A 2010 utáni Fidesz-korszaknak gyakorlatilag az összes gazdasági mutatója jobb, mint az azt megelőző Gyurcsány-időszaké, aminek az oka részben az, hogy katasztrofális volt a bázis, az összehasonlítási alap. Ezek a rövidtávon kedvező számok azonban fenntarthatatlanok.
Amikor a magyar baloldal politikai útkeresése kerül szóba, szinte automatikusan felbukkan a populizmus fogalma, és az a kérdés, hogy vajon létezhet-e baloldali populizmus, és mi lenne a haszna (ha egyáltalán van). Íme az erről szóló vita legfontosabb aspektusai, s néhány kevésbé kitárgyalt szempontja.
Nem sokat tudunk róla, hogy a társadalom az Orbán-kormány hatalomban töltött évei után mit gondol a magyar demokrácia állapotáról, érzékeli-e, hogy a működése betegeskedik, ami a rendszerszintű jellemzések alapján logikus lehetne. Vajon mi a mai magyar demokrácia minőségéről alkotott választói vélekedés?
Kiss Ambrus politológus, a Policy Agenda vezetője 2018 tavaszán megjelent könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy nemcsak a politikai kommunikációból hiányoztak a közpolitikai szempontok, de az utóbbi négy évben egyáltalán nem látszott olyan közpolitikai vezérfonal sem, amely vezette volna a kormányzati működést.
A 2018-as svéd választásokon a tét alapvetően a rendkívül sikeres svéd modell fennmaradása. Eddig a piaci liberalizmus támadta, most pedig az első számú veszély a menekülthullám miatti bezárkózás.
A demokratizálás történeti szempontú megközelítése egyre fontosabb része a minőségi nemzetközi demokráciakutatásnak. Míg Magyarországon a politológiai szemhatár sokszor nem terjed tovább a megelőző pár évnél (olykor pár napnál), addig nyugati demokráciakutatók újra felfedezik a kelet-közép-európai történelmet.
Sárosi Péter alapos és részletes választ adott Mikecz Dániel „NGO-izálódás és életmód-politika: neoliberalizmus a baloldalon” című cikkére. Sárosi jószándékú kritikája Mikecz véleménye szerint segít tisztázni az írásában felvetett gondolatokat. Hogy mennyiben, azt fejti ki a viszontválaszban.
A nem kormányzati szervezetek (NGO-k) valóban gyakran torz politikai szerepbe kényszerülnek Magyarországon és világszerte, de a baloldal jelenlegi bénultságáért, víziótlanságáért nem tehetők felelőssé.
A hiteles, politikai ajánlatra képes baloldal megteremtésének nem egyetlen, de fontos feltétele a neoliberalizmus megjelenésének tudatosítása. Az NGO-izálódás és az életmód-politika révén háttérbe szorulnak a gazdasági-elosztási kérdések és a tömeges választói képviselet, ami elmélyíti a baloldal válságát.
Spanyolországban a szocialistákat nem a választói akarat, hanem a Néppárt korrupciója miatti közfelháborodás és ügyes parlamenti taktikázás juttatta hatalomra. De az egységes spanyol állam és a piacgazdaság hívei a parlamentben egyszerre szorulnak rá az elszakadáspárti, regionális pártok és a radikális baloldali Podemos támogatására.