Berger Viktor (2018): Térré szőtt társadalmiság: A tér kategóriája a szociológiaelméletekben. Budapest: L’Harmattan – Könyvpont.

„[A]z »emberi lét« alapvető mozzanata a térbeliség dimenziója” – írja Berger Viktor, a Pécsi Tudományegyetem Szociológia Tanszékének oktatója, a Replika folyóirat szerkesztője könyvének bevezetőjében, amely a szociológia elméleteiben nyomozza a tér mint a társadalmi folyamatok értelmezésére használható fogalom alakváltozásait.

Czirfusz Márton

A térbeliség korábban a matematika, a fizika és a filozófia bizonyos ágaiban volt kiemelt elemzési szempont, a térbeliség vizsgálatának elsődleges letéteményeseként pedig a földrajz és a 20. század második felében a térrel foglalkozó társadalomtudományokat integrálni szándékozó regionális tudomány lépett fel. A nyugati társadalom- és bölcsészettudományokban az elmúlt évtizedekben úgynevezett térbeli vagy téri fordulat zajlott le:

a különböző tudományterületek „hagyományos” kérdésfeltevéseiben előtérbe került a térrel való foglalatosság.

A „térbeliség” és a „társadalmiság” viszonyát a társadalom- és térelméletek az egyes tudományokban folyamatosan újraértelmezték. A földrajztudományban például a 19. század második felében virágzó földrajzi determinista szemlélet a természeti viszonyok (a domborzat, a klíma stb.) társadalmi jelenségeket és társadalmi csoportok jellegzetességeit egyértelműen meghatározó mivoltát hangsúlyozta. Később, a 20. század második felében az euklideszi koordinátarendszerben mérhető földrajzi távolságok hatását próbálták meg társadalmi jelenségekre kimutatni (pl. miként változik a városi szegénység a városközponttól kifelé haladva), illetve megjelent az az érvelés is, miszerint az infokommunikációs forradalom miatt a földrajzi térben mért távolságnak semmilyen jelentősége sincs a társadalmi jelenségek magyarázatában. Mindeközben a szociológiában változó hangsúlyokkal jelentek meg a társadalom cselekvésének térbeli „leképeződését” elemző kutatások, amelyek általánosságban is igyekeztek megfogalmazni, hogy a tér hogyan hat a társadalmi folyamatokra.

Berger Viktorral egyetértek abban, hogy a leegyszerűsítő, egyirányú okságokat feltételező álláspontok helyett azok a megközelítések a célravezetők, amelyek a térbeliség és a társadalmiság kölcsönkapcsolatait hangsúlyozzák.

A kötet a szociológiai térelméletek értelmező bemutatása, szociológusok és „szociológiai szellemiségű” tudósok térfogalmait és térkoncepcióit rekonstruálja. A 19-20. század fordulóján kezdi a szociológiai térelméletek időrendi bemutatását, egy-egy fejezetben általában egy-egy személlyel foglalkozik. Elsődleges forrásokat elemezve és újraértelmezve foglalja össze a szerzők térfelfogását, azok esetleges időbeli változását, belső ellentmondásait, a térszemléletükkel kapcsolatos kritikákat, de a kritikák kritikáit is.

Az egyes szerzők munkásságában fontos fogalmak és a tér kapcsolatára szintén kitüntetett figyelmet fordít (pl. Émile Durkheimnél a társadalmi morfológia és a tér, Michel Foucault-nál a hatalom és a tér fogalmi viszonyára). A kötet alapvetően elméleti munka, rendkívül világos és didaktikus (a szó legpozitívabb értelmében véve „tankönyvszerű”) összefoglalásokat ad, amelyeket példákkal tesz szemléletessé. A kötet erénye, hogy a szociológia klasszikusai (pl. Georg Simmel, Émile Durkheim, Pierre Bourdieu, Michel Foucault) mellett a hazai társadalomtudományokban nem vagy kevéssé ismert szerzők térfelfogásait (pl. Rob Shields, Martina Löw) is részletesen ismerteti.

