Orbán Viktor miniszterelnök a szegénység elleni küzdelmet hirdette meg pártelnöki beszédében. Az Új Egyenlőség podcast legújabb adásában a politikai motivációkról, a szegénység elleni küzdelem lehetőségeiről és várható forgatókönyvekről beszélgettünk Lakner Zoltánnal.

A szegénység elleni küzdelem sokszor kötelező politikai elemként jelenik meg a pártok programjában. Egy személyközpontú, túl mediatizált világban pedig nagyon nehéz jó közpolitikai programmal választást nyerni. Ezért háttérbe szorul ez a kérdés a mindennapok politikájában. A Fidesz tisztújító kongresszusán Orbán Viktor pártelnökként azt mondta, hogy „mi leszünk az a párt, amelyik elmondhatja magáról, hogy felszámolta a szegénységet Magyarországon”. Valójában mit jelent ez a mondat? Mire lehet számítani az elkövetkező években? Felszámolható a szegénység? Az Új Egyenlőség stúdiójában Lakner Zoltán politológus-szociálpolitikus volt a vendég.

Orbán Viktor pártelnöki beszédben a téma kapcsán a következőt mondta:

„Az áll a Magyarországról szóló jelentésében, hogy 2010 óta több mint egymillió ember tudott kitörni a szegénységből Magyarországon. De nekem ez még így is elfogadhatatlan. És tudom, hogy nektek is az. Mi vagyunk azok, akik sohasem hitték el, hogy a szegénységet ne lehetne felszámolni. Azt javaslom, most se adjuk be a derekunkat. Vállaljuk, hogy lesz mindenkinek munkája. Lesz mindenkinek otthona. Lesz minden gyereknek bölcsőde, óvoda, iskola, napi étkezés és tankönyv is. Lesz támogatás a szegény fiataloknak is, és jut mindenkinek tisztes időskor.”

Ennek alapján megbeszéltük, hogy mire gondolhatott a miniszterelnök, amikor azt mondta, hogy egymillió ember tudott kitörni a szegénységből 2010 óta. Hogy mérik ezt, mennyien voltak benne, és most mennyi embert érint? Szóval ki a szegény Magyarországon?

Érdekes politikai dilemma, hogy miért tűzi zászlóra ezt a témát a kormány, miközben ennek nincs egyértelmű sikerdefiníciója, nincs mögötte talán erős társadalmi támogatottság sem. És ha komolyan vesszük ezt az agendát, akkor mire lehet számítani?

A beszélgetés végén szokás szerint egy könyvet ajánlottunk: Amartya Sen: A fejlődés mint szabadság című művét.

Címfotó: Molnár Ádám – Népszava

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.