Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus könyvéről Éber Márk Áron, az Új Egyenlőség szerkesztője beszélgetett a szerzővel a társadalomelméleti magazin stúdiójában.

  • Sok liberális véleményformáló abból vezeti le az Orbán rezsim tartós sikerét, hogy „a magyarok” értékrendje elmaradott, „balkáni”, „ázsiai”, „feudális” stb. Ez azonban semmiképp nem lehet az elemzés végpontja, hiszen ebből az következne, hogy vagy „le kell cserélni a népet”, vagy pedig örökre marad Orbán.
  • Nyilván a népet nem lehet lecserélni, ezért azt kell elemezni, miért és hogyan gondolkodnak azok, akik megválasztják. Mások a magyar választók, mint a világ többi részé élők? Ha igen, miben mások? Mi tette őket olyanná, amilyenek?
  • A 2006-os választásokon az MSZP-SZDSZ ugyanúgy kb. 2,5 millió szavazatot kapott, mint a jobboldal. Tehát nem olyan sokkal Orbán Viktor 2010-es győzelme előtt még nyert a baloldal és a liberálisok. Az nem lehet tehát, hogy 2006 és 2010 között, azaz négy év alatt ennyit változott volna „a magyar társadalom” értékrendszere.
  • 2014-re Orbán már csak 2,2 millió szavazatot kapott, a baloldali és liberális tábor lezuhant 1,3 millióra, majdnem a felére. A magyarázandó tehát: miért hagyta el több mint egy millió ember ezt a tábort? És miért nem hajlandók rájuk szavazni máig?
  • „Balliberális” tábor nincs. Ez a vegetáriánus steak esete. Külön meg kellene erősödnie a baloldalnak és külön a liberálisoknak, mert ezek sok szempontból társadalomképükben össze nem illő ideológiák.
  • A szociáldemokraták a versenyhez szükséges esélyteremtő újraelosztásban hisznek. A liberálisok a szabad piacban hisznek, a minél kisebb államban.
  • Az állandó összefogósdi viszont megakadályozza, hogy a pártok markáns identitást alakítsanak ki. Jelenleg nem elég erősek ezek a pártok, összefogva sem tudják leváltani Orbánt. Az összefogás tehát Orbán Viktor támasza. Ráadásul a startup-pártok temetője, ahogy ezt láttuk a Párbeszéd, az Együtt és más összefogó pártok esetében.
  • A 2004 és 2010 közötti időszak azért elutasított a magyar társadalomban, mert nem szociáldemokrata, hanem neoliberális kormányzást folytattak.
  • Az oktatási rendszer: a PISA és a hazai oktatási mérések szerint a magyar oktatási rendszer az egyik legigazságtalanabb, legegyenlőtlenebb volt már ebben az időszakban is, az MSZP-SZDSZ kormány pedig folyamatosan kivonta a pénzeket az oktatásból.
  • A szociálpolitikai rendszer úgy működött ebben az időszakban, hogy ezt Ferge Zsuzsa „perverz újraelosztásnak” nevezte: nem a gazdagoktól a szegényekhez, hanem a szegényektől a gazdagokhoz mentek a pénzügyi transzferek.
  • Az egészségügyi rendszer szintén rossz állapotban volt, és még privatizálni is akarták a finanszírozását.
  • Európai felmérések szerint 2007 és 2010 között Magyarország volt az Európai Unió legigazságtalanabb országa. Itt volt a legkisebb esély a társadalmi mobilitásra.
  • Fideszes kormányok alatt a GDP nettó bérhányada mindig nő, MSZP-SZDSZ kormányok alatt mindig csökken. Ráadásul az MSZP-SZDSZ kormányok alatt voltak mindig az IMF csomagok, a „stabilizációk” (Bokros, Bajnai).
  • Nem meglepő tehát, ha a szavazók elfordultak az MSZP-től és az SZDSZ-től.

Mi a megoldás?

A Policy Solutions „Magyar Álom” kutatása szerint a magyarok vágyai szinte kizárólag a megélhetéshez és az egészséghez kötődnek.

