• A balliberális jelzőnek az állampárttal szemben volt csak értelme, hiszen az a szabadságot korlátozta. Ám az MSZP túlságosan hitt abban, hogy a szabadság önmagában elhozza a társadalmi igazságosságot, emancipációt.
  • Külön kell választani a gazdasági (neo)liberalizmust az emberi jogi liberalizmustól. A liberálisok újraelosztás ellenesek, a szociáldemokraták igénylik azt.
  • A Fidesz az államközpontú ideológiájával rátelepszik a gazdaságra, ám ez nem baloldali vonás, történelmileg a jobboldal is rendszeresen használta az erős/nagy államot.
  • A Horn-kormány rossz viszonyban volt a szakszervezetekkel, amelyek a nyugati világban a szociáldemokraták bázisát adják. Nemhogy a szakszervezetek, de a kormány tagjai és az MSZP elnöksége sem tudott előre például a Bokros-csomagról. A Horn-kormány jelentősen rontotta a szakszervezetek pozícióit, amikor a Postabank bújtatott támogatására használta fel őket, amiből később botrány lett. Ez aláásta a szakszervezetek által működtetett nyugdíj- és TB-alapok megítélését.
  • A jövedelmi helyzethez kötött családtámogatás, tandíj annyit nem spórol meg az államnak, mint amennyire rontja a jóléti állam univerzalitását.
  • A magyar gazdaság nem Medgyessy Péter alatt csúszott félre. A gyakran okolt béremelésekre szükség volt, és nem ezek tették partvonalra a költségvetést, de jó lett volna meritokratikus szerkezeti átalakításokhoz kötni azokat. Ám Medgyessy alatt még a gazdasági növekedés is magas volt.
  • Az MSZP részt vett a Fidesszel együtt abban a káros folyamatban is, amelyben az önkormányzatok eredetileg megfelelő adószedési jogát folyamatosan a központi kormányzathoz vonta. Ezzel gyakorlatilag ellehetetlenült az érdemi önkormányzatiság Magyarországon.
  • Az államháztartás drámai destabilizációja 2005-től, már Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt indul el. Innentől jöttek létre máig ismeretlen okokból brutális mértékű költségvetési hiányok, és gyakorlatilag lenullázódott a gazdasági növekedés, amely Medgyessy alatt még magas volt.
  • A Gyurcsány-kormány hatalmas államháztartási hiányai miatt a nemzetközi gazdasági válság Magyarországot mélyebben érintette. A magyar államadósság 2002 és 2010 között a GDP 52%-áról 80%-ra ugrott fel.
  • Az Economist című brit gazdasági lap a Gyurcsány kormány korszakát „a rendszerváltás utáni Kelet-Európa legrosszabb kormányzásának” nevezte.
  • Az ez idő tájt végrehajtott infrastrukturális beruházások „a korrupció melegágyai” voltak.
  • A GDP arányos oktatási kiadásokat a szocialista-liberális koalíció 6%-ról folyamatosan 5%-ra csökkentette kormányzása alatt. A szociálpolitika ebben az időszakban is alulról felfelé oszt vissza (Ferge Zsuzsa ezt nevezi „perverz újraelosztás”-nak), nem pedig felülről lefelé, ahogy várnánk. Azaz a szocialista kormányzás elhanyagolta a humán tőke fejlesztését.
  • Az MSZP ebben az időben megpróbálta bevezetni a „családi minimáljövedelmet”, ám ezt – főleg a szocialista polgármesterek – megfúrták, mert féltek, hogy nem lesz jó fogadtatása a dolgozó szegények, elsősorban az inaktívnak látott romák támogatásának.
  • Már 2010-ben, azaz a szocialista kormányzás végén is 3,7 millió ember élt a létminimum alatt, ami drámaian magas szint. (Azóta ez 4,1 millióra nőtt.)
  • A szocialisták nem találták meg a valódi, érdemi jóléti állam finanszírozását (vagyonadó, offshore, gazdasági korrupció).
  • A Bokros-csomag és az Oszkó-Bajnai-féle stabilizálás miatt a választók nagy része úgy érzékelte, hogy ha a szocialisták és a liberálisok kormányoznak, annak megszorító csomag a vége.
  • A Bajnai-féle megszorító csomagból Lendvai Ildikónak a 13. havi nyugdíj fájt a legjobban, szerinte ezt meg lehetett volna úszni.
  • Magyarország máig „következmények nélküli ország”. Ez már a kelet-európai térségben is egyedülálló. Ennek létrejöttében a szocialista-liberális koalíciók közös 12 éve is hibás. A nagykorrupció üldözése a pártfinanszírozás miatt maradt el.
  • Míg a Fidesz szimbolikus közösségteremtő ereje (jelképek, napok, dalok, személyiségek) rendkívül erős, addig a szocialisták gyakorlatilag minimális politikai szimbólumrendszert sem voltak képesek létrehozni.
  • A Fidesz hatalmon maradásának első számú oka, hogy a baloldali és liberális pártok elveszítettek több mint egymillió választót a rossz kormányzásukkal, a nem baloldali gazdaság és társadalompolitikájukkal. A politikai váltógazdaság visszaállításához tehát elsősorban arra van szükség, hogy az ellenzéki pártok találjanak ismét magukra tartalmilag és emberállományban, és legyen valódi baloldali mondanivalójuk a szocialistáknak.
  • Ha nem is tetszik, de a mai világban vezérszemélyiségekre is szükség van. Ilyen sajnos a baloldalnak sokáig nem volt.
Címfotó: Népszava

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.