Noha az élethosszig tartó (lifelong learning) és az életet átfogó (lifewide learning) tanulás korszakát éljük, de a munkavállalás szempontjából még mindig a legfontosabbnak tűnik az élet első szakaszában megszerzett végzettség. Léteznek ugyan „kerülőutak” (második esély iskolái, felnőttképzés más formái, harmadik kor egyeteme, illetve párhuzamos tanulás és munka, ciklikus tanulás és munkavégzés stb.), de mindenképp érdemes az iskolázottság adatait a munkaerő-piaci mutatókkal összevetni. Egyértelműnek tűnik, hogy a magyar oktatás szputnyiksokkja, a 2016-os PISA felmérések után komolyabb beavatkozások és reformok szükségesek.

Bocsi Veronika, Nagy Ádám, Szeifer Csaba
Bár nem a PISA az egyetlen mérés, de ez a legszélesebb körben elfogadott és elemzett teszt. A felmérést 15 éves korban Magyarországon 5000-es mintán végzik el. A feladatsor természettudományos-matematikai problémamegoldást, valamint egy mindennapi életben használatos szövegértési és értelmezési feladatokat tartalmaz. A feladatokat úgy állítják össze, hogy alapvetően nem tankönyvalapú, hanem valós problémahelyzetekre vonatkozó (készség-kompetenciaközpontú) következtetéseket vonhassanak le.

I. A magyar iskola jellemző problémái

A munkaerőpiacig el is kell jutni, amit a magyar iskolarendszer három téren is megnehezít: merev, extrém módon versenyközpontú, és túl korán szelektál:

1. Gazsó Ferenc és Ferge Zsuzsa vizsgálatai alapján szomorúan vehetjük tudomásul: a magyar iskolák tananyagai, tanulói útjai, módszerei, de akár fizikai térszervezése is – európai és regionális összehasonlításban is – kirívóan merevek, s a „porosz utas” társadalomfejlődés csapdáiban rekedve ezen iskola átjárásai is igen csekélyek. A kutatás bár a 70-es években folyt, mégis jó tükröt tart még a mai iskolarendszer elé is, sőt jól jelzi, hogy milyen kevés változott a magyar iskolákban az elmúlt fél évszázadban.

2. A magyar iskolák túlságosan versenyközpontúak. Ellenben a sokszor példaként kezelt finn vagy észt iskolákkal – amelyek egyszerre tanítanak versengeni és együttműködni – a magyar iskolarendszer tananyagszervezésében, számonkérési eljárásaiban, értékelésében csak a versenyt tekinti legitim célnak. Ha valaki emlékszik az Apolló 13 legendás szén-dioxid-szűrő-szerkesztési feladatára, könnyen belátja: az élet számtalan helyzetében a versengés, de mégannyi helyzetben a kooperáció a fontos.

Profánul azt is mondhatnánk, hogy a magyar iskola már első éveiben eldönti, hogy kiből lesz benzinkutas és ki lehet szívsebész.

3. Az iskolának – ha szeretnénk, ha nem – van egyfajta szelekciós feladata. Ugyanakkor Magyarországon a gyerekek iskolai pályafutása tulajdonképpen már alsó tagozatban erősen beszűkül, középiskolában pedig gyakorlatilag teljesen eldől. Profánul azt is mondhatnánk, hogy a magyar iskola már első éveiben eldönti, hogy kiből lesz benzinkutas és ki lehet szívsebész. Magyarországon a középfokú intézményekben való részvételnek a családi háttér az egyik legerősebb meghatározó eleme. A magasabban iskolázott, nagyvárosi környezetben felnövő, rendezett családi hátterű, jobb keresetű szülők gyermekei általában a felsőfokú tanulmányokra eséllyel felkészítő gimnáziumok tanulói lesznek, míg az ezen szempontok szerint hátrányosabb helyzetű szülők gyermekei jellemzően a szakiskolák, jobb esetben a szakgimnáziumok diákjai.

A PISA felmérések alátámasztják az egyenlőtlenség-elméleteket a magyar oktatási rendszerben. A mérés ugyanis azt mutatja – Európában példa nélküli módon – hogy az iskola és a családi háttér Magyarországon gyakorlatilag determinálja a tanuló eredményét (a PISA mérés a feladatok mellett a családi hátteret is felméri).

pisaujjujrovid

II. Uniós célok az oktatásban

Az Európai Unió oktatási célkitűzései (EU2020), megpróbálva tompítani az egyébként mindenhol fenyegető kettészakadás, azaz a túl korai szelekció veszélyét – kettősek: a korai iskolaelhagyók arányát 10% alá kell csökkenteni, illetve, el kell érni, hogy a 30-34 év közötti uniós lakosok legalább 40%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezzen. Magyarország a korai iskolaelhagyásban elkötelezte magát a 10%-os arány mellett, de a felsőfokú végzettségben ettől kevesebbet, 30%-ot vállalt.

