Az MSZP, a DK és az Együtt egyetemista-főiskolás támogatóinak társadalmi háttere és közéleti aktivitása

Kétrészes elemzésünkben bemutatjuk, hogy a 2010 utáni világban kik a baloldali egyetemisták és főiskolások Magyarországon, és milyen tulajdonságok jellemzik őket. Az első részben azt vizsgáljuk, hogy milyen háttérből érkeznek, mennyire érdeklődnek a politika iránt, és milyen aktívak közéleti kérdésekben a különböző pártok támogatói egymáshoz képest.

Bíró-Nagy András

A magyar pártrendszerben 2010 után a legnagyobb mozgás kétségkívül a baloldalon ment végbe. Az erőviszonyokat számos fontos esemény alakította az évek folyamán. Ilyennek számított Gyurcsány Ferenc kiválása az MSZP-ből és a Demokratikus Koalíció (DK) megalapítása, Bajnai Gordon visszatérése és az Együtt létrehozása, az LMP szakadása, mely a PM-esek távozásával és az Együtthöz való csatlakozásukkal járt, majd később a 2014-es választási kudarc, melyet követően Bajnai visszavonult a politizálástól, illetve az Együtt és a PM útjai elváltak. Ez a tömör lista is illusztrálja, hogy az Aktív Fiatalok 2011-2015 közötti kutatássorozata egy folyamatos változásban lévő politikai blokkról készített pillanatfelvételeket. Jelen írás célja, hogy a kutatások három hulláma alapján bemutassa, a 2010 utáni világban kik a baloldali egyetemisták és főiskolások Magyarországon, és milyen tulajdonságok jellemzik őket. Milyen háttérből érkeznek, mennyire érdeklődnek a politika iránt és milyen aktívak közéleti kérdésekben a különböző pártok támogatói egymáshoz képest? Hogyan helyezkednek el attitűd- és értékvilágbeli kérdésekben, hova helyezik magukat a bal-jobb és a liberális-konzervatív skálán? Milyen változások történtek az egyes pártok szavazótáborában? A következőkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Elemzésünk második részéért kattintson ide!

A vizsgált időszakban jelentős változásokon ment át a baloldali pártok támogatottsága. Az MSZP 2011-2012-ben a pártválasztók 7 százalékára számíthatott, míg a DK 5 százalékon állt.  Az egy évvel későbbi kutatásban üstökösként tűnt fel az Együtt-PM, amely „balközép olvasztótégelyként” tudott hídat építeni, és egyszerre elfogadhatóvá válni az established baloldal (MSZP, DK) és az újhullámos baloldal, a „Critical Mass nemzedék” számára. Az Együtt 22 százalékos eredménye a pártválasztók között 2013-ban messze kiemelkedett a riválisok eredményeihez képest: az MSZP 5, a DK 2 százalékon volt ebben a periódusban. A 2014-es súlyos választási kudarcot követően szétesett a baloldali-liberális ellenzék pártjaiból épült összefogás, az Együtt-PM pedig első számú emberének távozásával súlyos csapást szenvedett: a 2015-ös felmérésben már csak a pártválasztók 6 százaléka jelölte meg az Együttet kedvenc pártjaként. Az MSZP és a DK továbbra sem tudott magára találni, a 2014-ben megkezdett parlamenti ciklusban sem: ekkor a pártválasztók 4-4 százalékát tudhatták magukénak. Az Együttől különváló PM támogatottsága olyan alacsony szinten állt a kutatás harmadik hulláma idején, amely az alacsony elemszám (összesen 6 fő a 800 fős mintában) miatt nem tette lehetővé a párt bázisának részletes elemzését – e cikkben ezért nem is szerepel a zöld-baloldali párt. A magát a baloldali ellenzék részének nem tekintő LMP-t a kutatás is külön kezelte, a jelenlegi főbb szereplők közül a Momentum pedig még nem létezett a vizsgálat öt éve folyamán.

