„Kritikai pszichológiát!” – ezzel a címmel jelent meg egy vitaindító 2015-ben az Imágó folyóiratban. Az írás újraközlésével az Új Egyenlőség célja az volt, hogy közérthető szakmai beszélgetést kezdeményezzünk a kritikai pszichológiáról, a pszichológia kritikájáról. Kritikai pszichológia sorozatunk közlése után a stúdióba invitáltuk Máriási Dóra pszichológust, a vitairat egyik szerzőjét, Kovai Melinda szociológust, valamint Gergely Sára pszichológus-szociológust, a vita résztvevőit. A szakembereket Éber Márk Áron, az Új Egyenlőség szerkesztője kérdezte.

 

• A kritikai pszichológia elsősorban sajátos nézőpontot jelöl. Amíg a pszichológia hagyományosan az egyénre fókuszál, a kritikai pszichológia a pszichés jelenségek okai között társas és társadalmi tényezőket is számba vesz. A pszichológiai gyakorlat kritikáját is a kritikai pszichológia tárgykörébe tartozónak szokás tekinteni.

• Kérdés, hogy mit tud kezdeni a pszichológia, pláne a pszichológiai gyakorlat a társadalmi problémákkal és tényezőkkel, hiszen a legtöbb személyes, lelki probléma részben társadalmi okokra vezethető vissza. Például, ha valaki a munkahelyén rengeteg feszültséget él át, mert nagy a rá nehezedő nyomás és sok a vele szemben megfogalmazódó elvárás, aminek ő nem tud megfelelni, akkor a stresszt hiba volna kizárólag belső, lelki problémáknak tulajdonítani. Ha a munkahelyi viszonyok alapvetően nem méltányosak, vagy ha mondjuk alapvetően teljesíthetetlen az a feladatmennyiség, amellyel az egyénnek meg kell birkóznia, akkor e lelki problémák mögött valós társadalmi problémák is meghúzódnak és a helyzet nem kizárólag stresszkezelési problémaként értelmezendő.

• Hasonló példa lehet a kritikai pszichológia tárgykörére az egyéni siker témaköre is. Számtalanszor halljuk, hogy „a siker fejben dől el” és „az egyéni döntéseinken” alapul. Ez a megközelítés ugyanakkor nem vesz figyelembe olyan komplex társadalmi tényezőket, amelyek ténylegesen nagyban befolyásolják az egyén sikerességét. Ilyen például az iskolarendszer egyenlőtlensége vagy a szülők társadalmi státusza, amelyek nem pusztán a fejünkben vannak, így az abból fakadó hátrányok sem kezelhetők pusztán helyes egyéni döntésekkel. A hatalomnak való alávetettségből, elnyomásból, hátrányokból fakadó nehézségek könnyen túlterhelhetik az egyéneket. Ha „a siker fejben dől el”, akkor kizárólag önmagukat hibáztathatják nehézségeikért és kudarcaikért? A kritikai pszichológia szerint nem.

• Kevesebbet foglalkozunk azzal, hogy ki jut be ma a pszichológusképzésbe és ez milyen hatással van a pszichológiai kezelést igénybe vevőkre. Magyarországon a pszichoterápia leginkább magánpraxisban működik, javarészt középosztályi kliensekkel. A pszichoterápia diskurzusa maga sem igazán reflektál e terápiában megjelenő társadalmi különbségekre. Előfordulhat, hogy a páciens azért sem érzi magát egyenrangúnak a pszichológussal, mert a szakemberek többnyire a társadalom magasabb rétegeiből kerülnek ki, ami pedig befolyásolhatja a kezelés jellegét is. Ezt tovább nehezíti, hogy szakmán belül is alacsonyabb azon szakemberek megbecsültsége, akik szegényebb körökből kikerülő páciensekkel foglalkoznak, mint azoké, akik felső-középosztálybeliekkel.

• Felmerül a kérdés – ha már kritikai pszichológia –, hogy vajon dolga-e a pszichológusnak, hogy társadalmi problémákkal is foglalkozzon? Továbbá, hogy kinek az érdeke, hogy egy megfelelő kezelés eljusson a társadalom minden rétegéhez? Elméletileg az egész társadalom érdeke ez lenne, a jelenlegi politikai és szakpolitikai intézkedések azonban nem ezt segítik elő. Az oktatási rendszer például borzasztóan kontraszelektív és még tovább is mélyíti a társadalom meglévő különbségeit. E folyamatba beleillik az is, hogy mind a pszichológiai képzés, mind a pszichológiai szakismeret nehezebben hozzáférhetővé válik.

• Hogyan fér meg egymás mellett szakmaiság és ideológia? Meddig terjed a szaktudás, honnan nevezhető „sarlatánnak” egy „szakember”? Milyen küzdelmek érzékelhetők ma a pszichológiai szakemberek, iskolák és irányzatok között a tekintetben, hogy elhatárolják a „szakembereket” a „sarlatánoktól”, a „tudományt” az „ezoterikus” vagy „spirituális” tanoktól? A beszélgetés során – egyéb kérdések mellett – ezekről is szó esik.

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.