  • A magyarok nem azt várják, hogy felülről helyettük megoldják az életüket. Azt viszont várják, hogy az állam adja meg nekik a méltó esélyt arra, hogy fair módon versenyezhessenek.
  • A magyarok nem tapasztalhatták meg, hogy az iskola kompenzálja a hátrányokat, az egészségügyi rendszer megtanítja egészségesen élni, a közmédia hasznos tudást ad neki. Észak- és nyugat-Európában ez így van.
  • Ha tehát valaki azt gondolja, hogy a magyar társadalom tudatlan, akkor fel kell tenni azt a kérdést, hogy mit tettünk ez ellen az elmúlt évtizedekben? Mitől lett volna jobb a magyar humán erőforrások szintje, ha arra a hamis érve hivatkozva, hogy nincs elég pénz, folyamatosan alulfinanszíroztuk az oktatást, az egészségügyet, az átképzést?
  • Orbán Viktor azzal került kormányra, hogy a globalizációra adott nem megfelelő válaszunkat úgy adta elő, mintha a külföldiek (multik, Brüsszel, menekültek stb.) miatt lennénk bajban, nem pedig az akár magyar tulajdonú nagyvállalatok és akár magyar oligarchák által foglyul ejtett magyar állam miatt.
  • Orbán idegenellenes demagógiájára azért vevők sokan, mert nem hagytak neki ezzel ellentétes, osztályalapú világmagyarázatot. Nem maradt neki más, mint az etno-tradicionalista narratíva.
  • El kell válniuk tehát egymástól a szociáldemokrata és a piacpárti liberális nézeteknek.
  • Többkulcsos adórendszer kell. Fizessenek a gazdagok, mert csak ők tudnak fizetni. A szegények nem tudnak fizetni, sokszor a megélhetésre sincs elég pénzük, adósságba kényszerülnek.
  • Ebből finanszírozzuk meg a képzetlenek képzését. Oktatási rendszert olyat kell csinálni, ami kimenetében is bizonyítható módon esélyt ad a hátrányos helyzetűek felzárkózásához. Ehhez pénz kell, módszertan, képzés stb.
  • Egészségügyi rendszert ugyanígy úgy kell csinálni, hogy ne legyen az országnak olyan része, ahol az egészségügy hibájából az emberek egészséges életesélyei sokkal rosszabbak, mint máshol.
  • Miből? Az erőforrásokat nem egy szűk elitre kell koncentrálni, hanem szét kell teríteni a társadalomban.
  • A libertariánus alternatíva azt mondja: ne is fizessünk adót, mert akkor nem tudnak mit ellopni a politikusok. Ez azonban nem járható út. Nem lehet belőle ugyanis képezni a képzetleneket, tanulatlan marad az ország jelentős része. A korrupció elleni fellépés és az újraelosztás a nehezebb út, ám nem megspórolható.
  • A nemzetközi irodalom szerint amikor a ma legkevésbé korrupt skandináv államok olyan fejlettségi szinten voltak, mint Magyarország, akkor ők is jóval korruptabbak voltak.
  • A korrupciót azonban akkor lehet leküzdeni, ha a hétköznapokban a polgárok nem kényszerülnek kiskorrupcióra, hogy egyenlő közösségi szolgáltatásokhoz (oktatás, egészségügyhöz) juthassanak. A nagykorrupció ellenőrzéséhez középosztály kell, ahhoz azonban jóléti állami esélyteremtés szükségeltetik.
  • Aki tehát arra vár, hogy először rendbe rakjuk a korrupciót, és azután lesz majd fejlődés, az bármeddig várhat.
  • A korrupció elleni küzdelemnek része az offshore elleni küzdelem. Magyarország a nemzetközi szakértők szerint benne van a világ húsz legnagyobb offshore-vesztese között. Ez a nemzetközi sajtóban megjelent, de semelyik magyar kormányt nem érdekelte annyira, hogy meghívja a szakértőket Budapestre.
  • Gabriel Zucman, az offshore első számú akadémiai kutatója szerint nem igaz a tétel, hogy nemzeti szinten ne lehetne tenni az offshore elszivárgás ellen.
  • A rendszerváltás utáni Magyarországon folyamatosak voltak a megszorítások, amelyek a humán erőforrás fejlesztését elősegítő alrendszereket maradékelven kezelte. A sikeresen felzárkózó országok ugyanezeket az alrendszereket beruházásként fogták fel, és nem véreztették ki.
  • Amit rövid távon megspórolunk egy megszorítással, azt ezen beruházás elmaradása miatt sokszorosan kell majd kifizessünk hosszabb távon.
  • Ha mi nemcsak abszolút értelemben, hanem a GDP-hez képest arányaiban is kevesebbet költünk ezekre az alrendszerekre, akkor mitől zárkóznánk fel valaha a centrumhoz?
  • A megszorítások elmélete egy Alberto Alessina nevű olasz származású közgazdász nevéhez fűződik: a logikája az, hogy a „stabilizációval” a kormányzat visszaállítja a beruházók bizalmát, akik ismét beruháznak. Ez a logika már elviekben is abszurd. A vállalkozások a megszorításokat képező lépéseket − az adóemeléseket és a vásárlóik béreinek csökkentését, azok leépítését − nem a bizalom helyreállásaként élik meg, hanem a profitabilitásuk és a keresletük csökkenéseként.
  • A megszorítások logikája bizonyos körökben népszerű, mert az adósság nélküliség „protestáns” moralitására épít. Az állam azonban nem olyan, mint egy magánháztartás. Ha az államnak pluszos a költségvetése, akkor a magángazdaságból szipkázza el a forrásokat! Ráadásul az állam saját valutájából még nyomtathat is, amely deflációs időszakban még csak veszélyekkel sem jár. Ilyet a magánháztartás nem tehet.