A baloldali fiatalok társadalmi-demográfiai háttere

Az Aktív Fiatalok kutatások három hullámban is alátámasztották, hogy a baloldali és liberális ellenzék számára Budapest maradt a legfontosabb mentsvár 2010 után – a főiskolás és egyetemista fiatalok között is (1. táblázat). A településtípus szerinti bontásból kiderül, hogy a baloldal főváros-centrikussága stabilnak mondható. Mindhárom párt körében legalább az országos átlagnak (25 százalék) megfelelő a fővárosi szavazók súlya, sőt az Együtt és a DK esetében a támogatók között kifejezetten hangsúlyosak a budapestiek. Ezek a jellegzetességek a korábbi adatokból is már ismerősek voltak: 2013-ban az Együtt-PM eleve a leginkább fővároscentrikus táborral jelent meg a magyar fiatalok között, míg a DK szavazók egyre erősödő budapesti jelleget mutattak. 2015-re minden második DK-s fiatal fővárosi volt, míg az Együtt ifjú támogatói között is tízből négy Budapestről került ki (utóbbi már 2013-ban is igaz volt a pártra).

A három ellenzéki erő közül az MSZP szerezte mindhárom adatfelvétel során a legkevesebb szavazóját Budapestről. Ez az arány 2011 és 2015 között stabilan 25 százalék körül mozgott. Országos átlag feletti számok (36 és 35 százalék) jellemezték ugyanakkor a párt beágyazottságát a megyei jogú városokban 2011-ben és 2015-ben is. Nem elhanyagolható továbbá az sem, hogy az MSZP-nek a falusi fiatalok között is van némi támogatottsága, és az évek alatt arányuk nem is csökkent. Ezzel szemben a DK a 2014 utáni ciklusban gyakorlatilag falusi fiatal szavazó nélkül maradt. Gyurcsány Ferenc pártjának városi karaktere 2011 és 2015 között tovább erősödött: a DK-s fővárosi-egyetemista fiatalok több mint 90 százaléka városi hátterű. A Bajnai visszavonulása utáni időszakban úgy esett vissza az Együtt támogatottsága, hogy a maradék táborának település szerinti megoszlása nagyjából változatlan maradt. Ez egyben azt is jelenti, hogy Bajnai Gordon visszavonulását és az azt követő vezetői krízist az Együtt az ország minden részén hasonló módon megszenvedte.

A baloldali és liberális ellenzéki pártok fiatal támogatói nemcsak a fővárosban felülreprezentáltak, hanem családi hátterüket tekintve az értelmiségi családi háttérből érkezők között is.

Az Együttesek szavazói profilja meglehetősen egyértelmű: nagyvárosi, és közöttük is jelentős részben fővárosi értelmiségi szülők gyermekeiről van szó.  A DK tábor értelmiségi jellege is mindvégig karakteres volt, még ha az Együttnél némileg kevésbé is: mindhárom adatfelvételnél az országos átlagnál magasabb volt azon DK-sok aránya a táboron belül, akiknek édesapja felsőfokú végzettséggel rendelkezett. A baloldalon az MSZP ifjú szavazói között vannak a legtöbben, akiknek édesapja szakmunkásképzőt vagy szakközépiskolát végzett. Arányuk nemcsak a baloldalon belül számított a többi pártéhoz képest magasabbnak, de mindhárom alkalommal az országos átlagnál is nagyobb arányban voltak a szocialista fiatalok között az ilyen családi képzettségi háttérrel érkezők.

