Az Orbán-féle illiberális demokrácia létrejöttének megértéséhez elégtelen Orbán és a politikusi réteg viselkedésének elemzése, ahhoz nélkülözhetetlen a rendszerváltás utáni politikai gazdaságtani és osztályfolyamatok megértése is.

A jelenleg a Cambridge-i Egyetemen kutató volt LMP-s képviselő, Scheiring Gábor előadást tartott a Közgáz Társadalomelméleti Kollégiumában. A Párbeszéd képviselője ebben arra a kérdésre kereste a választ, hogy miként jöhetett létre az illiberális magyar állam?

Először is cáfolta a közbeszédben elterjedt elképzeléseket:

  • A neoklasszikus közgazdaságtanra épülő liberális magyarázatok szerint a „piacgazdaság” bevezetésével semmi probléma nem volt, gazdasági-társadalmi előfeltételekre a demokrácia sikeres fennmaradásához nem volt szükség. A politikai elit teljesítményében kell keresnünk az okokat („korrupció”, „fiskális alkoholizmus”, stb.). Ilyen például Magyar Bálint „maffiaállam tézise”, mely szerint Orbán Viktor és köre szabályszerű maffiát működtet, amely rátelepszik a magyar állam forrásaira. Scheiring szerint ez a magyarázat nem kielégítő. Nem magyarázza meg egyrészt, hogy miért nyeri meg Orbán Viktor egyik választást a másik után, miért rá és nem kritikusaira szavaznak tömegesen a magyar választók. És nem magyarázza meg azt sem, hogy miért működik együtt vele az oligarchák és tőkések hosszú sora, akár az egykori SZDSZ-es pártelnök Koka Jánosig bezárólag, aki ráadásul Magyar pártfogoltja volt.
  • A kultúralista magyarázat szerint a magyarok értékrendszerükben „ilyenek”, ezt érdemlik. („Európai értékek”, „paternalizmus”, stb.) Ez azonban nem ad magyarázatot arra, hogy korábban miért nem volt 2/3-a Orbán Viktornak, miért dominálta hosszú időn keresztül a liberális-baloldali koalíció? Szintén nem ad ez magyarázatot arra, hogy választhattak az amerikaiak meg egy Trumpot?
  • Az intézményi magyarázat szerint kulcsfontosságú szerepe van a demokrácia intézményeinek (alkotmányosság, EU integráció, stb.). Magyarország azonban a liberális demokrácia szempontjából az irodalomban kifejezetten a jól intézményesült országokhoz tartozott.

Schering ezzel szemben a „relácionista politikai gazdaságtani” magyarázatot javasolja. William Dunhoff hatalmi szerkezet elemzésére támaszkodik.

  • Ez a megközelítés szemben a klasszikus marxizmussal, a világrendszer elmélettel, nem tartja a globális szerkezetét teljesen determináltnak. Például az ázsiai Kis Tigrisek példája mutatja be, hogy ha nehéz is, de lehetséges a sikeres felzárkózás.

Scheiring szerint az illiberalizmus kialakulásában az osztályszerkezetnek van meghatározó szerepe. A gazdasági rendszerváltásnak a mérések szerint a magyar társadalomban volt a legtöbb vesztese, itt ábrándultak ki a legtöbben a „piacgazdaságból”, vagy legalább is annak abból a vadkeleti változatából, amely Kelet-Európában létrejött.

2006-ban a Fidesz kikapott, 2014-ben pedig úgy kapott 2/3-ot, hogy 2006-ban több szavazatot kapott, mint 2014-ben! Az illiberalizmus létrejöttének megfejtése tehát nem a jobboldalon, hanem a baloldalon kell keresni. A magyar baloldal ugyanis nem viselkedett baloldaliként, hanem teljesen neoliberális politikát vitt. Ennek eredményeképpen a választók fokozatosan elpártoltak tőle. Scheiring saját kutatásai, adatbázisa alapján míg a magyar jobboldal gazdaságpolitikai irányítását főként egyetemi emberek vitték (Cséfalvay, Chikán, stb.), addig a magyar „baloldal” gazdaságpolitikát megdöbbentően nagy arányban a bankszektorból és multinacionális cégek vezetéséből jött emberek vitték (Bokros, Medgyessy, stb.).

A nemzetközi összehasonlító Alford-index azt méri, hogy egy baloldali pártnak mekkora a támogatottsága a munkásosztály körében. A magyar adat elképesztő erősen azt tükrözi vissza, hogy a magyar politikai baloldal támogatottsága a magyar munkásosztály körében megdöbbentően alacsony volt a neoliberális  elmúlt másfél évtizedében!

Ehhez jön az is, hogy a magyar nemzeti tőkés osztály nem vált a demokrácia védelmezőjévé. Szemben azokkal a kilencvenes évekbeli nézetekkel, mely szerint gyors privatizációra van szükség, hogy a demokráciát védelmező felső középosztály létrejöhessen, a magyar tőkés osztály egyáltalán nem bizonyult az erodálódó demokrácia védelmezőjévé. Vagy együttműködött az illiberális állammal, vagy passzív maradt azzal szemben. A közbeszéd főáramához képest a magyar tőkés osztály a valóságban egyáltalán nem Orbán Viktor kormányzása alatt jött létre (mint Simicska Lajos, vagy Mészáros Lőrinc), hanem sokkal hamarabb, attól függetlenül.

Scheiring Gábor teljes előadása itt megtekinthető:

Címfotó: Vajda József, Népszava

Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.