Miért fontos beszélni a prostitúcióról és a pornóról? Milyen társadalmi berendezkedésből fakad? Hogyan hatnak e jelenségek a társadalom egészére és milyen következményei vannak? Hogyan függenek össze tágabb társadalmi jelenségekkel? Egyáltalán mi a különbség a kettő között? Inkább szól a szexualitásról vagy pusztán egy ipar? Hogyan függ össze a kapitalizmussal? Ezekről beszélgetett Csányi Gergely szociálpszichológus Halász Sárival, aki nők elleni erőszak áldozatainak nyújt támogatást, illetve Dés Fanni szociológus, szociális munkással.

  • A pornográfia filmre vett prostitúció. A pornóban használt nőt újra és újra lehet árusítani, halála után is lehet profitálni belőle azáltal, hogy egyszer filmre vették a vele történt erőszakot. Fontos tudatosítani, hogy ahhoz, hogy képernyőn meg lehessen nézni, hogy egy nőt megerőszakolnak, azt a konkrét nőt meg kellett erőszakolni. Ez az, ami a prostitúcióban, illetve a pornóban történik.
  • A pornó- és prostitúciós iparban főként alsóosztálybeli nőket használnak szinte kizárólag férfiak (a férfi prostituáltak esetében is). Ez jól leképezi a társadalomban meglévő nemi alá-fölé rendeltséget.
  • A radikális feminizmus szerint a nők elnyomása a társadalmi struktúrák meghatározó alapja és ameddig ezekkel a struktúrák nem változnak meg, addig valódi társadalmi változás sem érhető el. Azzal, hogy a férfiak pénzért használhatják a női testeket, legitimálják ezt a jelenséget, ami nem más, mint a nők elnyomásának végterméke. A prostitúció és pornó azt jelenti, hogy a férfiaknak bármilyen körülmények között joguk van a női testekhez.
  • A társadalom a prostituáltakra úgy tekint, mintha különböznének a többi nőtől, mintha nekik nem lenne megalázó az, ami másoknak igen, vagy nem fájna az, ami más nőknek fájna. A prostitúcióban a vágy helyét átveszi a fizetség, mert az egyik félnek szüksége van a pénzre.
  • A kapitalista patriarchátus, amelyben élünk, a patriarchátus modern kori kiteljesedése a kapitalizmusban. A nők értékét és árát a tőlük elvárt nőiesség mértéke határozza meg, amely gyakran összefüggésben áll anyagi hátterükkel is, hogy milyen körülmények közül érkeznek.
  • Ennek egy nagyon sarkalatos pontja és strukturálisan berögzült ideológiája, hogy a napi munka mellett automatikusan a nőkre hárulnak olyan feladatok, mint a háztartás vezetése, a gondoskodás, az idősek ápolása, a gyerekekkel kapcsolatos feladatok ellátása. Ez azonban láthatatlanná válik, hiszen ezt többnyire a magánszféra részeként kezeljük, ahogyan a családon belüli erőszakot is. Az erőszak így azonban nem szűnik meg, csak láthatatlanná válik, a társadalom pedig érzéketlenné válik e problémára. A polgári háztartás intézménye, mely leválasztja a magánszférát a nyilvánosságról, eleve a nők elnyomását segíti elő.
  • A gazdasági kiszolgáltatottság nemzetközi szinten is jól tükröződik, hiszen megfigyelhető, hogy perifériás és félperifériás országokból mennek prostituáltként dolgozni nők a centrumországokba, majd onnan küldenek haza pénzt.
  • A szexuális forradalom egyik legkárosabb üzenete az volt, hogy a szex felett nem szabad ítélkezni. Nem szabad hagyni, hogy a pornóipar határozza meg, hogy mit tekintünk szexnek – erőszakot, elnyomást. A szex nem apolitikus, igenis újra kell politizálni.
  • A szexipar és pornóipar gyakorlatilag az ágyunkba hozza el a kapitalizmust azzal az ideológiával, hogy az ember önző és egyéni érvényesülésért verseng. A pornó üzenete szerint a szex teljesítmény, ez pedig meggátolja, hogy közösségi lényként tekintsünk önmagunkra, másokra, ezáltal pedig a szexre is. A baloldalnak sürgősen el kellene kezdeni foglalkozni olyan témákkal is, mint például a szexipar piacának radikális korlátozása. Amíg a baloldal nem foglalkozik e struktúrákkal, addig e viszonyok láthatatlan újratermelődéséhez is hozzájárul.

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.