Három külföldi úr, aki tökéletesen beszél magyarul, és évtizedek óta Budapesten él. Az Új Egyenlőség stúdiójában Pogátsa Zoltán ezúttal az amerikai Todd Williamset, a francia Pierre Waline-t és a japán Kei Kuraganet faggatta arról, hogy miért választották Magyarországot második hazájuknak, hogyan látják az országot és annak lakóit, mit szeretnek legjobb nálunk, és melyek a legrosszabb tulajdonságaink, illetve az itt töltött évek során milyen változásokat figyeltek meg a magyar társadalomban.  És hova tűnt a lúdlábtorta?

Van, akit a nyelv érdekessége, van, akit a régió történelme, esetleg a rendszerváltás után épp kinyíló ország üzleti lehetőségei vonzottak Magyarországra, de mindenkinél közös elem a szerelem, barátságok, emberi kapcsolatok erőteljes sorsformáló szerepe. Jellemzően a meghívottak érkezésük előtt kevéssé tudták felmérni, hogy pontosan hova is érkeznek, mire számíthatnak (például egyiküket meglepetésként érte a Keleti pályaudvarról kilépve a lovaskocsik hiánya), illetve mihez fognak kezdeni a számukra teljesen ismeretlen országban. Azóta már természetesen mindannyian megtalálták a helyüket, munkájukat, sőt a magyar nyelvet is olyan magas szinten sajátították el, hogy mindezekről könnyedén tudnak magyarul mesélni.

A beszélgetést hallgatva érdekes görbe tükröt kapunk a saját kultúránkról, megnyilvánulásainkról, előítéleteinkről. Ahogy a lazán moderált beszélgetés természetesen halad, és a meghívottak őszintén, humorba bújtatott éleslátással mutatnak rá az erényeinkre és hibáinkra, nem csak arról tudunk meg sokat, hogy a magyarok milyenek vagy milyennek látszanak, de az is kiválóan kidomborodik, hogy a megítélést mennyire befolyásolja a véleményező saját szocializációja, kulturális háttere, beágyazottsága.

A beszélgetés végén azt is megtudjuk, melyik magyar ételeket szeretik a legjobban, és felvetődik a kérdés: hova tűnt a lúdlábtorta?

(Összefoglaló: Benczi Melinda)


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.