Az MSZP, a DK és az Együtt egyetemista-főiskolás támogatóinak értékvilága 

Kétrészes elemzésünkben bemutatjuk, hogy a 2010 utáni világban kik a baloldali egyetemisták és főiskolások Magyarországon, és milyen tulajdonságok jellemzik őket. A második részből kiderül, hogyan helyezkednek el attitűd- és értékvilágbeli kérdésekben, illetve hogy az értékrendet tekintve milyen változások történtek az egyes pártok szavazótáborában.

Bíró-Nagy András

Közvetlenül a DK-sok kilépése után még azt állapíthattuk meg, hogy egy világ választja el az MSZP és a DK szavazóit, majd egy évvel később azt, hogy az Együtt-PM egyfajta olvasztótégelyként jelent meg, amely már jóval közelebb helyezkedett el az MSZP-s szavazók értékeihez, mint korábban a legtöbb nem-jobboldali fiatalnak politikai otthont adó LMP. A 2015-ös kutatásban egy jócskán megcsappant létszámú Együtt esetében a bal-jobb skálán már egyenesen azt láthattuk, hogy megmaradt szavazóik önképe már a szocialistáknál is baloldalibb volt (1. táblázat). Az Együtt 2015-ös, 2,59-es értéke egy hétfokú skálán nemcsak abban az évben volt a legbaloldalibb érték, hanem az összes kutatást figyelembe véve sem volt olyan szavazótábor, amely ennél balrább pozicionálta volna magát. Két évvel korábban, amikor az Együtt-PM még négyszer annyi egyetemista és főiskolás szavazót vonzott, az Együtt-PM pártszövetség az MSZP és a DK között helyezkedett el baloldali önkép terén, és sok jel mutatott arra, hogy a DK leghatározottabban kormányváltást akaró támogatói az Együtt-PM-ben látták meg a reményt. A magyar pártrendszerben a bal-jobb címke a legtöbbször nem ideológiai önmeghatározást, hanem a pártpolitikai küzdelmekben pártos címkét jelent. Ily módon az Együtt szavazóinak határozottan baloldali önképe egyben egy egyértelműen kormányváltást akaró, a jobboldaltól minél távolabbi, markáns ellenzéki felfogásként is interpretálható.

Elemzésünk első részéért kattintson ide!

Míg az Együtt baloldali önképe erősödött az évek során, addig az MSZP-é és a DK-é némileg gyengült. Mindkét párt nagyjából fél pontot csúszott (a hétfokú skálán) jobbra, a 2011-2012-es pozíciójához képest. Ezzel együtt mindkét párt támogatói baloldaliként tekintenek magukra. Az MSZP és a DK támogatói bázisának átalakulása tehát nemcsak azzal járt, hogy a politika iránt érdeklődő, aktívabb fiatalok közül hagyták ott sokan e pártokat, hanem azzal is, hogy a markánsan baloldali, elkötelezett kormányellenes fiatalok közül is veszítettek szavazókat. A bal-jobb önmeghatározásra vonatkozó adatok ugyanakkor a kisebb-nagyobb mozgások ellenére is azt mutatják, hogy ezen a téren a távolság a három párt támogatói között nem jelentős.

A bal-jobb öndefinícióhoz hasonlóan a liberális-konzervatív skálán is felkavarta a viszonyokat az Együtt megjelenése. Bajnai Gordon visszatérése előtt a DK szavazói helyezték magukat a pártrendszer liberális szélére. Az első olyan felmérésnél, ahol már mindkét pártot lehetett mérni, szinte azonos volt a DK és az Együtt pozíciója a liberális póluson. A 2014-es választások utáni ciklusban viszont a DK-sok fél pontot csúsztak a konzervatív irányba, míg az Együtt szavazói továbbra is ugyanolyan markánsan liberális önképpel bírtak, mint két évvel korábban. Az Együtt van tehát jelenleg a magyar pártrendszer liberális szélén, amelytől fél ponttal a centrum felé található a DK, és még éppen a középérték liberális oldalán az MSZP (3,6). Az MSZP-ben régóta belső viták témája, hogy milyen viszonyt alakítson ki saját „liberális múltjával”, illetve, hogy milyen mértékben tartja magát liberálisnak a párt. Az adatokból az látszik, hogy a baloldal fragmentálódásának megkezdődése óta, 2010 után mindig volt olyan párt, amely az MSZP-nél liberálisabb szavazókat tömörítette magában, és a 2011-2012-es felméréshez képest 2015-re a párt fiatal választói még kevésbé tartották magukat liberálisnak, mint korábban.

