Valóban lejárt-e az ideológiák kora? Idejétmúlt, meghaladható-e a bal- és jobboldali megosztottság? Elég-e a szociáldemokrácia, vagy több kell? Ezekről beszélgetett az Új Egyenlőség stúdiójában Tamás Gáspár Miklós filozófus és Pogátsa Zoltán közgazdász, az Új Egyenlőség főszerkesztője.

„Az az ember, aki azt állítja, hogy nincs különbség bal és jobboldal között, jobboldali!”idéz TGM egy francia gondolkodót. Ez a szabály mindig beválik, mert mindenfajta jobboldaliságnak szüksége van a rendre és a hierarchiára, a tradíciók tiszteletére és a preferenciák, a fennálló viszonyok védelmére. A baloldaliság, amelyik az alsóbb osztályok oldaláról, egy igazságosabb társadalom megteremtésért lép fel, mindezekkel szemben kell, hogy megfogalmazza önmagát.

Létezhet-e szakértői kormány, aminek nincs ideológiai bázisa? Empirikusan sem. Azt állítani, hogy létezhet egy közgazdaságilag semleges szakmai álláspont szocialisták és neoliberálisok között, azaz koalícióban szakértői kormányzásra képesek, ez mindenki számára evidens kellene legyen, hogy lehetetlen, „szamárság”.

– A piacpártiság kritériuma-e a liberalizmusnak? Mi különbözteti meg történelmileg a szociáldemokratákat a liberálisoktól? A liberálisok történelmileg hívei a népjogoknak, a személyi szabadságnak és a piaci kapitalizmusnak. Épp a piacpártiság köti össze a mindenütt kicsi liberális pártokat a nagyobb konzervatív jobboldali pártokkal. A szociáldemokrácia a XIX. században szocializmust akart, a XX. században pedig a kapitalista viszonyokon belül az igazságosabb újraelosztás politikai hívei váltak a szociáldemokraták.

– Az 1980-as évektől kezdve az európai szociáldemokrata pártok sorra elvesztették szociáldemokrata jellegüket, amikor a harmadik utas Giddens-i, Blair-i vonalat választották (Mitterand, Blair, Schröder, Gyurcsány, Papandreu, Hollande stb.). Azzal, hogy a szocdem pártok elvesztették az újraelosztás iránti érzékenységüket és kötelezettségüket, gazdasági értelemben megkülönböztethetetlenné váltak a választók szemében a konzervatív pártoktól. Feltételezhető, hogy a szociáldemokraták „önfeladása”, jobbra menetelésük az osztályharcban elszenvedett vereségük következménye.

– Az osztály mint fogalom értelmét vesztette-e? Valóban avítt és értelmetlen 2018-ban az osztály fogalmat használni? Az társadalmi osztály príméren gazdasági fogalom és mint ilyen, amíg a kapitalista viszonyok léteznek biztos, hogy lesznek tőketulajdonosok, akik a tőkejövedelemből élnek, és lesznek a munkaerejüket értékesítők, akik a munkabérükért cserébe a tőkejövedelmet előállítják. Az osztály ezért nem kidobható fogalom. Másfelől csak társadalmi csoportokkal, rétegekkel nem írható le a kapitalizmus valódi viszonyrendszere.

– Az elidegenedés fogalmát a magyar közbeszédben nem nagyon használjuk, pedig fontos. Elidegenedés akkor következik be az emberi állapotban, amikor az ember tőle idegen célokat kénytelen követni. Szuverenitása megszűnik és önmagához képest megváltozva más emberré válik. Ez pedig ma általános helyzet. A munka, a közélet és a magánélet elválása illuzórikussá teszi a kapitalista demokráciát.

– Elvitték a Közgáz aulájából a Marx-szobrot. Marxot be kell-e tiltani? A marxizmusból lett-e a kommunizmus? A marxizmusnak van része abban,hogy bolsevik típusú diktatúrák alakultak a XX. században. A burzsoázia egyik eszköze a parlamentarizmus és az alkotmányos jogállam, amit Marx szocialistaként maga is meghaladni kívánt. Marx azonban nem a bolsevik forradalom receptjét írta meg, hanem a kapitalizmus kritikájával foglalkozott. A bolsevik típusú diktatúrák megbuktak,mert elfogadhatatlanok voltak az emberek számára.

Olyan társadalmat keresünk, ahol szabadság is van és igazságosság is van. Ahol ezek kategóriák egymást nem kizárják, hanem feltételezik. Az igazságosságra persze akkor van szükség, ha az osztálytársadalom fennmarad. Ha a tőkeuralom megszűnne az igazságosság és egyenlőség társadalmi kategóriákra sem lenne szükség. A skandináv modell egy nagyon jó kompromisszum a tőkeuralom megszűnéséig. A probléma csak az, hogy nincs garancia arra, hogy legalább ez modell fenntartható. A menekültválság a svéd modellt is kikezdheti a legutóbbi választási eredmények alapján.

– Mi egy igazi baloldali politikai mozgalom előtt ma a politikai kihívás? Nekik meg kell szervezniük a híveiket, a tőkének nem kell, mert a tőkének rendelkezésre áll a tőkés állam és annak anyagi forrásai. Egy igazi szocialista pártot maguk a munkások szoktak megteremteni. Az értelmiségiek csak előkészítő munkát folytathatnak. A baloldali értelmiség feladata lehet létrehozni és a munkából élők körében terjeszteni a szocializmus kultúráját, azaz a szociális igazságosságra törekvő gondolatokat és mozgalmakat. Alternatívát állítani a kommercializált, hamis csak a fogyasztási versenyt ösztönző kultúrával szemben.

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.