Az Új Egyenlőség stúdiójának volt vendége Király Júlia közgazdász. A tornádó oldalszele című új könyve apróján a Magyar Nemzeti Bank korábbi alelnökével Pogátsa Zoltán főszerkesztő beszélgetett.

  • A kétezres évek devizahitel-válságáért potenciálisan a következők tehetők felelőssé: hitelt felvevő lakosság, hitelt folyósító bankok, a pénzügyi piacok szabályozó hatósága, illetve a gazdasági körülményeket meghatározó kormányzat
  • A svájci frank és a jen alapú devizahitelezés eleve teljesen abszurd volt, mert a hosszú távú hitelezésben igen nagy volt az árfolyamkockázat
  • Az euró alapú hitelezés viszont logikus volt, akár egy problémamentes termék is lehetett volna, hiszen jó gazdaságpolitikai pálya mellett lett volna rá esély, hogy Magyarország 2006-ban vagy az utána következő élvekben belép az eurózónába, és az árfolyamkockázat megszűnik, hiszen a hiteltulajdonosok euróban kapják a fizetésüket.
  • Érhető és logikus volt az is, hogy a lakosság a sokkal alacsonyabb kamatozású euró hitelt választotta, mint az akkor nagyon magas kamatozású forinthitelt. A lakosság felelőssége tehát nem igazán áll fenn.
  • A problémát az okozta, hogy a brutális mértékű államháztartási hiányok miatti gyors eladósodás nyomán a nemzetközi befektetők a 2007-es válság alatt Magyarországot – jogosan- az igen kockázatos országok közé sorolták. Ettől zuhanni kezdett a forint árfolyama, és ez okozta a devizahitel törlesztő részletek megugrását. A devizahitel-válság első számú felelőse tehát a Gyurcsány kormány volt.
  • Minekutána az első kormányzati éveiben szétesett az államháztartási fegyelem, Gyurcsány megszorításokba kezdett, és ennek ellentételezésének fogta fel a devizahitelezést. („Nem fog fájni!”)
  • Ahogy a könyv hitelesen dokumentálja, Király Júlia maga is, illetve a Magyar Nemzeti Bank is rendszeresen felhívta a figyelmet a devizahitelezés veszélyeire, ám a politika ezeket figyelmen kívül hagyta.
  • Magyarország aztán a 2007 előtti időszak gyors eladósodása miatt az Európai Unió első olyan válság országa lett, amely kénytelen volt az IMF-hez fordulni. Csak egy bődületesen nagy, a GDP 20%-át kitevő hitel menthette meg az országot az államcsődtől. A többi visegrádi ország elhatárolódott tőlünk.
  • A hitel feltétele a Bajnai kormány stabilizációja volt, amely a GDP és az életszínvonal hatalmas zuhanásához vezetett.
  • A Magyar Nemzeti Bank ebben az időszakban csak a válságkezelésre tudott koncentrálni, mivel a monetáris politika egyik alapszabálya, hogy „rossz költségvetési politika mellett nincs jó monetáris politika”.
  • A bankok alapvetően két dologban hibáztak: 1. az egymással való versenyük miatt olyanoknak is adtak hitelt, akikről tudhatták, hogy nem fogják tudni visszafizetni, és 2. változtatták a törlesztő részletek kamatát, amit később a Kúria jogellenesnek is talált és vissza is fizettetett velük.

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.