Ferenc pápa megválasztása óta a katolikus egyház megítélése radikálisan megváltozott. A korábban elterjedt nézetet – miszerint a katolikus egyház egy konzervatív, retrográd szervezet, amely maximum szimbolikus szerepet játszik a világi ügyekben – felváltotta a szokatlanul közkedvelt és támogatott, a közügyekben aktívan résztvevő, progresszív, a társadalmi, politikai, gazdasági és környezetvédelmi kérdésekben gyakran felszólaló pápa képe. Milyen ideológiai-teológiai háttér határozza meg Ferenc pápa gondolkodását és hogyan hatnak ezek a tanításaira? Mi vezette az egyházat ehhez a fordulóponthoz? Milyen folyamatokat indított be Ferenc pápa az egyházban és a társadalomban? Pogátsa Zoltán Dr. Perintfalvi Rita teológus, biblikus tudóssal és Dr. Török Csaba atya teológus, egyetemi tanárral keresi ezekre a kérdésekre a válaszokat.

Ferenc pápa tanításait legmélyebben a Magyarországon kevéssé ismert vagy félreértett felszabadítási teológia hatja át. A nyolcvanas években tévesen a marxizmus keresztény változataként is emlegetett katolikus tanítási irányzat és társadalmi-politikai mozgalom az igazságot nem elvontan, hanem abban a kontextusban vizsgálja, amiben az igehirdetés megszólal. Következésképpen az igazságnak többféle arca van és az egyháznak el kell döntenie hogy az egyes történelmi pillanatokban hova áll – például hogy az 1960-as évek Dél-Amerikájában, az irányzat bölcsőjében azt kellett eldöntenie, hogy kiszolgálja-e a klerikális fasizmust, vagy a rendszerrel szembemenve felvállalja a szegényeket és az igazságosság ügyét? Ferenc pápa tehát a felszabadítási teológia létjogosultságát restaurálva rendkívül nyíltan áll ki amellett, hogy az embert és annak problémáit, vágyait és megváltását mindig a saját korában kell vizsgálni; a megváltásnak pedig nem csupán a lelki vonatkozását hangsúlyozza, hanem a társadalmi, gazdasági, emberi, vagyis a létezés minden dimenziójában való fölszabadulását.

Ferenc pápa megválasztása és ezzel az egyháznak a jelenlegi irányváltása azonban nem a véletlen műve és nem is teljesen előzmények nélküli. Már az egyébként meglehetősen konzervatívnak tartott Benedek pápa a világválság hatására egy nagyon progresszív és radikális intellektuális víziót fogalmaz meg a Szeretet az igazságban (Caritas in veritate) című enciklikájában amikor kijelenti, hogy vannak helyzetek, amikor az igazságosság nem elég. Ezzel szembehelyezkedik az igazságosság klasszikus értelmezésével – miszerint mindenkinek meg kell adni, ami neki jog szerint jár – és azt tűzi ki célul, hogy aki bajban van, annak többet kell adni, jobban kell segíteni, mint amennyit pusztán a törvények vagy a jogok amúgy biztosítanának számára.

Ferenc pápa erre és a felszabadulási teológiára építve hívja fel a figyelmet a társadalom felelősségére, hiszen ahhoz, hogy az egyén „jó” döntéseket tudjon hozni és felelősséget tudjon vállalni saját magáért és a tetteiért, egy olyan társadalmi közeg kell körbevegye, amely először is megteremti számára azokat a lehetőségeket, amelyekre az emberi méltóságában való kiteljesedéséhez szüksége van.

Ferenc Pápa megválasztása nem zsákbamacska volt, pontosan ismerték a pápaválasztó kongregáció tagjai a nézeteit.

Míg a korábbi időszakban az egyház az egyénre, a hívő felelősségére koncentrált, Ferenc pápa kifejezetten rendszerkritikát fogalmaz meg a kapitalizmussal szemben.

Habár Ferenc pápa nem változtatott a katekizmuson, kijelentéseivel és írásaival számtalan új folyamatot indított el az egyházban. Az egyik legfontosabb az, amit úgy fogalmazott meg, hogy „az idő fölötte áll a térnek”, azaz nem feltétlenül arra kell törekedni, hogy itt és most azonnal megoldjunk egy problémát, mert ezt főként az uralkodási vágy motiválja és ritkán eredményez összehangolt, fenntartható megoldásokat. Ehelyett hosszú távon kell gondolkodni: el kell indítani a segítő folyamatot, egyénként úgy kell reagálni az adott helyzetre, hogy az másokat is inspiráljon a bekapcsolódásra, akkor is, ha a folyamat végét nem lehet még tisztán látni vagy nem jár azonnali előnnyel az egyén számára. Az emberiség jelenlegi nagy problémáival – mint például a környezetszennyezés vagy a szegénység, amelyekről Ferenc pápa ki is jelenti, hogy ember által létrehozott jelenségek – egyénileg úgy tűnhet, hogy nincs értelme felvenni a harcot, hiszen ahhoz a többieknek is mind lépniük kellene. A hívő ember viszont ennek ellenére hittel él, úgy, hogy cselekedetei a megoldás részét képezzék.

Ferenc pápa tehát olyan irányba mozdította el az egyházat, amely markánsan és hosszú távra megváltoztatja az egyház a társadalomhoz és társadalmi problémákhoz való viszonyát. A korrupcióellenes ügyekben való kiállása, a példamutatóan szerény életmódja, az emberközpontú gondolkodásmódja vagy a decentralizációra való törekvése (például a lelki vezető papok azzal a joggal való felruházása, hogy az elváltak és újraházasodottak ügyében önállóan dönthessenek) látható, mérhető változásokat idézett elő. Ferenc pápa elindult egy úton, most a püspökökön, papokon, politikusokon és polgárokon a sor, hogy kövessék a példáját.

A Dr. Perintfalvi Ritával és Dr. Török Csabával készült beszélgetésből sok minden más is kiderül, így például a következők:

  • Hol lakik a pápa?
  • Mi van a kistáskájában?
  • Miért nem viseli a piros pápai cipőt?
  • Miért mosta meg hajléktalanok lábát?
  • Mit gondol a megromlott házasságokról, a válásról?
  • Miért van szükség mindenhol decentralizációra?
  • Miért fontos a társadalmi kontextus?

Benczi Melinda összefoglalója

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.