Az anyagi helyzetre, függetlenségre vonatkozó kérdések is megerősítik: az Együtt fiatal támogatói vannak a legprivilegizáltabb helyzetben a baloldalon. Az Együtt megjelenése előtt még a DK-sok voltak a legjobb helyzetben anyagi függetlenség szempontjából, azonban 2013-ra éppen a legjobb helyzetben lévő támogatóik hagyták el a pártot, és a DK mellett kitartó fiatalok az összes fiatal országos átlagának megfelelő háttérrel bírtak csak. Az Együtt ifjú szimpatizánsainak kétharmada tudta megteremteni legalább részben a megélhetéshez szükséges forrásokat, és körükben volt a legalacsonyabb az összes párt közül a kizárólag a szülőkre támaszkodó fiatalok aránya. Az anyagi függetlenséggel kapcsolatos adatok szerint az első két mintavétel idején a baloldalon belül csak a szocialista fiatalok érkeztek az országos átlagnál rosszabb anyagi helyzetből: mindössze tízből egy egyetemista vagy főiskolás MSZP-s volt képes önálló egzisztenciát teremteni magának felsőfokú tanulmányai idején. Az összkép a kutatás három hullámából az, hogy az Együtt fiatal támogatói minden szempontból a legjobb helyzetű tábornak számítanak, a DK a korai társadalmi összetételéhez képest negatív irányba változott az elmúlt években, az MSZP-sek pedig tartósan az országos átlagnak megfelelő vagy az alatti háttérrel rendelkeznek.

A baloldali fiatalok és a közélet

A magyar főiskolás és egyetemista fiatalokról nem mondható el, hogy aktívan érdekelné őket a közélet, és az adatokból kiderül, hogy ez a megállapítás 2011 után csak egyre érvényesebbé vált. Míg 2011-ben még a válaszadók 49 százaléka adott 4-es vagy 5-s osztályzatot egy ötfokú skálán arra kérdésre, hogy „mennyire érdekel Téged a politika?”, addig egy évvel később már csak 35, a harmadik hullámban pedig már csak 28 százalék helyezte magát a pozitív tartományba (2. táblázat). A baloldali és liberális ellenzéki pártok közül az Együttnél találhatók meg a legnagyobb mértékben a közéletileg aktív fiatalok. A 2013-as felmérésben az Együtt-PM-esek voltak azok, akik körében – az összes párt közül egyedül – abszolút többségben voltak azok, akiket érdekel a politika. A párt visszaesésével, 2015-re csökkent a maradék táborban az aktívak aránya is, de még mindig az Együtt szimpatizánsok körében maradt a legtöbb közéletileg aktív fiatal. Ekkor 41 százalék mondta azt, hogy inkább vagy nagyon érdekli a politika, 32 százalék pedig egyenesen a legerősebb érdeklődést jelentő szélsőértéket jelölt meg.

Az Együtt megjelenésevel szembetűnő volt az aktív szocialisták és DK-sok megfogyatkozása: a korábban még a legaktívabb csapatnak számító DK tábora 2013-ban már jóval passzívabb fiatalokból állt, és a 2012-ről 2013-ra a szocialista fiatalok körében is megnőtt azok aránya, akik nem mutattak különösebb érdeklődést a politika iránt. A megmaradt DK-sok a teljes minta átlagának megfelelő érdeklődést mutattak, és a szimpatizánsok aktivitása 2015-ben sem állt vissza a 2012-es szintre. Az MSZP-s és DK-s trendek egyértelműen azt mutatták, hogy mindkét párt vesztett támogatókat a közéletileg aktív fiatalok körében, amiből kezdetben az Együtt profitált, majd Bajnai Gordon 2014-es visszavonulása után a teljes baloldali-liberális blokk viszonylag passzívvá vált. Az Együttesek körében 52-ről 41 százalékra esett vissza a politika iránt érdeklődők aránya, a DK-soknál 38-ról 29-re, az MSZP-seknél pedig maradt a 30 százalékos arány.

