Az Új Egyenlőség stúdiójában Polónyi István oktatáskutatót, a Debreceni Egyetem tanárát kérdeztük a magyar felsőoktatás, illetve az egész hazai oktatási rendszer problémáiról. Nagyjából tíz évvel ezelőtt született meg a nagy vihart kavaró „Tudásgyár vagy papírgyár?” című kötet, amelynek ő is szerzője volt.

A könyv a szakma határain túl is hullámokat vetett, és a három dimenzió – a pedagógusképzés, a felsőoktatás minősége és az ehhez kapcsolt teljes oktatási rendszer – mentén megfogalmazott kritikák széleskörű társadalmi vitákat keltettek. Arról kérdezte Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztője a szakértőt, hogy az eltelt évtizedben mennyiben javult a helyzet, és várhatóan milyen fejlődési útvonalat ír le a magyar felsőoktatás.

  • A 2005-ös PISA értékelésekkel összevetve a legfrissebb eredményeket vagy ugyanazokaz az állapotokat vagy tovább romló tendenciákat láthatunk. Ez akkor is elgondolkodtató, ha szem előtt tartjuk, hogy a PISA eredmények sosem közvetlenül a mérés előtti döntéseknek a hatásait mérik, hanem a 6-8 évvel korábbi oktatási rendszer eredményességéről tudnak információval szolgálni.
  • A pedagógusképzés területén történetek kísérletek, sőt, talán ez a legbiztatóbb terület, de a legfontosabb eleme – a bérezés – ugyanúgy erodálódik és az időszakos (pl. 2005-ös) látványos emelések ellenére sem tudott hosszú távú változásokat eredményezni.
  • Pedagógus hiány van, nagyobb arányban mennek el nyugdíjba tanárok, mint ahányan belépnek a pályára. Ennek két oka is van, egyrészt eleve nem képzünk elég tanárt (a finn példával ellentétben ahol tíz jelentkezőből egyet vesznek fel tanárképzésre, itthon gyakorlatilag egy az egyhez az arány, de még így is maradnak betöltetlen helyek), másrészt a tanárvégzettségűek csupán 50-60%-a áll pedagógusként alkalmazásba tanulmányai végeztével.
  • Ebben nagyrészt az is közrejátszik, hogy meglehetősen alacsony a tanári pálya presztízse, amit egyrészt a bérek emelésével lehetne javítani, másrészt a tanárok autonómiájának szélesítésével.
  • Félő, hogy a magyar oktatás „beragadt” a ’80-as évek állapotaiba, ami azért is ijesztő, mert már a ’80-as években arról írtak az oktatáskutatók, hogy a hazai oktatási rendszer az ’50-es évek szintjén ragadt meg. Ezt a kompetencia eredmények is alátámasztani látszanak.
  • A problémát súlyosbítja, hogy nagyon polarizált a magyar oktatási rendszer, a mai napig nem sikerült azt megoldani, hogy a hátrányos helyzetű, kistelepülésű iskolákban a gyerekek ugyanolyan képesítéshez, ellátáshoz, kompetenciákhoz jussanak mint a városi iskolákban.
  • A kistelepülések problémája nagyon összetett, így meglehetősen különböző álláspontok léteznek a megoldásra is attól a véglettől kezdve, hogy teljesen meg kell szüntetni a kistelepüléseket, mert a magyar állam sosem lesz képes megfelelő körülményeket teremteni számukra, egészen addig, hogy akár néhány fős osztályokat is fenn kell tartani, mert a helyi iskoláknak a tanítás mellett közösség megőrző szerepük is van. Azt viszont mindenképp látni kell, hogy a kistelepülési iskolákat csak úgy lehet megtartani, csak úgy érdemes megtartani ha nagyon sok pénzt irányítanak oda, (például ösztöndíjakkal fiatal, kezdő pedagógusokat megszólítani), de ez mindeddig elmaradt.
  • A pedagógusképzést leginkább a felsőoktatáson keresztül lehetne átalakítani, de ott – a nyugati példákkal ellentétben – egyelőre a tradicionális elitképzési szemlélet uralkodik és a szaktanárképzés mellett a pedagógia sokkal kevesebb hangsúlyt kap.
  • Súlyos probléma, hogy a rendszerváltás óta Magyarországon az összes oktatáskutató intézetet felszámolták. Hiányoznak azok az empirikus mérések és kutatások, amelyek leírnák, hogy milyen stratégiát is lenne érdemes követni. Ennek oka lehet, hogy az oktatáskutatás egy nagy része lényegében oktatáspolitika kutatás, hiszen pont az a cél, hogy megtudjuk, milyen döntéseket kellene hoznia a mindenkori kormánynak ahhoz hogy javuló eredményeket érhessünk el. Így viszont az törvényszerűen kritika is, amit eddig egyetlen kormány sem értékelt. Ugyanakkor viszont az oktatáskutatás nincs jó helyen a kormánynál, mert az nagyon rövidtávú válaszokat és eredményeket vár, nem érdeke, hogy hosszú távú kutatóprojekteket támogasson.

Kapcsolódó írások

Elmozdulás a fapados szociálpolitikától Kanász-Nagy Máté szociálpolitikussal, Újpest alpolgármesterével Lakner Zoltán szerkesztő beszélgetett többek között arról, hogy milyen jogkörük maradt...
Hogyan működhet egy ország: maradékelven vagy szük... Az Új Egyenlőség piros podcast legújabb adásában Kiss Ambrus szerkesztő Pogátsa Zoltán főszerkesztővel és Büttl Ferenc közgazdásszal beszélgetett a sz...
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban... A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok ho...
Milyen a tisztességes és igazságos társadalom? A magyarok nagy részének jelenlegi manipulálhatósága annak a korábbi harminc évnek a következménye, amikor a felső középosztály hagyta őket végletesen...
Milyen lesz az iskola jövője? Radó Péter (2017): Az iskola jövője. Budapest: Noran Libro Kiadó. Radó Péter oktatáskutató Az iskola jövője című könyvében ír a jelenlegi oktatási ...

Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.