Újra kell definiálni a munka fogalmát, hogy az a fennálló helyzetnek és a változó körülményeknek is megfeleljen. A nyugdíj egy részét társadalmi örökségnek kell tekinteni. A nyugdíjasok fogyasztóként rengeteg adót fizetnek, hamis, hogy csak kiadást jelentenének a társadalomnak.
Jelentős a béregyenlőtlenség az országban. Tudjuk! Nem találkozik a valóságérzékelésünk a statisztikával. Tudjuk! De azt tudtuk-e vajon, hogy a munkajövedelmeket nézve a legjobban kereső öt százalék annyit kap, mint a legrosszabbul kereső negyven százalék együtt? Aligha.
Az az igazi kérdés, hogy mit akarunk kezdeni az idősekkel, milyen életszínvonalat, jövedelmet gondolunk méltányosnak a számukra? Hogyan lehet az önálló, relatíve biztosítási alapú nyugdíjrendszer problémáit megoldani, s közben felépíteni egy kezelhető szociális rendszert is?
Az ismert magyar politikatudós és filozófus, Ágh Attila könyvében az alulról építkező demokrácia nyugat-európai kialakulását mutatja be. A társadalmi mozgalmakból és szerveződésekből épülő demokrácia mellett teszi le a voksát a felülről irányított, államcentrikus berendezkedés helyett, amely Magyarország (és Kelet-Európa) jellemzője.
Az idős, 75 éven felüli korosztály duplán szenvedi meg a korábbi alacsony bérek és annak következményeként az alacsony nyugdíj „büntetését”, azaz a nyugdíjak teljes elértéktelenedésével szembesül. Pedig a közösségnek felelősséget kellene viselnie az idősek megélhetéséért.
A baloldali értékek mentén létrejövő elméletek és közpolitikák szempontjából mindig is fontos kérdés volt, hogy hogyan előzhető és szüntethető meg az emberi szenvedés mind egyéni, mind társadalmi szinten. Sik Domokos két könyve együtt alkot egy egészet, s kínál e kérdésekre válaszokat.
Kiss Ambrus cikkében azt írja, hogy a nyugdíjrendszernek nem a fenntarthatóság, hanem az igazságosság a célja. Barát Gábor hozzászólásában hangsúlyozza, hogy a kérdés bonyolultabb, mint ahogy Kiss Ambrus látja. Ebben a rövid hozzászólásomban arról írok, hogy szerintem hogyan lehet összeegyeztetni a fenntarthatóságot és a méltányosságot.
Radó Péter oktatáskutató Az iskola jövője című könyvében a jelenlegi oktatási rendszer főbb problémáiról ír, valamint bemutatja, hogy miként képzeli el a jövő iskoláját. Szerinte a lexikális tananyagok dominanciáját háttérbe fogja szorítani a gyermekközpontú nevelésen alapuló készségfejlesztés.
Az Új Egyenlőségen a nyugdíjrendszer igazságossági kérdéseiről elindult vita első cikke szembe állította egymással a fenntarthatóság és az igazságosság primátusát, s az utóbbi mellett tette le a garast. Az alább olvasható válaszcikk szerzője más szempontból közelít.
Sokszor elhangzik, hogy a mai nyugdíjrendszer már nem lesz sokáig fenntartható. Van-e valójában értelme egy ilyen állításnak? Egyáltalán mi az, hogy mai nyugdíjrendszer? Ha a társadalmi egyenlőtlenség oldaláról nézzük, akkor mit jelent a nyugdíj? Ezekben a kérdésekben nyit vitát szerkesztőnk cikke.