Az MSZP-s fiatalok voltak mindhárom kutatásban azok, akiket a legkevésbé érdekelt a politika: egyszer sem voltak az egyetemista-főiskolás szocialisták e téren az összes válaszadó átlaga felett. A kifejezetten lelkes, érdeklődő szocialisták pedig 2015-re gyakorlatilag elfogytak, mindössze egy válaszadó adott maximális pontszámot e kérdésre. Ugyanez igaz a DK-s szimpatizánsokra is, ami annak fényében, hogy három évvel korábban még a tábor harmada állt hozzá így a politikához, kifejezetten erős visszaesésnek számít. Különbség azonban a DK-s és MSZP-s fiatalok közéleti érdeklődése között, hogy míg a DK-soknál a semleges válaszok sűrűsödtek meg, addig a szocialistáknál 2013-ban és két évvel később is többségben voltak a negatív válaszok a pozitív válaszokkal szemben. 2013-ban az MSZP-s fiatalok abszolút többségét inkább nem vagy egyáltalán nem érdekelte a politika, szemben a politika iránt nyitottak 30 százalékával. Ezt követően is relatív többségben maradt körükben a távolságtartó álláspont a közélet felé: 2015-ben 40 százalék helyezte magát a negatív térfélre és 30 százalék az érdeklődők közé.

A politika iránti általános érdeklődés természetesen a választási részvételi hajlandóságban is tükröződik. A csökkenő nyitottság a közéleti ügyek iránt erősen meglátszik az MSZP-s és a DK-s főiskolások és egyetemisták között, míg az Együtt táborát a többi párttal összehasonlítva kiemelkedően aktív fiatalok alkotják. Azok, akik 2014 után is az Együtt szimpatizánsainak mondták magukat, szinte teljes egészében biztosra ígérik részvételüket a választásokon. 82 százalékuk menne el biztosan választani, ami még az egyébként nagyon magasnak számító 2013-as adatnál (70 százalék) is jobb eredmény. Egyben igazolja is, hogy bár számában jelentősen lecsökkent az Együtt szavazótábora, akik maradtak, azok közéletileg igen aktív és tudatos főiskolások és egyetemisták. Az első adatfelvétel idején még a DK-sokra is igaz volt, hogy egy emberként járulnának az urnához. A későbbi kutatások viszont már egy kevésbé elszánt, kevésbé lelkes DK-t mutattak: a választási részvételüket biztosra ígérők a 2012-es 84 százalékról 2013-ban és 2015-ben is 60 százalék környékére esett vissza. A három párt közül az MSZP-sek közéleti érdeklődése váltható a legnehezebben szavazatra. Az adatok ráadásul csökkenő trendet mutatnak: az első felmérésben még 66, majd 58, az utolsó adatfelvételnél pedig mindössze 45 százalék mondta azt, hogy el is menne szavazni. Az MSZP esetében tehát azt látjuk, hogy kötődésük a pártjukhoz és általában véve a politikai részvételhez gyengébb, mint az Együtt és a DK esetében. Potenciális szavazóik fele még a választási részvételben sem biztos, ami jelzi:

az MSZP politikusainak nemcsak az ad komoly feladatot, hogy új támogatókat szerezzen a korosztályban, hanem az is, hogy a már létezőket egyáltalán szavazásra bírja.

A baloldali és liberális blokkról általánosságban elmondható, hogy a nagy különbségek ellenére egyik párt tábora sem passzívabb a választási részvétel tekintetében, mint a teljes minta átlaga. Az MSZP-s és a DK-s fiataloknál megfigyelt növekvő passzivitás jellemző az összes fiatalra is: míg 2011–2012-ben még 66 százalék ígérte biztosra, hogy elmegy szavazni, addig három évvel később ez az arány már csak 46 százalék volt. A politikától való távolságtartás és a választási passzivitás tehát általános jelenség a főiskolások és az egyetemisták között, és e tekintetben az Együtt magas számai jelentik inkább a kivételt. Az egyértelműen kiderül, hogy az MSZP-s fiatalokat a legnehezebb rávenni az utcai politizálásra. Mindössze minden tizedik szocialista fiatal volt már tüntetésen, ami nemcsak a többi ún. demokratikus ellenzéki párthoz, hanem az átlaghoz képest is alacsony arány. Összességében elmondható, hogy az MSZP-s fiatalok nemcsak kevesen vannak, de közéleti tapasztalatukra is nehéz lenne építeni a jövőbeli kampányokban.

Elemzésünk második részéért kattintson ide!

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.