Látszólag könnyű megvonni François Hollande ötéves elnökségének mérlegét. Ő minden idők legnépszerűtlenebb elnöke. Olyannyira, hogy nem is indult az újraválasztásért, mert joggal tarthatott attól, hogy szégyenszemre még a szocialista előválasztást sem nyerné meg, nemhogy magát az elnökválasztást. Hollande kétségkívül a baloldal nagy reménysége volt, aki sokak számára csalódást okozott, eljátszotta az esélyt, egyesek szerint elárulta a baloldalt. Ám ha kicsit közelebbről nézzük, akkor már árnyaltabb, bonyolultabb a kép.

Az elmúlt öt évben a szocialista elnök csökkentette az alsó-középosztály, a gyári munkások és más alacsony keresetűek személyi jövedelemadóját. Jelentős pedagógus létszámemelést hajtottak végre, és a területi szegregációt is megpróbálták orvosolni, de utóbbi egy cikluson belül nem igazán lehetséges feladat. Az egészségügyben jelentős változás volt, hogy nem kell az orvosi vizit pillanatában megelőlegezni az ellátás költségét, ami sokakat visszatartott az egészségügyi ellátások igénybevételétől. Hollande bezöldítette a baloldalt, sok erőt fordított arra, hogy a párizsi klímacsúcs sikeres legyen. Továbbá nekikezdett az atomenergiával való fokozatos szakításnak, még ha ez egy igen lassú folyamat is. Legfőbb politikai baklövése a munka törvénykönyvének reformja volt: rugalmasabbá akarta tenni a munkaerőpiacot, oly módon, hogy az kevésbé védi a munkavállalókat. Elfogadta azt a neoliberális narratívát, miszerint ez az irány majd megoldja a munkanélküliséget – ez az elképzelés azonban megbukott, és vele együtt a francia elnök baloldali hitelessége is sokak szemében.

Videónkban Erőss Gábor szociológus összegzi Francois Hollande elnökségének öt évét.

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.