Abszolutista és relacionális térszemléletek

Berger Viktor a szociológiai térelméletek feldolgozásakor az abszolutista–relacionális térszemlélet kettősségét használja alapvető rendező elvként, amelynek segítségével a fizika, a filozófia vagy a regionális tudomány is elkülöníti az alapvető térszemléleteket.

Az abszolutista térfelfogás a térre mint „tartályra” tekint, amelyben a dolgok léteznek és a társadalmi folyamatok zajlanak. Ez a térfelfogás a hétköznapokban fontos rendező elv: például egy állam törvényei a határai által meghatározott térre mint tartályra vonatkoznak, ez a megközelítés a társadalmi cselekvések vagy jelenségek térbeli eloszlásának, térbeli mintázatainak azonosításakor is hasznos lehet. A relacionális térszemlélet a teret mint viszonyokat fogja fel: a tér létező dolgok vagy társadalmak és tagjaik közötti viszonyban jön létre és termelődik újra. A kötet szerzője – ezzel a megközelítéssel magam is egyetértek – a relacionális térszemlélet használata mellett érvel.

A relacionális térfelfogásokon belül a szociológiában megkülönböztethetünk cselekvéselméleti és strukturális térkoncepciókat. Előbbiek szerint a terek társadalmi termékek, amelyeket a cselekvők hoznak létre tevékenységeikkel, e terek egyúttal befolyásolják is a társadalmi cselekvéseket, visszahatnak azokra. A strukturális relacionális térfelfogás számára a (térbeli) struktúra mint viszonyokból álló rendszer az elsődleges, amelynek következményei a megfigyelhető társadalmi jelenségek és cselekvések. Berger Viktor a kötet összefoglalásában példákat is hoz arra, hogy melyik megközelítés milyen kérdésfeltevés esetén használható:

„A struktúraelméleti akkor, ha elsősorban a javak, emberek, élőlények elrendeződései érdekesek: egymáshoz viszonyított pozíciójuk, áramlásuk és mozgásuk […] Kik milyen típusú emberek közelében szoktak élni? Milyen eloszlási minták rajzolhatók így fel? […] Ha a terek létrehozására, használatára, átfunkcionalizálására, a szubjektív értelemadási folyamatokra fókuszál a vizsgálódás, akkor kézenfekvő a cselekvéselméleti nézőpont. Tipikus kérdések: Milyen teret alkot önmaga számára valamely társadalmi csoport? […] Hogyan sajátítják el a nagyvárosi tereket a lakosok, a felhasználók?”

A könyv az általa feldolgozott szociológusok térfelfogásait elhelyezi az abszolutista–relacionális (utóbbin belül pedig a cselekvéselméleti és strukturális) szempont mentén, hangsúlyozva, hogy természetesen „vegytisztán” egyik vagy másik típusú térelméletek nem léteznek. Külön foglalkozik azzal, hogy térelméletek mennyire szisztematikusak: a legtöbb szerző térelméletét Berger Viktor kidolgozatlannak ítéli meg a saját maga által felállított magas mérce szerint. Hozzá legközelebb Martina Löw térszociológiai felfogása áll, mert

„rendszerezett formában jelenik meg nála az a gondolat, miszerint a tereket szervező cselekvések térbeli struktúrákat alkotnak, s ezek visszahatnak a cselekvőkre. Térbeli struktúrák és cselekvések kölcsönösen építik fel egymást. Ezzel a szemlélettel az egyes egyének és a csoportok térkonstitúcióit is lehet vizsgálni.”

A kötet összességében nagyon alapos áttekintését adja a szociológiai térelméleteknek a 19. század végétől a 21. század elejéig. Számomra a feldolgozásból ugyanakkor hiányzott a társadalmi kontextus részletesebb bemutatása: azaz, hogy az egyes szerzők adott helyeken dolgozva és adott korszak társadalmában élve miért azt a térszemléletet vallották, amelyet a könyvben olvashatunk.

