Beérni látszik a szakszervezetek sokéves próbálkozása, hogy a mozgalmat fellendítsék és megszólítsák a fiatalokat. Legalábbis ezt támasztja alá a Policy Agenda, a Friedrich Ebert Stiftung és a Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség (SZISZ) közös, reprezentatív felmérése.
A Deviszont Közösségi Tér oktatási programot társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hozták létre szakképzésben tanuló fiataloknak. A program tudásról, tanulásról. megértésről, de legalább annyira közösségépítésről, bizalomról, az egyénről és a társadalomról is szól.
A béregyenlőtlenséget a bőrünkön érezzük, miközben az állam rejtegeti az erről szóló adatokat. A 2018-as létminimumadatok három esettörténete rávilágít, hogy milyen módon fátyolozza el a kormányzat azokat az adatbázisokat, amelyek megmutatnák a dolgozói társadalom helyzetét.
A női hajléktalanság egyszerre mutatja meg a magyar állami újraelosztási politika négy dimenzióját és azok működésképtelenségét: a familializmuson és privatizáción alapuló lakáspolitikáét, a jóléti paternalizmuson alapuló újraelosztási rendszerét és a prekariátuson alapuló gazdasági/jóléti politikáét.
Hányféle zöldpolitika létezik? És melyik ezek közül baloldali? A baloldali ökológiai szemlélet sem a diagnózis, sem a prognózis tekintetében nem ért egyet a „polgári” ökológiával, mert az aggasztó környezeti változások okának a piac működését és a tőke logikáját tekinti. A világ eszerint vagy antikapitalista lesz, vagy nem lesz.
Ha a szakszervezeti mozgalom nem tud a “fiatal, digitális és jól szervezett” jegyek irányába mozdulni akkor megszűnhet létezni. A feladat nem egyszerű, de nem is lehetetlen, „csupán” be kell vonni a fiatalokat, modernizálni a működést, és megerősíteni a bázisokat.
A Trump elleni női demonstrációkat követően Nancy Fraser filozófus aláírta a „99%” feminizmusát, vagyis a „többség” feminizmusát szorgalmazó felhívást, amely nemzetek feletti és antikapitalista. Fraser egy olyan befogadó, többségi feminizmusért dolgozik, amely elutasítja a haladó irányzatok neoliberális kisajátítását.
A széleskörű szolidáris és érzékeny figyelem vezetett ahhoz, hogy a felsőoktatás betegségeinek tüneti kezelése, illetve ideiglenes megoldások elfogadása helyett azokat az eszközöket kezdtük el keresni, amelyek a rendszerszintű elnyomás egyre agresszívabb támadásaival szemben hatékonyak lehetnek.
Mit jelent a tulajdon? Miért törekszünk rá? Mi történik, ha nem engedhetjük meg magunknak? Léteznek-e alternatívák? Hogyan enyhítheti a közösségi tulajdon és a szövetkezetiség az egyre komolyabb méreteket öltő lakhatási válságot? Íme néhány válasz.
Manapság a szülésben csak az a fontos, hogy a gyerek egészséges legyen és életben maradjon az anyja is. Az anyaságról, az anyává válás rítusáról, a szülésről, nem szokás beszélni. Vajon mik azok a társadalmi struktúrák és folyamatok, amelyek kialakították ezt a gyakorlatot.