A korai iskolaelhagyás azon 18–24 évesek arányát méri a teljes korosztályon belül, akiknek sem szakmunkás szakképzettsége, sem érettségije nincs.

Míg a korai iskolaelhagyás az Unióban az elmúlt 12 évben 16%-ról, 11%-ra tulajdonkeppen lineárisan csökkent, addig Magyarországon ez az arány 11-13%-on stagnált. Látható tehát, hogy ez a mutató azon kevesek közé tartozott, ahol korábban a magyar iskolarendszer jobbnak mutatkozott az uniós átlagnál. 2014-től ez sincs így, mivel az utóbbi három évben a magyar mutató növekedni kezdett (11%-ról 13%-ra). Az arányszám növekedését befolyásolhatta az is, hogy 2012 őszétől 18 évről 16 éves korra csökkent a tankötelezettség korhatára, így a középiskolákból könnyebbé vált a lemorzsolódás.

korai-iskelhagy
Korai iskolaelhagyók arányának változása (forrás: Radó, 2017)

Az adatok megyei bontásából látható, hogy a probléma elsősorban Északkelet-Magyarországra összpontosul.

bontas
Akik a nyolc általánost nem fejezték be – összes lemorzsolódó megyei bontásban: (N=143), Magyar Ifjúság 2012)

A 30-34 évesek körében felsőfokú végzettségűek aránya a 2012-es 30%-ról 2014-re 34%-ra nőtt, majd 2016-ra 33%-ra esett vissza, ami a magyar vállalást még teljesíti, de az uniós átlagtól elmarad. Ez nagy valószínűséggel összefügg az oktatáspolitikai döntésekkel is. A felsőoktatásba való belépés szűkítése miatt „a következő évtizedben a diplomát szerzők aránya elkerülhetetlenül és folyamatosan csökkenni fog, és mindennek társadalmi és gazdaság következményei felmérhetetlenül nagyok lesznek” (Radó, 2017).

oszlop
30-34 év közötti diplomások aránya, 2015 (EU jelenleg: 38,7%, Mo: 34,3% – forrás: Eurostat)
dupla
A legmagasabb befejezett iskolai végzettség százalékos arányai a 25-29 éves korcsoportban
(N2000=2857; N2004=3200; N2008=2935 és N2012=2718)

Sőt a Magyar Ifjúság 2012 adatai alapján készült elemzésekből kiderül, hogy általában az iskolarendszerben tanulók aránya is csökken a 15-29 évesek körében: 2016-ban ez a ráta 34%-ra esett vissza.

suli
Iskolarendszerben tanulók aránya (forrás: MIK 2004, 2008, 2012, 2016)

 

Emellett a továbbtanulási szándékok is egyre kevésbé jellemzőek.

Míg 2008-ban a 15-29 éves korosztály fele (50%) akart továbbtanulni, addig ez 2012-re kevesebb, mint harmadára (31%) esett vissza, míg a továbbtanulni nem szándékozók a fiatalok negyedéről (27%), harmadára nőttek (34%).

A Magyar Ifjúság 2016 kutatás gyorsjelentésének adataiból kiszámolható (az adatbázis maga nem hozzáférhető), hogy 2016-ban a trend folytatódott: mindösszesen 31% akar továbbtanulni és 42%-ra erősödött a nem tanulni szándékozók aránya. S ha tanulnának is, egyre többen tennék ezt külföldön, 2016-ban már a fiatalok harmada (33%) tervezi a külföldi tanulást, munkavállalást.

shzan
Biztosan továbbtanulni szándékozók százalékos aránya a minta egészében („Szeretne még tovább tanulni, tanfolyamot végezni, tanulni még valamit?”  N2004=7858; N2008=7996 és N2012=7733)

III. Az iskolai végzettség szerepe a foglalkoztatottságban

Szegénység, mobilitás és iskolázottság

Szociológiai közhely, hogy a munkaerőpiacon befutható pályaívek, a foglalkoztatottság fő jellemzői (például határozott idejű szerződések megléte, betölthető pozíciók stb.), illetve az iskolai végzettség összefüggenek. Természetesen ezeket a lehetőségeket a társadalom és a gazdaság külső kontextusai is meghatározzák. A felfelé irányuló társadalmi mobilitás legjárhatóbb csatornája a magyar társadalomban jelenleg az oktatás.

• A szegénységi arány 2009 óta fokozatos növekedést mutatott. A KSH adatok szerint ez a negatív trend 2015-ben állt meg. Némi javulás tapasztalható, azonban a szegénység mértéke jelenleg meghaladja a válság előtti szintet.

