A szegényebb családokból származó, hátrányos helyzetű gyerekek közül csak nagyon kevesen törnek ki, és igen sokan elkallódnak életük során. Talán azért, mert otthon nem kapnak megfelelő nevelést. Pedig a megfelelő időben történő beavatkozással nagy eredmény érhető el. A korai fejlesztés ezt a célt szolgálja.

Mokánszki János

„Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv: minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében” – Rudolf Steiner

Az idézet nagyon jól visszatükrözi azt a nézetet, hogy a gyermekek személyiségét, képességeit már az anyaméhben eltöltött időszak, illetve a korai évek jelentősen meghatározzák. Gondoljunk csak arra, hogy az alkohol- és kábítószerfüggő kismamák újszülött csecsemői ugyancsak függői lesznek ezeknek a drogoknak. Kiemelten fontos az is, hogy ki milyen gazdasági és szociális hátterű családba születik bele. A gyermekek kognitív képességeit mindezek meghatározzák.

Azok az impulzusok és környezeti hatások, amelyek az embert életének első hat évében érik, kulcsfontosságúak az értelmi, szellemi fejlődésében. A kisgyermekkor meghatározza, hogy az adott személyből később milyen felnőtt fog válni. Ha a gyermeket tanítják, foglalkoztatják, fejlesztik, illetve ingerekben gazdag környezetben nevelik fel, a képességei jobban kibontakozhatnak.

A korai fejlesztésnek nem csak a gyermekre nézve vannak következményei, hanem a társadalmi és gazdasági hatásai is fontosak.

Az ember életének első 6 éve a legmeghatározóbb!

A korai fejlesztés azt jelenti, hogy a hat éven aluli gyermekek képességeit ingerekben gazdag környezetben csalogatják elő, s a célirányos nevelés hatására megtanulnak reagálni az őket érő hatásokra annak érdekében, hogy minden adottságuk kellően kifejlődjék. A korai fejlesztés szakszerűbb megfogalmazása a koragyermekkori vagy korai intervenció (a továbbiakban inkább korai beavatkozás), melynek gondolata az 1940-es, 1950-es években született meg az Amerikai Egyesült Államokban, majd az 1960-as években gyakorlati formát is öltött. Az amerikai példát követte néhány nyugat-európai ország, például Nagy-Britannia, Németország, Dánia, Hollandia. Magyarországon az 1990-es évek elejétől ugyancsak korai fejlesztés néven vannak ilyen irányú törekvések. Azonban már a második világháborút követően Pickler Emmi, Tardos Anna, Mérei Ferenc és még sokan mások foglalkoztak a 6 éven aluli gyermekek fejlesztésével, igaz, akkoriban nem korai fejlesztésnek nevezték ezt a nevelési módszert.

Fotó: pexels.com, CC

Manapság a fejlesztési módszerek és eszközök egész tárháza áll a szülők és nevelők rendelkezésére. Vegyünk néhány példát! A módszerek közül meg kell említeni Pető András konduktív pedagógiáját, amellyel a gyermekek megtanulják a játékos mozgást, emellett pedig értelmük is fejlődik. Aztán ott van az Ayres-terápia, amelynek segítségével az érzékelt információk mindennapi felhasználását, illetve azok rendszerezését sajátítják el a gyerekek. Ha az értelmi képességeket fejlesztő eszközökről beszélünk, nem kell drága játékokra gondolni. Ezek általában bármelyik játékboltban beszerezhetők vagy házilag könnyen elkészíthetők. Ilyenek például a zajkeltő eszközök, triangulum, csörgők, melyekkel a gyermek hallásérzékelését lehet fejleszteni. A tapintós kirakókkal és a fogantyús puzzle-lel pedig a szem-kéz koordináció fejlődik. Mindezek megtalálhatóak a korai fejlesztéssel foglalkozó weboldalakon.

