A Társaság a Szabadságjogokért munkatársai fűznek gondolatokat ahhoz a vitához, amelyet Mikecz Dániel indított el az Új Egyenlőség oldalain. Mint mondják, a vitacikkek (itt, itt és itt) ugyan egy szűk körben, de valódi, téttel bíró kérdésre keresik a választ. A közös gondolkodás pedig nagyon hiányzik ma a magyar társadalomból.

Szabó Attila –
Szegi Péter György

A vita az NGO-k és a baloldali pártok társadalomban betöltött szerepéről szól. Ahogy később rámutatunk, hamis az a dichotómia, hogy egy társadalomban vagy csak erős baloldali pártok vagy csak erős NGO-k létezhetnek. Ha bármilyen módon bebizonyosodna, hogy a társadalmi progresszió ügyét kizárólag a baloldali pártok szolgálják hatékonyan, abból az következne, hogy mindenkinek, aki ma Magyarországon egy NGO-nál dolgozik, önkénteskedik, abban tag vagy azt támogatja, morális kötelessége lenne az energiáit e helyett egy pártba beletennie. Látni fogjuk, hogy ez nincsen így, de még ez elé kívánkozik annak tisztázása, hogy mit is értünk NGO alatt.

Miért tartja a TASZ fontosnak ezt a vitát?

A mi értelmezésünkben az NGO egy olyan, az államtól független szervezet, amely nem törekszik a közhatalom megszerzésére – amire a pártok per definitionem létrejönnek –, de közpolitikai javaslatai vannak. Egy adott NGO-nak – természeténél fogva – sosem lesz annyi erőforrása, hogy a társadalom minden problémájára, az adórendszer igazságosságától az oktatás hatékonyságáig, megoldási javaslattal éljen. Erre egy NGO nem is törekszik, nem is kell, hogy törekedjen.

Az NGO-k lényeges szerepet töltenek be egy állam működésében. Például: felhívják a figyelmet az állam mulasztásaira, adott esetben állami szolgáltatásokat helyettesítenek, véleményt nyilvánítanak közéleti, közpolitikai kérdésekben, megjelenítik a polgárok érdekeit, véleményét az állammal szemben vagy absztrakt célokért, elvekért küzdenek. Ezek a javaslatok koncentrálódhatnak egy specifikus területre (pl. a környezetvédelmi NGO-k esetében), de elhelyezkedhetnek egészen széles – horizontális – spektrumon is (pl. a jogvédő szervezetek esetében). Ennek a definíciónak nagyon sok féle szervezet képes még ma is megfelelni Magyarországon. A TASZ magát mindenképpen ilyennek gondolja.

A kérdés Mikecz szerint az, hogy a baloldal létező válsága helyez-e bármilyen típusú felelősséget az NGO-kra, esetleg morális felelősséget az energiákat egy jobb ország, jobb világ érdekében az NGO-kban kamatoztató emberekre. Ha az NGO-k valóban el tudnák vonni a társadalmi energiákat a progresszió elől, akkor a válasz igen, ha erre nem képesek, akkor pedig nemleges lenne.

Szerintünk azonban a valódi kérdés az, hogy meg tudjuk-e találni a pártok és az NGO-k szerepét is a XXI. századi magyar társadalomban.

 Pártok és NGO-k

A Mikecz által felvetettek az sugallják, mintha a pártok és az NGO-k konkurensei lehetnének egymásnak – akár csak elviekben is.

A társadalmi haladásban hívő és azért tenni akaró polgárok száma véges. Véges így azon erőforrások mértéke is, amelyekhez ezek a szervezetek tőlük hozzájuthatnak. (Hiszen egyetlen személy sem tud végtelen időt vagy pénzt fordítani közösségi célokra.) Viszont amiatt, hogy az NGO-k deklaráltan nem törekszenek a hatalom megszerzésére, miközben a pártok erre jönnek létre, nyilvánvalóan nem jön létre konkurencia.

A legfontosabb különbség pártok és NGO-k között, hogy más pályán játszanak.

Egy ideális esetben az lenne a munkamegosztás közöttük, hogy az NGO-k észlelnek, megfogalmaznak olyan elvárásokat és javaslatokat, amelyek egy igazságosabb és jobb világhoz visznek közelebb, ezeket a pártok átgondolják, magukévá teszik, zászlajukra tűzik és a hatalomba jutva megvalósítják. Az NGO-k pedig éberen őrködnek a javaslatok megvalósítása felett, és ha azok nem jó irányba haladnak, akkor felhívják a pártok és az polgárok figyelmét erre. Az NGO-k a pártok múzsái és ellenőrzői egyszerre. Ez közöttük a szerepfelosztás és ezért nincsen konkurencia.