• A KSH statisztikái mutatnak rá arra is, hogy a nők, a fiatalok, a csonka családban élők és a többgyermekesek szegénységi kockázata magasabb.

• Egy friss Eurofund felmérésből kiderült, az Európai Unióban Magyarország a legrosszabb a társadalmi mobilitás terén. A tanulmány szerint hazánkban a legkisebb az esélye annak, hogy egy gyerek a szüleinél jobb munkahelyet fog találni.

• Az egyenlőtlenség fontos mutatója a háztartási bevétel alapján a legfelső és a legalsó tíz százalék (decilis) segítségével kiszámolt hányados. Ennek értéke 1987 és 2012 között körülbelül a kétszeresére nőtt, majd 2015-ben némi javulás mutatkozott. A magyar társadalom jelenleg ebben is a poliarizálódás jegyeit mutatja fel.

Jövedelmi decilis: a felvétel népességének az egy főre jutó éves nettó jövedelem alapján sorba rendezett tizedei.

A szegénység fokozottabban érinti tehát a fiatalabb életkori kohorszokat.

A Magyar Ifjúság 2012 adatai alapján, ahol a megkérdezettek a háztartásukat jellemezték bizonyos állításokkal, 31% nyilatkozott úgy, hogy „nélkülözések között él”, s 30% mondta azt, hogy „hónapról hónapra gondjai vannak”.

A legkedvezőbb válaszlehetőséget („gondok nélkül élünk”) 2% választotta. Ha ezeknek a kategóriáknak a választottságát a fiatalok iskolai végzettsége szerint elemezzük, egyértelmű kép rajzolódik ki előttünk.

Érdemes megfigyelni a nélkülözések között élők arányát, s láthatjuk azt is, hogy a felsőoktatáson belül az osztatlan egyetemi diploma jár együtt leginkább gondok nélküli megélhetéssel. Az érettségire épülő szakmai képzéseket végzettek anyagi helyzete szintén kedvezőtlenebbnek mutatkozik.

haztart
A háztartás anyagi helyzetének jellemzése az iskolai végzettség függvényében (Magyar Ifjúság Kutatás 2012, N=8000, százalékos megoszlások)

A munkaerő-piaci jelenlétet, illetve annak sajátosságait az iskolai végzettség értelemszerűen befolyásolja. A 15 és 29 év közötti magyar fiatalok 37%-a választotta azt az opciót, hogy „dolgozik, akár bejelentve akár nem”. Munkanélküli járadékból 4% él, álláskeresési támogatásban részesülő vagy közfoglalkoztatott 1%, míg munkanélküli ellátás nélküli pedig 5% volt a megkérdezetteknek. Ha a dolgozók arányát az előbb is használt iskolai végzettségre vonatkozó kategóriákkal vetjük össze, azt látjuk, hogy az alapfokú végzettséggel bírók mindössze kb. 10%-a van jelen a munkaerőpiacon, de leolvashatjuk az ábráról, hogy a BSC/BA végzettség sem vezet igazán a foglalkoztatottsághoz.

munkaero
Munkaerő-piaci megjelenés említésének (bejelentett vagy nem bejelentett dolgozók) százalékos arányai Magyar Ifjúság Kutatás 2012, N=8000)
Az Európai Bizottság jelentése kiemeli, hogy a korai iskolaelhagyók Magyarországon az európai átlagtól jóval kevésbé jelennek meg a munkaerőpiacon. Kiemelten fontos társadalmi feladat lenne tehát ezeknek a személyeknek a munkaerőpiacra való be- vagy ritkább esetben visszavezetése.

A diplomások elhelyezkedése

A diplomások elhelyezkedési esélyeiről, annak módjáról, illetve foglalkoztatottságuk jellemzőiről a Diplomás Pályakövetési Rendszer (továbbiakban: DPR) ad fontos információkat. A 2015-ös adatok azt mutatják, hogy a végzettek 4%-a munkanélküli. A foglalkoztatottak aránya 85%, s ez magában foglalja az alkalmazottakat, a vállalkozókat és az önfoglalkoztatókat. A sikeresen elhelyezkedők átlagosan csaknem 4 hónapig kerestek munkát – ennek eltéréseit értelemszerűen a diploma tudományterülete is befolyásolja. Nem tekinthető meglepő adatnak, hogy a legrövidebb álláskeresési periódussal az orvos- és egészségtudomány területen végzettek jellemezhetők. A bölcsészek, bár álláskeresési időszakuk az átlagtól hosszabb, nem mutatnak kiugró értéket. A pedagógusképzések is gyors munkaerő-piaci átmenettel írhatók le. Szintén ebből a kutatási jelentésből tudhatjuk meg azt is, hogy az elhelyezkedés időtartama a hagyományos főiskolai képzésekben, illetve a BSC/BA képzéseken a leghosszabb.

orovo
Az elhelyezkedés időtartama hónapban megadva
(a Frissdiplomások 2015 alapján saját szerkesztés)

Fontos adat az elhelyezkedéssel kapcsolatban az, hogy a diplomások munkavégzésének területe illeszkedik-e a képzési területükhöz (ez az ún. horizontális illeszkedés jelensége).

