Dávid Ferenc, a hazai kis és középvállalkozókat tömörítő Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára beszélgetett Pogátsa Zoltánnal, az Új Egyenlőség főszerkesztőjével. Elmondta, hogy az Orbán-kormány sem a szakszervezetekkel, sem velük, a munkaadói oldallal nem áll szóba érdemben. A magyar vállalkozók (VOSZ) a skandináv modellnek megfelelően ágazati szintű bértárgyalásokban és bérmegállapodásokban érdekelt.

• 2011 óta a szakszervezetek és a munkaadók közti érdekegyeztetés gyakorlatilag egyáltalán nem működik Magyarországon.

• Nyugat-Európában (Hollandia, Németország, Skandinávia, Ausztria, Spanyolország, stb.) a munka világát, a járulékokat, az adókat a kormány kivétel mindig egyezteti a gazdasági-társadalmi partnerekkel. Van ahol ez ki van bővítve a nyugdíjasokkal, szövetkezetekkel stb.

• Az osztrák Szociáldemokrata Pártnak nagyon szoros a kapcsolata a szakszervezetekkel, és ez így normális.

• Kelet-Európában a rendszerváltáskor még komolyan vettük azt, hogy ez a nyugati rendszer itt is működni fog. Az 1992-es magyar Munka Törvénykönyvét például egy fél éves vita előzte meg a gazdasági-társadalmi partnerekkel, tudósokkal.

• Antall József a német „szociális piacgazdaság” híve volt, és ezt az Alkotmányba is foglaltatta. A szakszervezetek legitimációját kezdetben a szakszervezeti választások adták. A gazdasági-társadalmi partnerek amúgy meghívót kaptak az elején a Parlament gazdasági bizottságaiba!

• Az adótörvényeket még Békesi László is egyeztette, bár megállapodás itt már nem született. A kormány saját maga vitte át azokat a parlamenten.

• A Bokros csomagot már nem csak a gazdasági-társadalmi partnerekkel, ám maga a kormány tagjaival sem egyeztette Bokros Lajos.

• Óriási kulturális hiány, hogy a párbeszéd kultúrája háttérbe lett szorítva. Kiemelkedett a politikus, akit a média mindenhatóként ábrázol. Ez nem jellemző a nyugati demokráciákban. Ott a szakszervezeteket és a munkaadókat rendkívüli mértékben komolyan veszik.

• A VOSZ kilenc munkaadói szövetségből áll. Magyar kisvállalkozók alapították a rendszerváltáskor. Szinte a magyar gazdaság minden iparágát képviseli, még multik is vannak benne, de többségében hazai kis- és középvállalatok. Kulturális missziót is teljesít, és KKV fejlesztési programja is van, ráadásul jelentős nagyságrendben. A tagoknak nem lehet adótartozása, minimálbér-tartozása stb. Ez egy demokratikus szervezet, amely képviseli a teljes magyar gazdaságot.

• Míg a kormány a VOSZ-szal nem egyeztet, helyette a Parragh László által képviselt Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával egyeztet. A VOSZ önkéntes szervezet, önkéntes tagdíjakból él, a Kamara kötelező tagságra épül, állami támogatásból és kötelező vállalkozói befizetésekből működik. A kötelező kamarai díjakat, illetve az általa nyújtott szolgáltatásokat sok vállalkozó régóta bírálja.

• A VOSZ támogatja a kollektív megállapodások kötését ágazati szinten, és képes is rá. A Kamara nem köthet ágazati megállapodásokat. Sajnos ez a nyugati rendszer Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem nagyon működött.

• A Kamara elnökének nem feltétlenül egyetértenie a kormány álláspontjával, ám a jelenlegi elnök majdnem hogy kormánytagnak tekinthető.

• Kifogásolható, hogy nincsenek miniszterei a stratégiai ágazatoknak: a munkaügynek, az oktatásnak, az egészségügynek.

• A VOSZ-nak érdeke, hogy biztonságban élő munkavállalói legyenek. Hogy kollektív szerződésben legyen szabályozva a felmondás, ne kelljen minden munkavállalóval külön egyeztetni.

• A VOSZ szerint a munkabér legyen normatív, minimálbérrel szabályozott költség, hogy ne tudjanak alávágni a kizsákmányoló bérekkel dolgozó cégek! Az alacsony bérekkel dolgozó cégek lehetetlenné teszik, hogy más cégek beruházhassanak a termelékenységbe. A VOSZ szerint tehát nem a minimálbér emelésével van baj, hanem a kompenzációjával.

• Sajnos Magyarországon a minimálbér megállapítása teljesen ad hoc módon történik. Nincsenek olyan részletes ágazatait, vállalatméret szerinti termelékenység elemzések, mint ahogy vannak nyugaton. Mind a vállalkozóknak, mind pedig a szakszervezeteknek létre kellene hozniuk a saját gazdaságkutató intézeteit, ahogy azok a nyugati világban léteznek. Ezek nélkül a magyarországi bérviták ködszurkálást jelentenek.

• A munkaügyi ellenőrzések rendszere ma rendkívül gyenge, annak erősítésére van szükség! Nem egy iparágban ma Magyarországon „kvázi rabszolgamunkát” végeztetnek. A tisztességtelen vállalkozásokat ki kell takarítani a gazdaságból.

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.