Gareth Dale brit társadalomkutatót Polányi Károly magyar gazdaságtörténészről, szociálfilozófusról, társadalompolitikusról nemrég megjelent életrajzi könyve apropóján kérdeztük, de végül egészen a rendszerváltás utáni kelet-európai helyzetig, s a ma Magyarországon is uralkodó neoliberalizmusig jutottunk.

kockatinyÚj Egyenlőség: Tudja, hogy a magyarok, akik az olyan külföldre szakadt tehetségeikre nagyon büszkék, mint Teller Ede, Bartók Béla és mások, Polányi Károlyról – kivéve a szűk értelmiséget – semmit sem tudnak?

Gareth Dale: Nem tudtam, mivel magyarul alig beszélek, ezért ezt nem érzékeltem. Az angolszász világban igen ismert Polányi, rengetegen és nagyon gyakran idézik. De valójában kevesen olvasták annyira részletesen, mint szeretném. A részletek ugyanis nagyon gazdagok.

kockatinyA válság óta népszerűbb lett?

GD: Az inflexiós pont inkább a nyolcvanas évekre esik, a neoliberális kapitalizmus kialakulására. Az ötvenes-hatvanas évek jóléti kapitalizmusát, a fejlődő világban az importhelyettesítést Polányi ugyanis nem fedte le elméletével. A nyolcvanas évektől visszatérő szabadpiacinak mondott kapitalizmussal szemben azonban erős etikai kritikát tartalmaz a munkássága. Ezért azóta folyamatosan egyre többen olvassák.

kockatiny Hogyan foglalná ezt össze azoknak, akik nem olvasták?

gareth-daleGareth Dale, a londoni Brunel University társadalomtudósa, aki Polányi Károly munkássága mellett a környezetvédelem és a klímaváltozás, a társadalmi mozgalmak és Kelet-Európa kérdéseit kutatja. A Polányi életrajzot megelőzően a “Zöld Növekedésről”, azaz a zöld gondolat térhódításáról és annak ellentmondásairól írt könyvet, de a kelet-európai gazdaságpolitikákkal, az Európai Unióban tapasztalható munkaerő migráció kérdéseivel, és az egykori Kelet-Németország kérdéseivel is foglalkozott. De oktatóként többek között foglalkozott az arktikus területek geopolitikájával, az EU tevékenységével a görög válság menedzselésében, a gazdasági növekedés ideológiáival, az ausztrál katonai intervenciókkal és a Wales függetlenségéért harcoló párt, a Plaid Cymru tevékenységével is.

GD: Polányi a piac által okozott szenvedésre fókuszál. És a piaci rendszerben mindenki szenved. A dolgozókat kizsákmányolják, a munkájuktól elidegenednek, még a tőkések számára is folyamatos a bizonytalanság. Ez valahol a háttérben a kereszténységéhez kapcsolódhat talán. A marxiánus irodalomban nagyobb a figyelem a világ megváltoztatására a társadalmi mozgalmak által. Polányi egyszerűbb, etikai kritikát fogalmaz meg.

Persze hosszú életet élt, és sok mindenki volt hatással rá. Az elején polgári radikális elveket vallott, kicsit anarchista beütésekkel, hatott rá Csehov, illetve Ernst Mach pozitívizmusa, az ausztromarxizmus, Marx korai írásai, Max Weber, Ferdinand Tönnies. Intellektuális életének kezdetét Ausztria-Magyarország demokratizálódási törekvései, illetve az erősödő munkásmozgalom határozták meg. Polányi folyamatosan fejlődött, változott, de életének fő időszakában baloldali szociáldemokrataként értelmezném, aki túl akar lépni a kapitalizmuson. Ennek ágense egyszerre lenne nála a szociáldemokrácia és a konzervatív államreform, már amennyiben ez a gazdaság szabályozása felé hat.

kockatiny Fontos-e az az üzenete, hogy a kapitalizmus nem mindig létezett?