Az önkép tekintetében tehát – változó mértékben ugyan, de –  az Együtt, az MSZP és a DK is a gazdasági baloldalon és a kulturális liberális térfélen helyezi el magát.

Összekötik a baloldali és liberális fiatalokat a demokrácia megítélésével kapcsolatos vélemények is. Az Együtt és a DK esetében meggyőző a demokrácia melletti elkötelezettség mértéke: szavazóik stabilan kétharmada a demokráciát minden más politikai rendszernél jobbnak tartja, míg az összes fiatal átlaga 2011-2015 között 41 és 47 százalék között mozgott. A három vizsgált párt közül az MSZP-sek körében a legalacsonyabb (50 százalék) azok aránya, akik szerint a demokrácia minden politikai rendszernél jobb. A demokrácia ügye az Együtt és a DK támogatóinak kimondottan fontos, de az indifferens vélemények szélesebb körű elterjedtsége ellenére az MSZP-sekkel sincs ebben a kérdésben éles véleménykülönbség, hiszen utóbbiak fele is úgy véli, hogy a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb.

Az állam szerepét illetően az Együtt, az MSZP és a DK támogatói is inkább azzal értenek egyet, hogy az államnak több felelősséget kellene vállalnia az emberekért.

Ezen a téren a 2015-ös álláspontok a DK-sok körében mutattak baloldali fordulatot, a 2011-2012-es kiindulóponthoz képest. Korábban az ifjú DK-sokat inkább a liberális gazdaságpolitika híveiként lehetett beazonosítani, ez azonban 2015-ben már nem így volt: az ötfokú skálán majdnem egy egész pontot (2,49 helyett 3,35) csúszott balra a DK-s tábor. A DK szavazók 2015-ös gazdaságpolitikai pozíciója már lényegében azonos volt az MSZP (3,2) és az Együtt (3,41) támogatóiéval. A balra mozdulás nemcsak a DK-ra volt ugyanakkor jellemző az utóbbi években, hanem az összes fiatal átlagára is. A 2012-es 2,93 helyett 3,46-on állt az összes fiatal átlaga 2015-ben, amivel az átlagvéleménnyé az állam szerepét illetően az egyetemisták és főiskolások között immáron egyértelműen a balközép megközelítés vált.

Kulturális kérdésekben is megszűntek a látványos különbségek az ún. demokratikus ellenzéket alkotó pártok között. 2011-2012-ben a karakteresen liberális DK mellett a centristább, és ezzel egyben a magyar fiatalok átlagához közelebb álló szocialisták alkották a sokszínű fiatal baloldalt. Egy évvel később, majd pedig a 2015-ös kutatásban már az látszott, hogy a korábbi éles differenciák helyett árnyalatnyi különbségek jellemezték a pártok táborainak attitűdjeit. A rendpártiság és a cigányság megítélése jól illusztrálják e változásokat. Az MSZP-s fiatalok jóval kevésbé értenek egyet azzal, hogy „fokozott szigor szükséges a közrend védelmében”, mint néhány évvel korábban, és az utóbbi két kutatási hullámban már a középérték liberális oldalán helyezték el magukat (2015-ben 3,4 az ötfokú skálán). Az Együtt szimpatizánsai egy hajszállal közelebb vannak a középértékhez, míg a DK-sok a liberális irányban térnek el némileg az MSZP-sek pozíciójától. Mérséklődtek a különbségek a cigányság megítélésében is. Itt nem az Együtt vagy a DK liberálisabb, toleránsabb számai a meglepőek, hanem az, hogy a cigányellenesség az elmúlt években az MSZP-sek körében is mérséklődött: a második és a harmadik kutatási hullámban már inkább elutasították azt a kijelentést, hogy „a bűnözési hajlam a cigányok vérében van” (2013: 2,44, 2015: 2,7, ötös skálán). Az összes fiatal átlaga is enyhülő cigányellenességet mutat a 2010-es évek elejének hangulatához képest, és az MSZP az országos átlagtól nincs is jobbra ebben a kérdésben. A rendpártiság és a cigányság megítélése tekintetében a DK-sok képviselik a legliberálisabb véleményt. Azok tehát, akik kitartanak a DK mellett, kulturális kérdésekben kifejezetten liberálisnak számítanak a magyar társadalomban.

Merre tartanak?