Nem járt le az ideológiák kora?

  • Az ideológia egyszerűen a világgal kapcsolatos tények, vélekedések logikus, koherens rendszerbe rendezése. Ebben az értelemben mindenki ideológiát képvisel, még akkor is, ha ezt magának sem vallja be, vagy ha csak másnak nem. Újraelosztás például vagy van, vagy nincs. Itt nincs harmadik lehetőség. Valaki vagy elfogadja, vagy nem ezt az ideológiát.
  • Orbán a nagyvállalati szektor túlsúlyát mint a „külföld” túlsúlyaként volt képes ábrázolni, és sikerrel korbácsolta fel az idegenellességet.
  • A baloldalnak tehát a piaci fundamentalizmus és az etno-tradicionalista jobboldal mellé egy harmadik ideológiai irányzatot kell építenie.
  • A jobboldali és a baloldali „populizmus” nem egyenértékű. A gigantikus méretűre nőtt társadalmi egyenlőtlenségek korában nem ugyanaz etnikumokat (zsidókat, szíreket, cigányokat, mexikóiakat) hibáztatni a problémákért, mint a politikai folyamatokat foglyul ejtő oligarchákat, nagyvállalatokat. A mediatizált demokráciákban ugyanis csak akkor képesek a politikusok kampányolni, ha az oligarchák és a nagyvállalatok átláthatatlan módon finanszírozzák őket. Ezért azonban cserébe mindig kérnek valamit: közbeszerzéseket, kedvező szabályozást, az offshore pénzek békében hagyását.
  • Ha csak egyetlen, kulturális tengelyen helyezzük el a politikát, akkor a baloldal és a jobboldal között automatikusan középre kerül a piacpárti liberalista. Ha két tengelyben gondolkodunk, kulturális és gazdasági tengelyben, akkor a liberálisok piacpártiak és kulturálisan nyitottak, a szocdemek újraelosztás-pártiak és kulturálisan nyitottak, az etno-tradiconalisták piacpártiak és kulturálisan zártak.

Lehetséges-e a felzárkózás?

  • Országok hosszú sora mutatja, hogy igen: Németország, Skandinávia, Egyesült Államok, Írország, Izrael, Japán, Dél-Korea, Tajvan, Hongkong, Kína…

 

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.