A mainstream médiában csak „baloldali populistákként” emlegetett szereplőket joggal tekinthetjük egyazon globális gazdasági-társadalmi folyamat termékeinek, miközben azért fontos világnézeti, szakpolitikai és cselekvésbeli különbségeket is felmutatnak.
Az Orbán-rendszer lemondott a magyar társadalom döntő többségéről, hogy egy rendkívül szűk elit jólétét és túlélését biztosítsa. Ezért az autoriter populista rendszerrel való szakítás és vele szemben egy átfogó baloldali alternatíva kidolgozása elkerülhetetlen.
Jelentős változásokon megy keresztül az amerikai pártpolitika. Mindkét nagy tömörülésben – a Demokrata Pártban és a Republikánus Pártban is – hangsúlyeltolódást indított el a populizmus térnyerése. Már nem csak a centrum, hanem mindinkább a szélek szavazataiért folyik a verseny.
A magyar közélet egyik gyakran visszatérő toposza a parlamentben helyet foglaló nők alacsony lélekszáma. Ha közelebbről megvizsgáljuk, a statisztika azt mutatja, hogy hazánk e tekintetben ténylegesen a nemzetközi sorok végén kullog. De valóban probléma ez? Még inkább: valóban ez a probléma?
A berlini Willy Brandt Házban ezekben a hetekben egy izgalmas fotókiállítás mutatja be a bauhaus szellemében megalkotott épületeket részint Németországból, részint valóban az egész világból.
Januárban elkezdődött a nemzeti konzultáció. Hogy hol? Franciaország-szerte! Hogy miért? Mert a korábban oly’ magabiztos, rendíthetetlen, már-már küldetéstudatos Macron elnök hatalmát megrengette a „sárgamellényesek” lázadása. Emmanuel Macron első 20 hónapja a nagy mellénytől a „sárgamellényesekig” és tovább.
Az utóbbi években a baloldal nagyon megerősödött a Demokrata Párton belül – nem utolsósorban Bernie Sandersnek köszönhetően. Ugyanakkor a balszárny befolyásának korlátot szab, hogy a teljes törvényhozási többséghez szükség van viszonylag konzervatív vidéki régiókra is, ahol nyíltan baloldali jelöltek nehezen tudnának győzni.
A felszabadítási teológia szerint vannak olyan társadalmi struktúrák, amelyek a kizsákmányolást és az elnyomást szolgálják, s ezért jogosnak kell tekinteni az ellenük, azaz a „bűn társadalmi struktúrái” ellen vívott küzdelmet. Ferenc pápa és a felszabadítási teológia kapcsolatáról írunk.
Bár a Sargentini-jelentés elfogadása egyértelmű arculcsapás Orbán Viktor számára, mégis tökéletesen beleillik a politikai narratívájába: az európai politikai elit ellene, míg az emberek mellette állnak. De ezen az úton vajon válhat-e belőle meghatározó európai politikus?
A Bibó István Társaság, a Pax Romana és a Protestáns Magyar Szabadegyetem emlékezett Bibó Istvánra, a 20-ik század második felének legnagyobb hatású politikai gondolkodójára, 2018. november 4-én az Országház melletti Bibó emlékműnél. Az Új Egyenlőség koszorúját elhelyezte Gábor Péter alapító és Pogátsa Zoltán főszerkesztő, aki beszédet is mondott.