Hogyan lehetett megoldani azt a járványügyi helyzetet, amikor a bentlakásos intézményekben felvételi és kijárási zárlatot rendeltek el, növekedett a hajléktalanná váló emberek száma, és hatályban maradtak az életvitelszerű utcán tartózkodást kriminalizáló rendelkezések is? Köves Ferencet, a SZÁD elnökét Lakner Zoltán kérdezte.

A Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD) elnöke, Köves Ferenc, maga is aktívan dolgozó szociális munkás a hajléktalanellátásban. Az Új Egyenlőség podcastjának első részében Lakner Zoltán arról kérdezte, hogyan lehetett megoldani azt a járványügyi helyzetet, amikor a bentlakásos intézményekben felvételi és kijárási zárlatot rendeltek el, viszont közben növekedett a hajléktalanná váló emberek száma, s mindeközben hatályban maradtak az életvitelszerű utcán tartózkodást kriminalizáló rendelkezések is. Köves Ferenc arról számol be, hogy egyrészt új, ideiglenes ellátóhelyek nyíltak, legalábbis a fővárosban, ezen kívül a már meglévő intézményeknek át kellett alakítaniuk saját belső működésüket. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a hajléktalanellátás nem vált a járvány gócpontjává. Külön kiemeli: a hajléktalan emberek nem veszélyeztetők, amint sokan beállítani próbálták őket, hanem elsősorban veszélyeztettek a járvány közepette, elsősorban gyakran leromlott egészségi állapotuk miatt. 

A zárlatokon kívül a szociális munkások többletmunkája eredményezte, hogy a járvány nem sodorta kritikus helyzetbe a hajléktalanellátást. Ők alakították át az intézményekben élő emberek mindennapi életét, de ők végezték például a rendszeres testhőmérséklet-mérést is, miközben az egészségügy általános leállása kemény feladat elé állította őket az orvosi felügyelet folyamatos megszervezése kapcsán. Védőfelszerelésekkel jellemzően nem az állam vagy az operatív törzs látta el őket, hanem az önkormányzati vagy civil fenntartók.

A szociális munkások megfeszített munkaterheit néhány elismerő hangulatú minisztériumi levélen kívül másfajta kormányzati elismerés nem övezi, esetükben szó sincs még csak egyszeri bérkiegészítésről sem. A szociális szakma általános rossz helyzete kapcsán folytatódnak a már korábban megkezdődött sztrájktárgyalások. Bár a szakmát nyomasztja a sokrétű kiszolgáltatottság, így arra nem lehet számítani, hogy egyszerre valamennyi szociális szakmában dolgozó bekapcsolódna egy későbbi munkabeszüntetésbe, de Köves Ferenc szerint egy kisebb hatókörű sztrájk figyelemfelkeltő ereje is jobb annál, mint ha nem tennének semmit a saját – és ezen keresztül a szociális szolgáltatásokat igénybe vevő állampolgárok – érdekeinek védelmében.

Címfotó: Fotó: Bohanek Miklós – Népszava

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.