A munkahelyek jövője és az alapjövedelem

A korábbi évekhez képest jóval nagyobb aggodalommal kezelték a balközép politikusok és szakértőik a munkahelyek jövőjének kérdését. Az emberi munkaerő gépekkel történő kiváltása, és az attól való félelem nem újdonság, kétszáz éve időről időre előkerülő témáról van szó. A vészharangot azonban az utóbbi időszakban több szakértői tanulmány is megkongatta. Az egyik leghíresebb anyag, Frey és Osborne kutatásának drámai következtetéseit éppen az utóbbi hetekben igyekezett tompítani az OECD témába vágó pubikációja. Érdemes azonban látni, hogy az OECD is azzal számol, hogy a jelenlegi munkahelyek tíz százaléka komoly veszélyben van a fejlett országokban, és igen valószínű, hogy a digitalizáció áldozata lesz. A régi munkahelyek helyett persze mindig jönnek létre újak, olyan szektorokban is, amelyek ma még nem is léteznek, de abban valamennyi előadó egyetértett, hogy a mérleg negatív lesz. Míg a magas képzettséget igénylő munkahelyek száma érdemben növekedni fog, addig a közepes képzettségű állások szűnhetnek meg a legnagyobb számban, és a legalacsonyabb képzettségű munkahelyek közül is sokat érinthet a negyedik ipari forradalom.

Ilyen előrejelzések mellett a politikai nehézséget nem csak az jelenti, hogy milliókat kellene átképezni, illetve még képzettebbé tenni, hanem az is, hogy a teljes foglalkoztatás politikai és szakpolitikai célja így még nagyobb távolságba kerülhet. Ebben a kontextusban merül fel az alapjövedelem kérdése, amely néhány évvel ezelőtt még periférikus, utópikus témának számított szociáldemokrata körökben. Egyértelmű támogatás továbbra sincs az ötlet mögött, a korábbiaknál viszont mindenképpen komolyabb vita bontakozott ki Stockholmban az alapjövedelem bevezethetőségének kérdéséről. Milyen módon lehet a szociális biztonságot fenntartani, biztonságos jövőt kínálni a választóknak, ha munkahelyet felelősen nem tud majd ígérni a baloldal? Hogyan lehet elérni, hogy ne zuhanjanak milliók teljes nyomorba, ha valóban kevesebb munkavállalóra lesz szükség? Ha a technológiai és munkaerőpiaci előrejelzések valóra válnak és az automatizáció csak megközelítőleg is olyan foglalkoztatási következményekkel jár, mint amilyet jósolnak neki, az megnyithatja az utat az alapjövedelem koncepciója előtt a mainstream baloldalon, és további támogatókat nyerhet a szociáldemokraták között is.

A 2016-os Progressive Governance konferencián elhangzottak alapján összességében szembetűnő, hogy a diagnózis a legtöbb kérdésben már évek óta ismert, viszonylag nagy egyetértés övezi őket, de azon politikai vezetőkből nagy a hiány a baloldalon, akik az ismert problémákra koherens és vonzó narratívát tudnának felépíteni és megjeleníteni.

Úgy nem is lesz ez könnyű, ha a kulturális, az állampolgárok identitását érintő kérdések gyakorlatilag csak széljegyzetként merülnek fel a nemzetközi szociáldemokrata csúcstalálkozókon is. Az nem vitás, hogy minden politikai erőnek olyan témákra érdemes összpontosítani, amelyben erősebb (ezt tette most Stockholmban a mainstream baloldal), de ha elengedi azokat a témákat, amelyekben gyengébb, akkor teljesen kiszolgáltatottá teszi magát attól, hogy mely kérdéseket tartják az emberek aktuálisan a legfontosabbnak. A nehéz ügyekben persze jelenleg több a kérdés, mint az állítás, de ezek a viták sem spórolhatók meg. Az helyes, ha egy politikus minél inkább ki akarja aknázni az erősségeit, de az nem stratégia, hogy nem beszélünk valamiről, ami egyébként fontos az embereknek.

Kapcsolódó írások

Oldaltörés nélküli olvasás

Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.