Bár a szerző – az előszó alapján – tudatosan írt keveset a társadalmi közegről, a bemutatott térelméletek emiatt „általános érvényűbbnek” látszanak, mint amilyenek valójában. Igaz az is, hogy ha a kötetre tankönyvként tekintünk, akkor azt, hogy híres szociológusok milyen társadalmi közegben munkálkodtak, más munkákból feltehetően már ismerik az olvasók. Emellett – közös szerzői érintettségünket nem eltitkolva – a térelméletek társadalmi kontextusáról egy szintén 2018 végén megjelent, a Faragó László szerkesztette Kortárs térelméletek kelet-közép-európai kontextusban című kötetből is lehet tájékozódni.

Így például lehetett volna arról írni, hogy Henri Lefebvre térszemlélete hogyan vezethető le a hatvanas évek végének, hetvenes évek elejének párizsi közegéből, Anthony Giddens térszemlélete miként kapcsolódott a hetvenes évek brit válságához, ennek marxista földrajzi elemzéseihez és a területi egyenlőtlenségek növekedésére adott fejlesztéspolitikai válaszreakciókhoz. E hiányosságok ugyanakkor részben abból adódnak, hogy a magyar társadalomföldrajz mindmáig adós a földrajztudomány térszemléletének e könyvhöz hasonló, a kortárs irányzatokat és társadalmi közegüket bemutató elméleti összefoglalásával.

Egy elméleti kötet gyakorlati haszna

Felmerül a kérdés, hogy a baloldali társadalomelméletek és politikák számára mi lehet Berger Viktor elméleti kötetének a haszna. A szerző szerint a fogalom- és elmélettörténeti vizsgálat „elősegítheti a szociológia kordiagnosztikus potenciáljának kibontását” – ez a megállapítás fontos, természetesen más társadalomtudományokra is kiterjeszthető és nem korlátozódik a térfogalom pontos használatára.

A társadalmi egyenlőtlenségekre érzékeny szociológiai vizsgálatok egyszerűen nem kerülhetik meg azt a kérdést, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek térbeli egyenlőtlenségeket (egészen pontosan egymást kölcsönösen termelő és folyamatosan újratermelő társadalmi-térbeli egyenlőtlenségeket) is jelentenek.

Vagyis a társadalmi egyenlőtlenségeknek nem pusztán „térbeli kivetülései” vannak, hanem az a tény, hogy cselekvéseink a társadalmi tér mellett a fizikai térben is rögzített viszonyrendszerben történnek, alapvetően meghatározza azt, hogy milyen egyenlőtlenségrendszerek léteznek.

A térelméletek progresszív módon való felhasználása többé-kevésbé valamennyi fejezetet továbbgondolva elképzelhető; ehelyütt a Martina Löw térelméleténél említett példából általánosítok. A terek, térbeli struktúrák ismerete a löwi térelmélet alapján lehetőséget nyújthat számunkra ellenterek megkonstruálására vagy ennek elősegítésére:

ha tudjuk, hogy egy térbeli struktúra, az azok által lehetővé tett viselkedésmódok hogyan jönnek létre, akkor elgondolhatunk és létrehozhatunk olyan társadalmi-térbeli viszonyokat, amelyek egy számunkra elfogadhatóbb, igazságosabb rendszert jelenítenek meg.

Bár Löw nyomán Berger Viktor is hangsúlyozza, hogy sokkal több példát találunk arra, amikor a társadalmi-térbeli viszonyok újratermelődnek, de elképzelhető lehet a társadalmi erőforrások olyan társadalmi-térbeli elosztása is, amelynél a cselekvések nem termelik újra az egyenlőtlen struktúrákat. Az ilyen kérdésekről való gondolkodáshoz hasznos elméleti kiindulópontot kínál a Térré szőtt társadalmiság című kötet.

Címfotó: Max Flinterman, CC

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.