országai, ellentétben a távol-keleti országokkal, nem tudták a külföldi tőkebefektetéseket a hazai fejlődés megalapozására fordítani.

Mindkét előadó egyetértett abban, hogy az elmúlt 10 évben Orbán Viktor sem tudott ezen a modellen túllépni. A szolgáltató és a bankszektorban ugyan megjelent politikai segédlettel a hazai tőke, de a termelő ágazatokban az óriási állami támogatások miatt nem csökkent a külföldi tőke részaránya. Az 500 legnagyobb hazai vállalat 80 százaléka ma is multinacionális vállalat leánycége.

A rendkívül érdekes beszélgetés talán legfontosabb üzenetét így lehetne összefoglalni: ha valóban utol akarjuk érni Ausztria életszínvonalát, akkor a külföldi tőkétől függő kapitalista modell helyett ideje új modellt és ahhoz illeszkedő képzési rendszert választania Magyarországnak.

Címfotó: Dudar Szilárd, gyar.mercedes-benz.hu – Népszava

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.