Másodszor, mások érdeklődnek a pártok és mások az NGO-k iránt. Ezek az emberek, ezek az emberi energiák nem harcban állnak, hanem kiegészítik egymást. Valóban, ha nincsenek jól működő pártok, akkor olyan emberek is NGO-kat fognak a munkájukkal, erőforrásaikkal támogatni, akik egyébként a pártok felé fordulnának, de ez fordítva is igaz, ha nincsenek jól működő NGO-k, akkor az egyébként őket támogató emberek a pártok felé fognak fordulni. Ilyen módon van összefüggés, de az nem igaz, hogy szükségszerű választani: a közélet iránt érdeklődők egyszerre támogathatnak (pénzzel, önkéntes munkával, gondolatok megosztásával stb.) az értékrendjükhöz közeli NGO-kat és pártokat is. Éppen azért, mert az NGO-k és a pártok különböző célokra jönnek létre és különböző funkciókat töltenek be egy demokratikus társadalom életében.

Ugyanakkor megjegyezzük, hogy nem általánosítható jelenség, inkább csak a 2010 utáni Magyarország jellemzője, hogy a magát jobboldaliként identifikáló kormányt az ellenzéki, részben baloldali pártok egyre kevésbé, inkább csak a független jogvédő szervezetek képesek valamelyest számon kérni. Ezért a kormánnyal szemben fellépni kívánó emberek egy része számára vonzóbbak lehetnek az NGO-k, mint az ellenzéki pártok. Ez azonban talán nem is az ellenzéki pártok vagy a baloldal általános válságának tudható be, hanem inkább a magyarországi pártok tehetetlenségének.

A jelenlegi társadalmi helyzetben is kívánatos lenne, hogy egyszerre legyenek jól működő ellenzéki pártok és jól működő NGO-k.

Végül megemlítenénk azt a praktikus szempontot is, hogy az ideális esetben tömegeket megmozgató és nekik feladatot adó, országos hálózatot építő pártok több százas, ezres, tízezres tagságához képest az NGO-k még ideális esetben is csak elenyésző számú cselekvő közügyekben aktív ember erejét kötik le.

Abban viszont – szemben Mikecz állításával – nincsen különbség a pártok és az NGO-k között, hogy moralizálnak-e. A pártok ugyanúgy megfontolhatnak morális érveket, kereshetik az általuk helyesnek és igazságosnak vélt megoldásokat az egyes társadalmi kérdésekre, mint az NGO-k. Ahogyan Gyimesi Mihály írja: „Akinek viszont nincs valamilyen morális célja a politikával, az inkább maradjon tőle távol! A morálisnak gondolt célhoz pedig annak nyilvános kinyilatkoztatása és harcostársak toborzása nélkül nem lehet eljutni.”

Ehhez még annyit tennénk hozzá, hogy minden gondolkodó lény és szervezet moralizál, amennyiben morális érveket is megfontol. Valóban, a moralizálás önmagában nem elég, de az NGO-k soha nem is mondták azt, hogy ez elég. Azért fontos mégis a morális érvek kommunikációja, mert azok, ha meggyőzőek, akkor átvehetőek, terjeszthetőek és közelebb vihetnek egy igazságosabb társadalomhoz. Ahogyan fentebb írtuk, ebben (a megvalósításban) már a pártoknak kell dominálniuk, de a morális érveket nekik is meg kell fontolniuk. NGO-k ezt a folyamatot egyedül soha nem tudják véghezvinni, ezért nem is gondolhatjuk, hogy csak moralizálás lenne a politika. Az elengedhetetlenül szükséges morális alapokhoz viszont – mint minden más közéleti szereplő – az NGO-k is igyekeznek hozzátenni.

NGO-k és individualizmus

Felmerült az a kérdés is, hogy individualisták-e az NGO-k. Mivel az életnek van egy individuális és egy szociális dimenziója is, így szükségszerűen vannak individuális ügyek. A TASZ abban hisz, hogy ha az egyes individuum nincs jól, mert a hatalom elnyomja, mert nem vállalhatja magát olyannak, amilyen, mert nem élhet szabadon, akkor a közösség egésze sem lehet jól. Az egyes individuális ügyek mögé beállni annyit jelent, hogy segíteni az egyéneknek, hogy ők szabadabban, jobban élhessenek a társadalomban.