Nagy összhang jellemző a három párt között a női-férfi szerepekről alkotott vélemények terén is. Egyhangúan elítélik azt a világképet, mely szerint „a férfi dolga az, hogy pénzt keressen, a feleségnek a háztartással és a gyerekekkel kell foglalkoznia”. A három kutatás során végig az ötös skálán kettes körüli értékek jellemezték az erre adott válaszokat, ami bizonyítja, hogy a macho gondolkodás elutasítása határozott és stabil – ebben a kérdésben nem nagyon lenne vita a három párt között. Míg a női egyenjogúság témája konszenzusos terület, addig a tekintélyelvűség kérdésében van különbség. Az Együtt szimpatizánsai nem értenek egyet azzal, hogy „a gyerekeknek meg  kell tanulniuk, hogy a legfontosabb az engedelmesség és a tekintélytisztelet”, míg az MSZP-sek három kutatásban is az egyetértők térfelére kerültek. Az első két hullámban a DK-sok még inkább elutasítóak voltak ezzel a megállapítással, de 2015-ben már közöttük is az enyhe elfogadás lett az átlagos vélemény (3,24 ötös skálán). Az MSZP és a DK ezen a téren ott található, ahol az országos átlag, míg az Együtt liberálisabbnak számít. Egyetértés van ugyanakkor a három párt támogatói között abban, hogy az országnak inkább programokra, és nem erőskezű vezetőkre van szüksége. Az erőskezű vezető iránti igény az évek folyamán az MSZP-sek között gyengült: míg az első két felmérés alkalmával még az országos átlagnak megfelelő, középérték körüli értéket foglaltak el, addig 2015-ben már azok közé tartoztak, akik nem értenek egyet az erős vezető fontosságával.

A vizsgált attitűdökből kialakítható egy közös platform, amelyben a három párt egyetemista és főiskolás szavazói hosszú távon egyetérthetnek. Ilyen álláspontok lehetnek a balközép gazdaságpolitika, a demokratikus intézményrendszer védelme és az esélyegyenlőség melletti elkötelezettség.

Konvergencia a fiatal szavazók szintjén

A baloldali ellenzéket alkotó szavazótáborok értékrendjeit illetően az utóbbi évek legfőbb jellemzője a konvergencia. Az éles választóvonal, amely 2011-2012-ben még elválasztotta az MSZP és a DK választóit, 2015-re feloldódott, és az Együtt szavazói is a kialakuló baloldali konszenzushoz illeszkedő értékekkel rendelkeznek. Az évek alatt konszenzusos állásponttá vált a balközép gazdaságpolitika támogatása – 2011-2012-ben még csak a szocialisták voltak ezen a térfélen. Szintén közös alapot jelentenek immáron a kulturális kérdésekben a mérsékelt liberális válaszok és az esélyegyenlőség melletti elkötelezettség. Látványos eltérés egyedül a tekintélyelvűség kérdésében mutatkozik, az azt elfogadhatónak tartó MSZP-sek (és kisebb mértékben a DK-sok), illetve a liberálisabb Együtt szavazók között. Önkép tekintetében az első két adatfelvételi hullámban az MSZP-sek voltak a bal-jobb skála balszélén, ezt a pozíciót 2015-ben viszont már az Együtt fiatal támogatói foglalták el. Az Együtt támogatói nemcsak a leginkább baloldali öndefiníciót vállalják fel, de a konzervatív-liberális skálán a legliberálisabb pozíciót is, átvéve a DK korábbi helyét. A baloldal fragmentálódásának kezdete óta mindig van tehát olyan párt, amelynek szavazói liberálisabbnak tartják magukat az MSZP-seknél. A szocialistáknál ez a kategória nem különösebben népszerű, 2015-re már csak annyira tartották magukat liberálisnak, mint az országos átlag (éppen a középérték liberális oldalán).

Összességében a főbb különbségek a baloldali és liberális ellenzéki pártok szavazótáborai között elsősorban nem értékrendi, hanem társadalmi-demográfiai jellegűek.

Az Együtt, az MSZP és a DK szavazótáborok egymáshoz közel álló öndefiníciója és az értékrendbeli különbségek utóbbi években látható csökkenése jelzi, hogy a pártok közötti politikai együttműködés társadalmi alapjai meglennének. A fragmentált baloldalon belüli sokszor éles vitákat tartalmi értelemben a fiatalok attitűdjei nem igazolják vissza. Az egyetemistákra és a főiskolásokra vonatkozóan igaznak tűnik: a baloldal belső vitái jóval inkább szólnak a politikai elitek konfliktusairól, mint a szavazótáborok közötti éles különbségekről.

Elemzésünk első részéért kattintson ide!

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.