A berlini Willy Brandt Házban ezekben a hetekben egy izgalmas fotókiállítás mutatja be a bauhaus szellemében megalkotott épületeket részint Németországból, részint valóban az egész világból.

Hegyi Gyula

A Bauhaus szóról a magyar közvélemény elsősorban az elegáns villákra és emeletes házakra asszociál, amelyek egyfajta modern, polgári kényelmet nyújtanak lakóinak, s amelyek jól értékesíthetők az ingatlan piacon. Az igazi bauhaus így, kis kezdőbetűvel voltaképpen egy iparművészeti iskola volt, amelyet száz esztendeje két, már létező weimari intézmény összevonásával alapított meg Walter Gropius. Mégsem teljesen helytelen elsősorban az építészetre gondolni a név hallatán. Bár bútortervezéstől étkészleteken át ruháig sokféle tárgyat terveztek és gyártottak a hallgatók, a legismertebbek mégis a bauhausos épületek lettek. Lényegében mind az öt kontinensen megtalálhatóak az ilyen házak, amihez persze az is hozzájárult, hogy a nácik 1933-as hatalomra jutása után a bauhaus mesterei emigrálni kényszerültek a hitleri diktatúrából.

A bauhaus a maga idejében nem egyszerűen progresszív, hanem egyértelműen baloldali műhelynek számított.

Hivatalos támogatója a német szociáldemokrata párt volt, amely ezt a mostani emlékkiállítást is megszervezte. De jó néhány kommunista és baloldali szocialista is tanított és tanult az iskolában. Lyonel Feininger az iskola kiáltványához készített fametszetétnek „a szocializmus katedrálisa” nevet adta. Ezzel egyszerre utalt a gótika kőműveseinek kollektív hagyományaira és arra, hogy a forradalomnak egyesítenie kell a legmodernebb művészeti irányzatokat a szociális tartalommal.

Walter Gropius
Fotó: Louis Held (1851-1927) 
Wikipedia, public domain

Így, ennek a szellemében épült fel a weimari köztársaság szűk másfél évtizede alatt hat modern lakónegyed és számos korszerű bérház Berlinben, és persze sok más épület az ország többi városában. Berlin addig hírhedt volt a szűk, agyonzsúfolt, szoba-konyhás lakásairól, amelyekben nem volt fürdőszoba, wc, és a család egy része az úgynevezett lakókonyhában élt és aludt. Ezek a bérházak a telekspekuláció miatt ráadásul több, egymásból nyíló udvar köré épültek. A sötét, levegőtlen és rossz szagú hátsó udvar, a hírhedt „Hinterhof” a berlini proletár lét jellegzetes helyszíne volt. A szociáldemokrata kormányzat ezek helyett épített új otthonokat. A hasonló rendeltetésű, de merev beépítésű bécsi Karl Marx-Hoffal szemben a berlini modernista negyedek lazábbak, sok zöld veszi körül az épületeket, és családi házas, kertvárosi telepet is kialakítottak. A weimari köztársaságot sújtó megannyi politikai és gazdasági válság ellenére az építkezések egészen a náci hatalomátvételig folytak, összesen száznegyvenezer lakást sikerült felépíteni. A különösen szép siemensstadti negyedet csak1934-ben fejezték be. Ez utóbbit a Siemens gyár dolgozóinak nonprofit szövetkezete építette és üzemeltette. Ezeknek a modernista negyedeknek a jórésze ma építészeti értékei okán az UNESCO Világörökségének része. Sajnos 1998-ban a házak közül sokat privatizáltak, s az egyéni tulajdonosok a műemléki előírásokat sokszor megszegve alakítják át otthonaikat. A maga korában szenzációnak számított, hogy a munkásoknak épült lakásokban is mindenütt volt fürdőszoba és külön hálószoba a konyha és a nappali mellett.

A Willy Brandt Házban látható kiállítás részint eredeti fotókat, részint Jean Molitor bauhaus-épületekről készített fotóit mutatja be. A tárlaton nagyszerű épületeket láthatunk, valóban a világ minden részéről. A bauhaus modernista szellemében nemcsak Németországban és Nyugat-Európában, de a Szovjetunióban és olyan távoli országokban is modern, ma is megkapóan szép házak épültek, mint Afganisztán, Guatemala, Kuba. És természetesen a mai Izrael, ahol Tel-Aviv „Fehér városában” négyezer ilyen épület áll, amelyeket a nácizmus elől elmenekült, német-zsidó építészek terveztek. 1933 után a modernizmus politikailag függetlenedett a szociáldemokráciától, maga a bauhaus iskola is az Egyesült Államokba költözött.

A világos, sima vonalú, a hazug historizálást elutasító épületek azonban közvetlen politikai kontextus nélkül is a haladás jelképei.

A „bau1haus” – Die Moderne in der Welt, azaz a modernizmus a világban című kiállítás számunkra csak egy szempontból okozhat csalódást. Egyetlen magyar ház sem szerepel a több mint száz épületfotón. A Kárpát-medencét egyedül két, a harmincas években elkészült kolozsvári épület képviseli. Nem tudni, hogy ez a véletlen műve, vagy a világhírű fotós már azok közé tartozik, akik, ha lehet, elkerülik „Orbán-landot”. Akárhogy is, kár, hiszen a magyar bauhausnak remek épületei vannak, amelyek tervezői a maguk korában többé-kevésbé mind szociáldemokraták vagy éppen kommunisták voltak.

Címfotó: A Bauhaus épülete Dessauban – Detlef Mewes, Wikipedia, public domain

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.