„Ahelyett, hogy a bruttó nemzeti termékkel, a GDP-vel, meg a gazdaságpolitika eszközeivel kezdenénk, és ezt követően vizsgálnánk társadalmi hatásukat, a politikacsinálást a fejéről a talpára kéne állítani. A kiindulópontnak az egyének és családok életszínvonalának és jólétének kell lennie.”

Ferge Zsuzsa
Ferge Zsuzsa

Ez év január elsején halt meg Anthony Barnes Atkinson. Egyedülálló a helye a közgazdászok között. Közel ötven évig dolgozott, több mint negyven könyvet írt és szerkesztett. Amikor a munkát elkezdte, a jóléti állam delelőjén, a szegénység és egyenlőtlenség még háttérben voltak, nem tartoztak a divatos kérdések közé. Atkinson mégis, már akkor is ezeket tekintette kulcskérdésnek. Első könyve – 1969-ben – az angliai szegénységről, a második a vagyoneloszlás egyenlőtlenségeiről szólt. Az utolsó előtti tárgya az egyenlőtlenségek, az utolsóé a globális szegénység elleni küzdelem. Témái mindvégig – megfelelő elméleti keretbe ágyazva – ezek maradtak: az anyagi egyenlőtlenségek, a jövedelmek, bérek, vagyonok eloszlása és ezek társadalmi következményei, szegénység, gazdagság, kirekesztés. Ezeket egészítették ki a jóléti államról és a társadalombiztosításról szóló művek. Mindegyikhez több különböző – nemzeti, nemzetközi, globális, történeti, összehasonlító – perspektívában közelített.

atkinson-allo
Anthony Barnes Atkinson
(1944. szeptember 4. – 2017. január 1.)
Fotó: Niccolò Caranti, Wikimedia Commons

Ahogy a bevezető idézet sugallja, a közgazdaságtan nem szűk és semleges tudomány volt számára, hanem társadalomtudományi összefüggésekbe ágyazott erkölcsi töltésű gondolatrendszer. Ezért nem állt meg a diagnózisoknál, hanem mindig a társadalmi igazságosság megvalósulásához közelebb vivő megoldási lehetőségeket kereste a public economics, a gazdasági közpolitika eszközeinek segítségével. Néhány könyvét teljesen ennek szentelte, kiemelt helyet adva az optimális adóztatás ügyének. Utolsó előtti könyve (Egyenlőtlenség – mit kellene tennünk?) címében jelzi elmélet és gyakorlat közvetlen kapcsolatát.

Sir Tony Atkinson több mint negyven évig tanított a világ legkiemelkedőbb egyetemein, legtovább az LSE-n (London School of Economics) és az oxfordi Nuffield College wardenjeként. Megalakulásától 25 éven át szerkesztette a Journal of Public Economics-ot. Számos angol és nemzetközi szakmai egyesület elnöke, vezetője, kormányzati szakmai tanácsadó testületek tagja vagy elnöke volt, 20 egyetem választotta díszdoktorrá. Angliában lovaggá ütötték, ami csak egy a számtalan fontos kitüntetése közül, mint amilyen a francia becsületend is.

Hatása alig felmérhető. A mára világméretűvé táguló egyenlőtlenség- és szegénységkutatást tudományosan megalapozta, szinte a semmiből hozva létre egy új szakterületet. Közvetlen tanítványai közül különösen ismert Piketty és Saez, de sokan az angol és nemzetközi társadalompolitikai-szociálpolitikai közösségből is mentoruknak tekintették. Minden erőfeszítését visszaigazolja a jelen: ma tényleg az egyenlőtlenség, a szegénység, a létbiztonság, a kirekesztés váltak életünk meghatározó tényezőivé és egyben lokális és globális feszültségek, potenciális tragédiák alapjává. Atkinson nagyon fog hiányozni a lehetőségek bölcs, újító és megértő keresésében.

Címfotó: Churchill College, Cambridge

Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.