GD: Igen. Polányi egyik legfontosabb mondanivalója, hogy kimutatja, sem a munkával, sem a tőkével nem kereskedtek a középkorig. Azaz hogy a kapitalizmus nem létezett mindig, ahogy azt egyesek gondolják, feltételezve, hogy az valamiképpen az emberi természet része. Polányi bemutatja, hogy ez nem így van. A kapitalizmust létre kellett hozni, és ebből adódóan valószínűleg egyszer vége is lesz. Ezzel hatalmasat alkotott a gazdaságtörténet szempontjából.

kockatinyTöbb könyvet írt már Polányiról, de a budapesti könyvbemutatón azt mondta magáról, hogy nem mondaná magát polányistának…

GD: Igen, ezen sokan meglepődnek. Léteznek azonban kimondottan magukat polányistának gondolók, nekik természetesen feltűnt az én érdeklődésem hősük iránt.

kockatiny Ön brit létére sokat élt Kelet-Európában, még Kelet-Németországban is. Hogy látja ma a rendszerváltozást? Milyen rendszerből milyen rendszerbe váltottunk?

polanyibook
Karl Polányi – A Life on the Left (Egy baloldali élet), Columbia University Press, 2016

GD: E tekintetben a nézeteim hasonlítanak az önök Tamás Gáspár Miklósának nézeteire. Államkapitalizmus volt a szovjet rendszer, állami bürokratikus kapitalizmus. A hosszú évszázadok óta létező kapitalizmus egyik fázisa, ahol a gyarmatosítás miatti félelem a militarizmus és az iparosítás irányába tolta el a gyakorlatot. Ez ugyanúgy volt Japánban a második világháború előtt, mint a Szovjetunióban. A nemzetgazdaságok közötti verseny ezért rászorítja a gazdaságot a tőkefelhalmozásra. A magát szocialistának mondó államot is. Pár évvel ezelőtt kijött egy könyv erről, Oscar Sanchez-Sibony a szerzője, Red Globalization (Vörös globalizáció) a címe. Ez egy nagyon fontos könyv, mert lerombolja azt az elterjedt mítoszt, hogy a Szovjetunió önellátó, autarch gazdaság lett volna. Bemutatja, hogy nagyon komoly mértékben kötődött a Szovjetunió a világgazdasághoz, amin keresztül óriási volt a versenykényszer a kapitalista államokkal. Így bizonyos értelemben a kelet-európai államok valamifajta hadigazdaságok voltak.

kockatiny De hát eltörölték a magántulajdont…

GD: Ez igaz. De mondok egy analógiát. A kiadók, akik a Polányi könyveimet kiadják – mondjuk a Columbia University Press – nonprofit szervezetek. Ettől azonban még kénytelenek kapitalista módon működni, mert for profit kiadókkal vannak versenyben.

A másik oldalon viszont ott vannak a privatizált brit vasutak. Richard Branson Virgin vasútja masszívan kapitalista vállalkozás, ugyanakkor működését részben az állam finanszírozza… Puha a költségvetési korlátja, ahogy Kornai János mondaná. Ettől még nem lesz kevésbé kapitalista.

kockatiny És mivé váltak ezek a kelet-európai országok a rendszerváltások után?

Néhány keleti ország drámai zuhanáson ment keresztül. Azt hiszem, hogy ami utána következett, annak leírására legjobb szó a neoliberalizmus. Ez Pinochet diktatúrájával kezdődött Chilében, illetve Thatcherrel Nagy-Britanniában, de aztán továbbterjedt az egész világra, így a rendszerváltás után a kelet-európai országokba is.

Magyarországon aztán ez egy egészen egyedi irányba fejlődött tovább. Egy autoriter irányba, amely támogatottságát a neoliberalizmus-ellenes energiákból szedte össze, és amelyet a Fidesz külső kényszerként mutatott be a választóknak. Ez a külföldellenes értelmezés sikerre vezette őket. Ezek után azonban egy szintén neoliberális rendszert vezettek be, amely olyan technikákra támaszkodik, mint a munka alapú társadalom, amely a neoliberálisok kedvence. A neoliberalizmusnak tehát különféle hibrid formái léteztek Kelet-Európában a rendszerváltás óta.

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.