A világszintű egyenlőtlenség alakulása magyarázatot kínál számos politikai fejleményre is. Az egy főre eső jövedelem viszonylagos emelkedése a gazdasági alapja az emelkedő ázsiai középosztály növekvő vásárlóerejének, a fokozódó amerikai és európai népi elégedetlenségnek, de a legesleggazdagabbak gőgös pénzuralmának is.
Ma Magyarországon a migrációról nem szakmai, tényeken alapuló, hanem egy definíciós összemosásokkal, diszkurzív erőszakkal és félreértésekkel terhelt leegyszerűsített és egyoldalú vita folyik. Éber Márk szerkesztő Melegh Attila migrációkutató szociológussal beszélgetett.
Kin segítsen az állam jóléti újraelosztások és egyéb szociális intézkedések által? Sokak szerint azok, akik maguk felelnek rászoruló helyzetükért, nem érdemelnek segítséget a társadalom részéről. De mégis miért vagyunk felelősek? És számít-e egyáltalán az egyéni felelősség, mikor az igazságosságról van szó?
A megtermelt hozzáadott értékből a bérből és fizetésből élők egyre kevesebbet kapnak, különösen Kelet-Közép Európában. Az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkára szerint a megszorítások következtében a középosztály meggyengült, ami az Európa-ellenes populisták malmára hajtja a vizet.
A stagnáló munkabérek hosszú évei után Magyarországon ma jelentős a bérnövekedés. Számos jele van azonban annak, hogy ez túl kevés és túl későn jött ahhoz, hogy érdemben javítsa a munkavállalók vásárlóerejét, megerősítse a jólétet szolgáló biztonsági hálót, és csökkentse a kivándorlási kedvet.
A választás leegyszerűsíthető döntés. Akarom-e, hogy úgy folytatódjon az ország irányítása, mint ahogy jelenleg történik? Ha önmagában ezt a kérdést meg tudja válaszolni az ember, akkor nagyon sokat tett azért, hogy eljusson a végső elhatározáshoz: el kell-e menni szavazni?
A mai magyar közéletben nagy divatja van a politika és a civilség éles elkülönítésének és szembeállításának. Az uralkodó attitűd szerint mi „civilek” vagyunk, ők pedig „politikusok”. Két külön világban élünk és „mi” nem engedhetjük meg, hogy „ők” – vagyis a politika világa – bemocskoljon minket.
Nem újdonság, hogy az állam segíti polgárai lakhatását. A magyar lakáspolitika azonban a fordított újraelosztás kiemelt terepe lett, mivel az új támogatási rendszer a jobb helyzetűeket preferálja, a rosszabb helyzetűeket pedig kiszorítja a juttatásokból.
Egy társadalom nemek közötti egyenlőtlenségi viszonyairól árulkodik, hogy a különböző sajtóhírekben milyen arányban láthatunk nőket. A nők hírekben tapasztalható alulreprezentáltsága is azt fejezi ki, hogy a nők hangja kevésbé számít és kevésbé hallatszik a közbeszédben és a nyilvánosságban.
Ha nincs a szociális párbeszédnek megfelelő intézményi rendszere, akkor nagyobb az esélyük az átláthatatlan alkuknak, a sötét szobákban kötött megállapodásoknak. Így néz ki a mai magyar érdekegyeztetés helyzete, így festenek előzményei, állomásai és mozgatórugói.