Cikkünk bevezetőjében utaltunk az élethosszig tartó tanulás koncepciójára, ami a munkahelyi beilleszkedéshez és munkahelyi szocializációhoz is szervesen kapcsolódik. A végzetteket (különösen az alapszakos diplomával bírókat) a munkaerőpiac nem „készen” kapja, hanem igen gyakran később illeszti az adott munkakörhöz őket. A diploma sok esetben tehát nem véglegesen állítja tudományterületi vagy képzettség szerinti pályára a hallgatókat. A DPR 2015-ös adatai szerint a megkérdezetteknek mindössze 22%-a mondta azt, hogy az első munkahelye kizárólagosan illeszkedett a végzettségéhez.

Az elmúlt években több folyóiratcikk is beszámolt arról a jelenségről, hogy az elhelyezkedés területe gyakran eltér a diploma tudományterületétől, s ezek a váltások néha igen élesek lehetnek. A bölcsész végzettség, amely az utóbbi években gyakran került viták kereszttüzébe, például olyan készségekkel ruházza fel a hallgatókat, amelyek a munkaerőpiacon később jól kamatoztathatók (ezzel a témával foglalkozott például az Eduline cikke).

Arra a jelenségre, hogy a diplomások olyan munkakörben dolgoznak-e, amely igényli a felsőoktatásban szerzett végzettséget, a vertikális illeszkedés kifejezést használja a szakirodalom. A vertikális illeszkedéssel kapcsolatos elemzések arra mutatnak rá, hogy bizonyos tudományterületeken ennek szintje magasabb – ilyenek például az orvos- és egészségtudományi vagy a pedagógusképzések – míg más esetekben jóval alacsonyabb vertikális illeszkedéssel találkozhatunk. (Például itt.)

Kérdés azonban az, hogy tekinthetjük-e kidobott pénznek vagy felesleges munkának a felsőoktatási tanulmányokat ebben az esetben. A képzések hatása ugyanis nem csupán a munkaerőpiacon és az anyagiakban megragadható módon mutatkozik meg. Ezeknek a komplex hatásoknak a mérése ugyanakkor jóval nagyobb kihívást jelent a kutatóknak. (Az Új Mandátum Kiadó és a Partium Press gondozásában megjelent „A felsőoktatás (hozzáadott) értéke” című kötet például ezt a témakört igyekszik körbejárni.)

IV. Kitörési lehetőségek

A – nem új keletű, évtizedek óta a magyar iskolarendszer jellegzetességeként jelen levő – túl korai szelekció kapcsán fontos lenne a szelekciós mechanizmusok mind későbbre tolása. Fontos eszköz a későbbi pályakorrekciós lehetőségek támogatása és ezeknek a kerülőutaknak a nyitva hagyása, s azoknak az intézményeknek a támogatása, amely a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek komplex, sokszor a család egészét elérő fejlesztését valósítják meg – akár az oktatási intézmények falain túl. A korai szelekciós mechanizmusok és a lemorzsolódás olyan intézkedésekkel állnak összefüggésben, mint például a tankötelezettség korhatára vagy az intézményekbe való bekerülés feltételeinek az átalakítása.

A versenyközpontúság egyedül legitimnek történő elismerése helyett szükséges a kooperatív technikák, módszerek megismerése és alkalmazása is fontos célkitűzés.

Az iskola merevsége kapcsán nem csak a belső iskolai tananyag- és módszertani struktúra megújítása szükséges, de az iskola és az iskolán túli terek együttműködése is kívánatos. Annál is inkább, mert az Európai Unió és az Európa Tanács is a nem formális és informális tanulás útján szerzett tudás, készségek és kompetenciák fontosságát és elismerendőségét hangsúlyozza, többek között azért, mert az javítja a foglalkoztathatóságot.

A fiatalok mind nagyobb hányada választja a külföldi felsőoktatási intézményeket a hazaiak helyett. Az OECD legfrissebb, 2015-2016-os félévre vonatkozó számaiból megállapítható, hogy 2012 és 2015 között az öt legfontosabb (Németország, Ausztria, Egyesült Királyság, Hollandia, USA) célországban 40%-kal nőtt a magyar diákok száma.

Amennyiben a magyar iskolarendszer nem közelít a munkaerő-piaci és mindennapi problémákhoz, félő, hogy többségük esetén ez nem hallgatói mobilitás, hanem migráció lesz.

 

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.