Az értékválasztásunkból fakadóan hiszünk abban, hogy az egyéni szabadságjogokon keresztül tudunk oda eljutni, hogy egészségesebb közösségekben élhessünk. Konkrét példával: ha a bicskei bloggernek joga van elmondani a véleményét az önkormányzat működéséről, akkor azzal az egész közösség jól jár, mert mindenki szabadabb lesz kicsit. Ha a roma vagy fogyatékossággal élő gyermek is megkapja az alap- és középfokú oktatást, akkor visszanyeri az esélyt, hogy felnőttként minél inkább hozzájáruljon a közterhek viseléséhez.

A céljaink szempontjából nagyon fontos a társadalmi szolidaritás és az a hit, hogy az egyéni ügyeken keresztül az egész társadalom érdekeit szolgáljuk.

Mi tehát úgy gondoljuk, hogy a szabad és bátor egyének az egészséges közösségek előfeltételi. Mindannyiunk közös érdeke, hogy jobb, szabadabb, igazságosabb közösségekben élhessük a mindennapjainkat, de ehhez az egyéneknek is jól és szabadon kell élniük.

Ehhez kapcsolódóan azt is érdemes elmondani, hogy a Mikecz által életmód-politikának nevezett jelenség nem csak kizáró jellegű lehet, hanem befogadó jellegű is. Az élet maga életmód-politika: ahogyan élünk és gondolkodunk, az szükségszerűen hatással van másokra is. A valódi kérdés az, hogy úgy élünk-e (olyasmivel foglalkozunk-e, amivel szeretnénk; azzal élünk-e együtt, akivel szeretnénk; elmondhatjuk-e a nyilvánosság előtt, amit szeretnénk stb.), ahogyan kívánjuk, hogy mások is éljenek.

Mi azt szeretnénk, ha minél több ember, minél jobban és minél tovább élne Magyarországon, de természetesen nem akarjuk megmondani, hogy ezt hogyan tegye.

Azt viszont nyíltan vállaljuk, hogy mi hogyan gondolkodunk a világról. Ezt akár lehet életmód-politikának is nevezni. Igen, jónak gondoljuk, ha a polgárok foglalkoznak közügyekkel, igen, jónak gondoljuk, ha vigyáznak a (társadalmi) környezetükre, és igen, jónak gondoljuk, ha minél többen, minél többet látnak a közügyeinkből. Megértjük természetesen, hogy ezeket a dolgokat sokan nem tehetik ma meg, de küzdünk azért, hogy minél több ember számára biztosíthatóak legyenek egy ilyen élet feltételei. Senkit nem kizárni szeretnénk az általunk jónak gondolt életből, hanem minél többeket segíteni abban, hogy lehetőségük legyen ezt a típusú életet is választani.

Zárásul

Akár vannak, akár nincsenek olyan pártok, amelyek a társadalmi igazságosságot, az emberi szabadságot és a mindenki számára élhető társadalmat tűzik a zászlajukra, az NGO-k – egyedi ügyeken vagy közösségi érdekek képviseletén keresztül – mindenképpen ezeket az eszméket tartják szem előtt. Egy ilyen értékeket alapul vevő kormány megalakulásáig és az után is az lesz az NGO-k feladata, hogy információval szolgáljanak a teljes társadalom és minden párt számára arról, hogy melyek a legfontosabb társadalmi problémák, mik azok a rossz szabályok vagy beidegződések, amelyek szenvedést okoznak az egyéneknek vagy a közösségeknek, illetve morális, jogi és szakpolitikai érveket hozzanak fel a változás és változtatás mellett. Az NGO-k soha nem szereznek közhatalmat, annak gyakorlására viszont hatni próbálnak, de ez független attól, hogy baloldali vagy jobboldali párt alakít-e kormány.

Továbbá, legyen bármilyen értékekkel bíró párt is hatalmon, az NGO-k dolga, hogy kövessék és ellenőrizzék az általa alakított kormány tevékenységét és folyamatosan ösztökéljék arra, hogy törekedjen minden ember szabadságának, méltóságának és egyenlőségének a megőrzésre és kiterjesztésére.

Bárki van is hatalmon, a TASZ mindent meg fog azért tenni, hogy őt kontroll alatt tartsa.

A szerzők a TASZ munkatársai, de a cikk nem feltétlenül tükrözi a szervezet álláspontját.

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.