Az Európa-párti erők egyre bátrabbak. A Brexit utáni sokkot követően sem a holland, sem a francia választásokon nem törtek át a populista, jobboldali erők, és Németországban is egyre gyengül az AfD, mindinkább felvállalt, valódi politikai álláspont a pro-európaiság. A Fidesz számára az most a kérdés, hogy ha a Néppárton belül e trend erősödik meg, akkor mihez kezd.
Noha az élethosszig tartó és az életet átfogó tanulás korszakát éljük, de a munkavállalásban még mindig a legfontosabbnak tűnik a végzettség. Érdemes az iskolázottság adatait a munkaerő-piaci mutatókkal összevetni. Egyértelműnek tűnik, hogy a magyar oktatás szputnyiksokkja, a 2016-os PISA felmérések után komolyabb beavatkozások és reformok szükségesek.
A jelenleg a Cambridge-i Egyetemen kutató volt LMP-s képviselő, Scheiring Gábor előadást tartott a Közgáz Társadalomelméleti Kollégiumában. Ebben arra a kérdésre kereste a választ, hogy hogyan jöhetett létre az illiberális magyar állam? Scheiring szerint az illiberalizmus kialakulásában az osztályszerkezetnek van meghatározó szerepe.
Hogyan formálja a lelkeket a hatalom? Mivé kíván nevelni bennünket az a társas-társadalmi világ, amelyben megszületünk és felnövekszünk? A dél-koreai származású német filozófus, Byung-Chul Han, remek könyvében e kérdésekre kínál válaszokat. Munkájának műfaja az esszé, kötete is esszék füzére, gondolatai mégis koherens egésszé kapcsolódnak össze.
Pogátsa Zoltán az Új Egyenlőség főszerkesztője és Tóth István György a Tárki vezérigazgatója vitatkoztak a Rajk László szakkollégiumban a Botka László által meghirdetett „Fizessenek a gazdagok!” politikai szlogenről. A teljes politikai térben hová helyezhető ez el, mi ennek a jelentősége?
Ernesto Laclau argentin politikafilozófus könyve a populizmus dialektikájáról talán aktuálisabb, mint 2002-es első megjelenése óta bármikor. A szerző rengeteg történeti példával illusztrálva annak bizonyítására tesz kísérletet, hogy a társadalmat establishmentre és mindenki másra bontó populista logika voltaképpen minden politikai működés szükségszerű jellemzője.
Az Új Egyenlőség és a FES közbeszélgetésén Pogátsa Zoltán főszerkesztő a progresszív pártok képviselőivel a címben megfogalmazott kérdésre kereste a választ. A konkrét magyarázatok ugyan eltérők voltak, de abban egyetértés alakult ki, hogy a támogatottságuk növelésének egyetlen útja, ha a pártok nem egymással, hanem az emberek életét alakító kérdésekkel foglalkoznak.
Az Egyesült Államok egyik fő mítosza, hogy „bárkiből lehet elnök”, azaz nagy a társadalmi mobilitás lehetősége. Ugyanezt a szinte mindenki számára vonzó, erkölcsi axiómáinkra ható ígéretet hasznosítja a neoliberalizmus mint demagógan populista ideológia.
Szemben azzal, amit hirdet, a neoliberalizmus nem intenzívebb versenyhez vezet, hanem az állam foglyul ejtéséhez a nagyvállalati szektor által. Nehéz helyzetbe hozza az alsó osztályokat, akik vagy nem szavazókká, vagy az etno-tradicionalista jobboldal szavazóivá válnak.
A neoliberalizmus ideológia és politikai mozgalom, amelynek célja az esélyteremtő állami újraelosztás lebontása a beavatkozás nélküli piac állítólagos magasabb hatékonyságára hivatkozva. A jóléti állami piacgazdaságokat felváltva a hetvenes évektől fogva meghatározza a kapitalizmust, bár a 2008-as válság következtében támogatottsága erősen megroppant. A neoliberalizmus a felső társadalmi osztályoknak kedvez az alsóbb osztályok rovására.