A koragyermekkori beavatkozás (intervenció) fogalmát nagyon jól meghatározza a Kereki Judit és Szvatkó Anna által szerkesztett és a budapesti Educatio Kiadónál megjelentett könyv: A koragyermekkori intervenció, valamint a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés, oktatás és gondozás szakszolgálati protokollja. A kötet bevezetőjében található az említett definíció: „A koragyermekkori intervenció magában foglalja a pre-, illetve perikoncepcionális időszak megelőző jellegű szolgáltatásait, valamint a fogantatástól a gyermek iskolába lépéséig a gyermekekre és családjaikra irányuló ellátások, szolgáltatások összességét. Beletartozik minden olyan tevékenység, amely a gyermekek és családjaik speciális támogatását szolgálja a gyermek személyes fejlődése, a család saját kompetenciájának megerősítése, valamint a gyermek és a család szociális befogadása érdekében.”

A koragyermekkori beavatkozás a gyermekek szűrésétől, az esetleges problémájuk felismerésétől kezdődik, majd következnek a diagnosztizálás és a habilitációs/rehabilitációs, gyógypedagógiai fejlesztő tevékenységek. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, több feltételnek teljesülnie kell. Egyrészt, a családoknak hallaniuk kell ilyen lehetőségekről, illetve fel kell hívni a figyelmüket a korai beavatkozás fontosságára. Másrészt, minden nagyobb településen lennie kell ilyen jellegű szolgáltatásnak, azaz védőnői szolgálatnak és nevelési tanácsadásnak. Harmadrészt szükséges a megfelelő költségfedezet, hogy a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű családok gyermekei részt vehessenek a korai intervenció programjában, mivel ez elsősorban az ő gyermekeiknek szól. Negyedrészt, e szolgáltatásnak három területet kell érintenie: az egészségügyet, az oktatást és a szociális szférát. És ebből adódik az ötödik feltétel: a szakértő csapatok interdiszciplináris összetétele.

Habár ez a program nagyon összetett, mégis hatékony lehet, ha az ezzel foglalkozó szakemberek, és a családok egyaránt komolyan veszik, és belátják, hogy a gyermekek fejlesztésének hosszú távon pozitív következményei lesznek. Nem egy nemzetközi példa igazolja, hogy a korai fejlesztő programokba befektetett összeg többszöröse térül meg iskolás-, majd később a felnőttkorra.

A korai fejlesztés, a koragyermekkori beavatkozás fontossága

Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal kimutatásai alapján a 2010/2011-es tanévben a 338 ezer óvodás 31 százaléka hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű volt. Ugyanebben a tanévben összesen 8 ezer hat éven aluli gyermek részére szolgáltattak intézményes vagy egyéni keretek között korai intervenciót, közülük 4 ezer gyermek járt óvodába. Az utóbbiakkal az országban 180 helyen 670 főfoglalkozású pedagógus foglalkozott. A 2015/2016-os tanévben a 321 ezer óvodába járó gyermekből 2,5 ezer volt korai fejlesztést igénylő. A velük való munkára 440 főállású pedagógus állt rendelkezésre. Országosan 109 helyen kaphattak a gyermekek ilyen jellegű szolgáltatást. A korai beavatkozást igénylők mellett a 321 ezer óvodásból 8000 volt sajátos nevelési igényű (röviden SNI). A 81 százalékuk integrált nevelésben részesült, azaz a többi nem sajátos nevelési igényű gyermekkel együtt járatták óvodába. A korai fejlesztést igénylőket és a sajátos nevelési igényűeket nem szabad egy kalap alá venni, a két csoportra vonatkozó protokoll sem teljesen ugyanaz.

Mindezek mellett érdemes szemügyre venni azt, hogy mennyire használták ki a 2015/2016-os tanévben az óvodai férőhelyek számát. Az országban átlagosan 100 férőhelyre 85 gyermek jutott, tehát nem volt meg a maximális kihasználtság. Ez azt jelenti, hogy volt elég forrás az óvodai férőhelyek bővítésére. Másrészt valószínűleg nem járattak minden 3-6 éves gyermeket óvodába.

