A Fidesz egy szinte kizárólag félelemre alapuló kampánnyal nyerte meg a parlamenti választásokat, ami magyarázatot kíván. A Friedrich Ebert Stiftung „A félelem megöli a lelket” című konferenciáján több kutatás vezetői ismertették a magyar társadalom negatív érzelmeivel kapcsolatos következtetéseiket.
A rendszerváltás óta először 2018-ban történt meg, hogy egy politikai erő tisztán az emberekben élő félelmekre építve kampányolt, és meg is nyerte az országgyűlési választást. Pedig a magyar politika kimondatlan alapszabálya volt, hogy szociális ígéretek nélkül nem lehet a többség bizalmát elnyerni.
Az április 8-i választások utáni hangulat a tágan értelmezett baloldali és liberális térfélen lesújtó. Az újabb Fidesz-kétharmad tényét és azt, hogy 2014-hez képest a kormánypárt még jelentősen növelni is tudta a támogatottságát, komoly törésként élik meg sokan, e sorok szerzőjét beleértve.
A választások után a baloldal a korábbinál is mélyebb válságba került. Megkérdőjeleződtek az ellenzék politikai stratégiái, szervezetépítési erőfeszítései, sőt politikai vezetőinek rátermettsége is. Ezért a legfontosabb, hogy tények és adatok elemzésén alapuljanak a jövőt megalapozó stratégiák.
Az izraeli helyzet sok rokon vonást mutat a magyarral: előre tör az illiberalizmus, de társadalmilag lenne igény a baloldali politikára. Izrael a vélhetően legegyenlőbb nyugati-típusú piaci demokráciából a legegyenlőtlenebbek egyikévé vált, miközben a baloldal helyzete meglehetősen kilátástalan. Lássuk az okokat!
A megtermelt hozzáadott értékből a bérből és fizetésből élők egyre kevesebbet kapnak, különösen Kelet-Közép Európában. Az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkára szerint a megszorítások következtében a középosztály meggyengült, ami az Európa-ellenes populisták malmára hajtja a vizet.
A stagnáló munkabérek hosszú évei után Magyarországon ma jelentős a bérnövekedés. Számos jele van azonban annak, hogy ez túl kevés és túl későn jött ahhoz, hogy érdemben javítsa a munkavállalók vásárlóerejét, megerősítse a jólétet szolgáló biztonsági hálót, és csökkentse a kivándorlási kedvet.
A választás leegyszerűsíthető döntés. Akarom-e, hogy úgy folytatódjon az ország irányítása, mint ahogy jelenleg történik? Ha önmagában ezt a kérdést meg tudja válaszolni az ember, akkor nagyon sokat tett azért, hogy eljusson a végső elhatározáshoz: el kell-e menni szavazni?
A mai magyar közéletben nagy divatja van a politika és a civilség éles elkülönítésének és szembeállításának. Az uralkodó attitűd szerint mi „civilek” vagyunk, ők pedig „politikusok”. Két külön világban élünk és „mi” nem engedhetjük meg, hogy „ők” – vagyis a politika világa – bemocskoljon minket.
A választási kampány vége felé érdemes megvonni annak mérlegét, hogy miként teljesítettek a magyar pártok a közösségi médiában. A social media jelentőségét a hazai politikai kampányban az Ynsight Research kutatási adatai alapján mutatjuk be.