Gyakran halljuk, hogy a helyi gazdaságfejlesztés célja a helyben élők helyzetének javítása. A szlogeneken túl viszont ehhez tudnunk kellene, hogy milyen összetevői vannak egy helyi közösség jól(l)étének. Ebben az adásban Köves Alexandra a képességszemlélet logikája mentén beszélget arról Gébert Judittal, hogy hogyan alakulhatna át a helyi gazdaságfejlesztésről alkotott képünk, ha mind a környezeti, mind a társadalmi fenntarthatóságot figyelembe szeretnénk venni.

A Zöld Egyenlőség májusi témája a Közösségek szerepe egy fenntarthatósági átmenetben. Az előző adásban megismerkedtünk Amartya Sen képességszemléletével, ami röviden arról szól, hogy a társadalmak arról hoznak döntést, hogy a közösség tagjainak milyen szabadságokat, lehetőségeket és képességeket akarnak biztosítani és utána gondolják át azt, hogy ezt milyen eszközökkel lehet valóban mindenkinek elérhetővé tenni. Ez a megközelítés sokkal inkább a jóllétet helyezi a középpontba, és arra fókuszál, hogy az emberek ténylegesen milyen életet tudnak élni; milyen számukra értékes tevékenységekhez, erőforrásokhoz van hozzáférésük. Egy magyar kutatás – a magyar helyi gazdaságfejlesztések példáinak vizsgálata után – ennek a megközelítésnek a fényében fektette le, hogy hogyan is nézhetne ki a helyi gazdaságfejlesztés a képességszemlélet alapján, és értékeli ki később a jelenlegi helyzetet ehhez képest. De milyen is lenne egy olyan társadalomban élni, ahol a haszonelvűséget felváltja egy olyan párbeszéd, amely egy főtér átalakításakor először arról egyeztet, hogy azt a főteret a helyiek mire is szeretnék használni…?

Címfotó: Pixnio

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.