A gyermekek társadalmi szerepvállalását nagymértékben meghatározza, hogy milyen a család gazdasági és szociális helyzete. Ha egyik feltétel sem megfelelő, előfordulhat, hogy az ilyen családok gyermekei könnyen a társadalom perifériájára szorulnak, és gyakorta csak az általános iskolát végzik el – s mivel ezt látják környezetükben – előfordul, hogy fiatalon bűncselekményeket követnek el. Ebből is levonható az a következtetés a családi háttérnek meghatározó ereje van a gyermek sorsára. Általában a nehéz szociális és gazdasági helyzetű családokban hiányoznak azok a pozitív ingerek (megfelelő higiénia, színes játékok, nyugodt körülmények stb.), amelyek a gyermekek fejlődésére jótékonyan hatnak.

Gyakori, hogy a hátrányos helyzetű vagy a család által (például a családon belüli erőszak által) veszélyeztetett gyerekeket gyermekotthonokban vagy javító-nevelő intézetekben helyezik el. Ott kellene felkészíteni, szocializálni őket a társadalomba való beilleszkedésre. Javító-nevelő intézetbe általában a kamaszkorúakat küldik, főként azokat, akikre a bíróság valamilyen bűncselekmény elkövetésének vétsége miatt ezt az ítéletet szabta ki. Emiatt e fiatalok többnyire büntetésként élik meg az ott töltött időszakot, nem pedig úgy, hogy egy látszólag nyugodt környezetben nevelkedhetnek.

A javítóintézethez általában a fiatalkorúak börtöne kifejezést szoktuk társítani. Nemhiába, ugyanis előfordul, hogy hasonló állapotok uralkodnak ott, mint a büntetés végrehajtási intézményekben: a fiatalok terrorizálják, bántalmazzák egymást, a nevelők állandó felügyeletet gyakorolnak, a bezártság az életük része. Nem csoda, hogy az ilyen gyerekek könnyen elkallódnak.

Az állam szerepe itt abban is megjelenik, hogy milyen programot dolgoz ki a fiatalkorú bűnözők nevelésére, és mennyire megy tovább a probléma gyökereit keresve, mekkora hangsúlyt fektet a hátrányos helyzetű gyermekek, főként a 6 éven aluliak felzárkóztatására a korai beavatkozással. Foglalkozni kell a problémás, a társadalmi elvárásoknak nehezen megfelelő tizenévesekkel, de ha a problémát meg akarjuk oldani, és nem csak elodázni, akkor muszáj a kisgyermekek intézményes (óvodákban, bölcsődékben való) neveléséhez és ezzel a korai fejlesztéshez több erőforrást mozgósítani.

Ha csekély számban is, de vannak ilyen jellegű kezdeményezések. Szegeden, 2016 szeptemberében a Magyar Gyermekorvosok Társaságának nagygyűlésén Novák Katalin, EMMI család- és ifjúságügyért felelős államtitkára azt nyilatkozta, hogy az állami költségvetésből 5,7 milliárd forintot szánnak arra, hogy bővítsék a korai fejlesztést igénylőknek szóló szolgáltatásokat, illetve csökkentsék e területen a regionális különbségeket.

Az észak-magyarországi és észak-alföldi régióban ugyanis nagyobb a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetűek aránya, mint például a Nyugat-Dunántúlon, így feltételezhetően a koragyermekkori beavatkozást igénylő 6 éven aluli gyermekek száma is több. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a kormány belátta, a korai fejlesztésbe való befektetés hosszú távon megtérülhet az állam számára. A munkanélküliség aránya, az alacsony iskolai végzettségűek és a köztörvényes bűnelkövetők száma csökkenthető, ha elegendő erőforrást adnak a koragyermekkori intervenció programjának finanszírozására.

Fotó: pexels.com,CC

Ezt az állítást az alábbi példával lehet igazolni. Az 1960-as években az Amerikai Egyesült Államokban a Head Start program keretein belül hátrányos helyzetű gyermekek számára szerveztek hetente néhány alkalommal iskolai előkészítő foglalkozásokat. Ezt 4 éven keresztül folytatták. Később megfigyelhető volt, hogy a hátrányos helyzetűek körében felnőttkorra magasabb lett az iskolázottság és ezzel fordítottan arányosan csökkent a bűnözés, a tinédzserkori anyaság és a krónikus megbetegedések (szív- és érrendszeri megbetegedések, rák) száma. Ez utóbbi főként a dohányzás és az alkoholizmus, illetve egészségtelen életmód következménye, amely gyakran a hátrányos helyzetűek, és az alacsonyan képzettek körében jellemzőbb.

Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy minél korábban fektet bele az állam a gyermekek korai fejlesztésébe és nevelésébe, az később annál inkább meg fog térülni. Ezért fontos a hat éven aluli gyermekek nevelése, ha kell állami, felülről jövő beavatkozással is. A humántőke korai fejlesztésével az egészségügyi és szociális problémák is javíthatók hosszú távon.

Hogyan nevelhetők a gyakorlatban a társadalomba könnyen beilleszkedő emberek?

Először is növelni kell a koragyermekkori beavatkozással foglalkozó szakemberek számát, ki kell terjeszteni ennek hálózatát minden nagyobb településre és azok vonzáskörzetére. Legyen megfelelő védőnői szolgálat és legyen elérhető háziorvosi szolgáltatás, ugyanis az orvosok és védőnők segíthetnek diagnosztizálni a korai fejlesztést igénylő gyermekeket.

Legyen elegendő számú gyógypedagógus, akik a habilitációs és rehabilitációs feladatokat ellátják intézményes, vagy akár egyéni keretek között is. Ez akár az állami támogatású bölcsődék számának növelésével is elérhető.

Azonban sokat segíthet a megelőzésben, ha a családokat még a gyermekvállalás előtt vagy a gyermek születésénél tájékoztatják a korai fejlesztés fontosságáról és a jelekről, amelyek utalnak rá, ha a gyermeknek korai beavatkozásra van szüksége. A fővárosban és a megyei jogú városokban van családterápiás tanácsadás, de ezek hatásköre nem biztos, hogy kiterjed a távol eső helységekre. Ezért járásonként is lennie kellene ilyen jellegű szolgáltatásnak, főként az észak-magyarországi és észak-alföldi régiókban, ahol az országos átlagnál magasabb a hátrányos helyzetűek aránya.

A koragyermekkori beavatkozás végrehajtása nem csak az állam, hanem nagy részben a család felelőssége is. Előfordulhat, hogy a szülők nem járulnak hozzá, hogy a kisgyermekeik fejlesztő foglalkozásra járjanak.

Ne feledjük, a gyermekek felnőttkorát meghatározza az, hogy milyen „környezeti hatások” érik őket. A bennük rejlő rengeteg lehetőséget felelősséggel elő kell hozni. Egy hasonlattal élve: a gyermekek olyanok, mint egy hegy, amelynek mélyén ott az aranybánya. Ha elegendő figyelmet fordítunk rájuk és elegendő energiát fektetünk beléjük, olyan felnőttekké fognak válni, akik a jövőbeli társadalom mintaképei lesznek. Azonban aranyat bányászni nem egyszerű feladat. Türelem kell hozzá, elhivatottság és kitartás, valamint a remény, hogy kincset hozunk a felszínre. Viszont a bányászat se megy szakképzett munkaerő nélkül.

Magyarországon a koragyermekkori beavatkozás programját még fejleszteni kell, mivel az ország szegényebb régióiban (éppen ott, ahol a legnagyobb szükség volna rá) a családok többsége számára nem érhető el ez a szolgáltatás. Igazi reményt az adhatna, ha megindulna Észak-Magyarország és Észak-Alföld, azaz a hátrányos helyzetű régiók intenzívebb gazdasági fejlesztése. Annak hullámain aztán több 6 éven aluli hátrányos helyzetű gyermek kaphatna megfelelő iskolai felkészítést, amellyel helyt állhatnának mind a tanulmányaik során, mind a felnőtt életben.

Valószínűleg közelebb áll a valósághoz, hogy e régiók felzárkóztatása a hátrányos helyzetű gyermekek nevelésével könnyebben megvalósulhatna, s ez a gazdasági beruházások alapjait is erősítené.

Címfotó: pexels.com, CC

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.